New York City
A Jamaica metróállomás lépcsőin battyogva azon gondolkoztam vajon New York megérdemli e ikonikus státuszát. Jellegre egy minden nap használt, de hetek óta mosatlan trikóhoz tudnám hasonlítani a megállót, nagyjából három kilométerre a komfort zónámtól.
Fehér melegítőnadrág és a hozzá passzoló cipzáros pulcsi. Idős fejen befont haj, tapsolva táncolás, és összefüggéstelen mondatok. Az első impulzusok egyikét kínálta ez az úriember, míg a metróra vártunk. Fennhangú kijelentései szerint ő New York-i, és az égvilágon senki nem mondhatja meg neki hogy éljen. Rendben van.
Beszállás után konstatáltuk, hogy a nagyrészt üres kocsi mindkét végében hajléktalan alszik. Egyikük a padon összekuporodva, a másik félig lefojva róla.
Manhattan felé közeledve szépen lassan megtelt a szerelvény, szomorú, maguk elé meredő tekintetekkel. Munkából hazafelé, vagy otthonról dolgozni induló emberek lehettek. Egész napos utazás után könnyen olvadtunk bele ebbe a nyomasztó környezetbe.
Mint sok más metropolisz, New York is éles kontrasztot biztosít az ide látogatóknak.
A Central Park az egyik legszebb városi park, ahol valaha jártam, a MET (Metropolitan Museum of Art) pedig az egyik legimpozánsabb művészeti múzeum.
Monumentális felhőkarcolók és sugárutak, vibráns kulturális élet, finom ételek. Ebből a szempontból teljes mértékben megfelelt a filmek és sorozatok alapján tudatunkba ivódott elvárásoknak.
Brooklyn híd, pizzaszelet, szabadságszobor a Staten island-i kompról. Még sorolhatnám, és fogom is: Közkönyvtár, Bryant park, Greenwich village. Summit one teteje, sajtkrémes bagel és film egy történelmi moziban. Ez nem a vége, de itt befejeztem. Na jó, klasszikus amerikai diner, Grand Central station és a digitális kijelzőkkel feldoppingolt Times Square.
A pozitív élmények ellenére nehezemre esik ömlengeni, mert a lenyűgöző látványosságokon kívül más is szembetűnő itt. Ez pedig az emberi gyötrelem.
A nagy számok törvénye alapján nem meglepő, ha az ember lát rossz mentális állapotban lévő egyént, de New York-ban jóval az átlag felett fordulnak elő. Nem csak a keménydrog függők, vagy a hajléktalanok, hanem a szimplán megbuggyantak. Normálisnak tűnnek, egészen addig amíg nem. Szónoklatban törnek ki, esetleg magukban motyognak, rappelnek. Agresszív roham tör rájuk.
Majdnem minden metro út alatt láttunk hasonlót, de a felszínen is előfordult. Folyamatosan emlékeztetett arra, hogy milyen halvány vonal választja el a konformitást és a színtiszta tébolyt, és hogy kellő körülmények közt bármelyikünk elveszítheti a józan ész fonalát.
Némi szorongás és feszélyezettség, veszélyben nem éreztük magunkat, még Harlemben sem, ahol a szállásunk volt. A negyed központi részét mára nagyjából rendbe rakták, és a szobánk egy takaros utca takaros sorházában volt. Jól éreztük magunkat benne.
Tehát a tipikus turista pontok miatt mindenképp megérte New York-ba látogatni, de a lelki összeomlás elkerülése érdekében tartózkodom a hosszabb távú itt tartózkodástól.
