Dél-Kelet Ázsia - Kilencedik bejegyzés
Félve tértem vissza Namba ennyi év után. Elvégre bármilyen apróság beindíthatja a PTSD-m (poszttraumás stressz). Legutóbb, mikor itt jártam a kambodzsai határ mentén állomásoztunk a szakaszommal. Harminc kilós menetfelszerelésben róttuk a dzsungelt Charlie Sheennel, Tom Berengerrel, és Willem Dafoeval. Éjszakai rajtaütésre készültünk a közeli Vietkong táborral szemben mikor... na jó, ebből ennyi elég is lesz.
Hanoi Vietnam fővárosa, és második legnépesebb települése hét és félmillió lakosával. Tehát egy elég masszív ázsiai metropolis annak minden velejáró tulajdonságával: Koszos, olykor büdös, a forgalom pedig életveszélyesen kaotikus.
Szállásunk a legbelebb belvárosban volt, ami egyben az óváros is, de azon kívül hogy szűkek az utcák, semmi "ó" nincs benne. A kis sikátorokban sámlin ülő helyiek kávéznak, cigiznek, vagy a portékájukat árulják. De sokszor még henteskednek is, nem túl higiénikus körülmények közt. Robogó bármelyik pillanatban feltűnhet. India, és Kína jut eszembe az itteni közlekedési szabályokról, konkrétan az hogy nincsenek. Minek is lennének mikor van duda, amit nyomhatnak mindenféle kontroll, vagy ok nélkül. Harminc méterrel velem szemben jön egy motor, a szemembe néz, odébb állok. Ez nem tántorítja el attól hogy megnyomja a rohadt hangos dudát mikor már mellém ér. Félt hogy ráugrom, vagy lefordulórúgom a motorrol? Már soha nem tudom meg mi járt a fejében.
Építészetben a Franciák hagytak itt némi európai stílust, ez érdekessé teszi a város látképét. Az operaház, és a katedrális egyedinek festenek, de azért olyan szépnek nem mondanám őket. Nincs túl sok említésre méltó turisztikai pontja Hanoinak, az elhangzottakon kívül a központban van egy szép tó. Akad park is, pár múzeum, és kínai pagoda. De ebben ki is merül a lista. A legvonzóbb pontja hogy viszonylag közel van a Ha Long öbölhöz, és Sapa városába is könnyű eljutni (utóbbi főként a rizsteraszairól, és hegyeiről híres). De semmiképp nem mondanám ocsmány városnak, pár napig érdekes élmény megtapasztalni ezt a szintű nyüzsgést, és káoszt, de hosszú távon lehet beleőrülnék. Nem is igazán értem hogy képesek megállni az itteniek hogy halomra mészárolják egymást.
Azt még tudni kell Észak-Vietnamról hogy a klíma itt már nem trópusi, mint Laoszban, és Thaiföldön volt, hanem szubtrópusi. Ez azt jelenti hogy a telek itt picit hidegebbek. Elméletileg az erre áramló sarki levegő miatt. Nem értek hozzá. Olyan 20-25 fok volt napközben. Az ország déli része már ismét trópusi, tehát az évszakok ott úgy váltakoznak, hogy: meleg-melegebb-legmelegebb. Számomra kifejezetten üdítő volt a mérsékelt idő, Endre szerint ez már "g*ci hideg", de hozzá kell tenni hogy körülbelül másfél-két Celsius fok az az intervallum amiben ő kényelmesen érzi magát. Talán 25-27 közt lőhetjük be, ha nincs semmiféle légmozgás.
A híres nevezetes Ha Long öblöt egy napos túra keretein belül látogattuk meg. A szervezés katasztrofális volt, de hát nem is igazán várhattunk többet, annyira olcsón kaptuk. A túravezető igazi ripacs, úgy tűnt itt éli ki bukott stand up karrierjét. Informatívnak egyáltalán nem nevezném, rögtön azzal indított hogy a cég egy másik túráját kezdte el reklámozni.
A kikötőben fejetlenség. Késés is akadt. De miután elhagytuk a hajóval a kikötőt rendben ment minden, és úgy tűnik ezt a sok szarságot azért engedhetik meg maguknak, mert maga az öböl annyira gyönyörű, hogy az embernek már nem igazán van kedve panaszkodni. Ebédet kaptunk a hajón, megálltunk bambusz csónakázni, és barlangot nézni. A csónakázásért legomboltak egy kis extrát, amiről korábban nem volt szó, de ki csodálkozik már ezen. A késés miatt pedig még a naplementét is elkaptuk az öböl mellett. A többit képekben mondom el.
