Dél-Kelet Ázsia - Hetedik bejegyzés
Luang Prabang, Laosz szocialista köztársaságának egyik legnépesebb városa nyolcvanezer lakosával. Ide utazva erősen érződött az országon a szegénység, ez a kisváros viszont picit előrébb jár, hála az ide áramló turistatömegnek. Nem véletlen a népszerűsége, rögtön a Mekong partján helyezkedik el Luang Prabang, a központban lévő Phousi hegyről belátni a várost és környékét. A közelben találunk nemzeti parkot gyönyörű vízesésekkel, és ösvényekkel. Rengeteg a kirándulási lehetőség, ezen kívül akadnak pofás buddhista templomok, éjszakai piac helyi kézművesek termékeivel, és finom ételek.
Valóban hangulatos a város, be is jártuk a nevezetes pontjait, a Phousi hegyen lévő templomnál még egy fiatal szerzetes is megtalált. Azzal állított meg hogy angolul szeretne gyakorolni. Ebből az lett hogy újra és újra azt ismételgette vidékről jött szegény családból, és nincs pénze hazalátogatni. Nagyon halkan mondta mindezt, közben úgy tűnt aggódva figyelte nehogy bárki meghallja mit beszél. Értetlenül odébb álltunk miután ötödjére is ugyanazt a mondatot suttogta el. Picit csalódott voltam, azt reméltem tanácsai közelebb visznek majd a megvilágosodáshoz. Nyilvánvaló hogy pénzt akart, de hogy ítélje meg az ember a helyzetet? Lehet nem szerzetes, csak felvette a narancssárga köpenyt, és kijött tarhálni. Lehet hogy igazat mondd, ami elég szomorú. De az is lehet hogy tényleg szerzetes, de nem a hazaútra kell neki a pénz, hanem hogy bemenjen az első bordélyba. Ebben az esetben jobban értékelném ha annyit mondana "Figyelj, ezek még recskázni sem engednek itt. A folyóparti susnyásba járok le minden másnap. Kamasz vagyok, az isten szerelmére! Felemészt a szégyen, hát nem érted?!?!" A végét már kétségbeesve üvöltötte volna a grabancomat fogva. Erre megjelenne egy idősebb szerzetes, aki felelősségre vonó tekintettel rendre inti. De ezen a ponton a fiatal srác már túlzottan belehergelte magát és csak annyit mondd "P*csába az egésszel!" Leveti a köpenyt, majd egy szál fecskében, és szandálban lesétál a hegyről a turisták közt.
Az itt töltött napok legszebb pontja a Kuang Si vízesés volt. Úgy is mondhatnám hogy egy vízesés "komplexum" mivel a parkon belül rengeteget kisebb nagyobbat lát belőle az ember. Ami kifejezetten gyönyörűvé teszi őket az a víz türkizkék színe. Ezt a mészkövek okozzák, legalábbis az internet szerint. Annyi biztos hogy elképesztő látványt nyújtottak, nem igazán akarja elhinni az ember hogy valódi.
Sajnos egy szűk hétnél többet nem engedett Laoszban az időnk. Egy nappal korábban tovább kellett állnunk, mivel a tervezett dátumon valamilyen oknál fogva nem indult busz Hanoiba. Nem tudták megmagyarázni a jegyirodában hogy miért, elvileg minden nap menne, de pont azon a napon "No bus.".
Mivel a Vietnami vízumunk aznap még nem lépett érvénybe el kellett mennünk a nagykövetségre, ahol nem igazán beszéltek angolul. Azt mondták három óra múlva jöjjünk vissza. Így is tettünk, ekkor egy másik koma fogadott, azt mondta 10-10 dollárért meg tudja változtatni a dátumot, fizessük be a kasszában, és jöjjünk vissza két óra múlva. Oké, semmi gond. A kasszában álló hölgy nagy nehezen kiszámolta mennyi 20 dollár Laoszi Kipben, odaadtam neki a címletet, amit túl nagynak talált, ezen természetesen agonizálni kezdett, és a legközelebbi fiókból előkotort egy maroknyi pénzt. Kitette a pultra a fejét fogva. Közben én már mondtam neki hogy mennyivel tartozik. Egy darabig próbálta kiszámolni, aztán nevetve elém tolta a köteg pénzt hogy vegyem el ami jár. Ezen én is jót nevettem. Két óra múlva visszamentünk, a vízumon kézzel át voltak írva a dátumok. Úgy tűnik elég időigényes, és drága procedúra négy számot átírni. De a lényeg hogy el lett intézve.
Pár nap múlva már az elméletben huszonnégy órás pokoli buszon voltunk Hanoi felé.
