Grand Junction - Colorado National Monument
A California Zephyr egyik kocsijában ültünk. Chicago és San Fransisco közt közlekedik ez a vasútvonal. Denverben szálltunk fel rá, Grand Junctionben hagytuk el. Egyesek szerint Észak-Amerika leggyönyörűbb vonatútja a Zefír. Sajnos nem tudom igazolni ezt az állítást, hisz nem utaztam az összes Észak-Amerikai vonaton. Azt viszont magabiztosan ki merem jelenteni, hogy ez szép volt.
Nem átlagos vasparipáról beszélünk. Hatalmas, két szintes monstrum. Az emeleten találjuk az üléseket, az alsó szinten pedig mellékhelyiségek, társalgók, büfé kocsi, csomag és biciklitartó, bowlingpálya, bábszínház. Az utolsó kettő hazugság.
Egy panoráma kocsi is rendelkezésünkre állt. Azért panoráma, mert az ülések itt a hatalmas ablakok felé vannak fordítva. Benéztünk párszor, de nem maradtunk sokáig, mert elég zajos volt a helyiség a sok bámészkodó utasnak köszönhetően.
Eleinte a sziklás hegység hófedte hegycsúcsait csodálhattuk út közben, majd a Colorado folyó mentén sivatagi kanyonok tárultak elénk. Ezen a vonaton a kaller idegenvezető stand-up komikus. Tíz-tizenötpercenként felhívta a figyelmünket a különböző természeti jelenségekre, és humoros megjegyzésekkel fűszerezte mondókáját.
Grand Junction. Nyugis város a sivatagban. Egyik oldalról felgyűrődött kopár hegyek veszik körül, a másikról pedig a Colorado National Monument kanyon hatalmas sziklái.
Hangulatos főutcától pár perc sétára már kertváros. Itt volt a szállásunk. Airbnb. Egy nagyobb házban kialakított lakás.
Ezzel az állomással kapcsolatban sem tudok panaszkodni. Két napot túrázással töltöttünk a kanyonban. Mintha egy western filmben sétálgattunk volna. Ritka növényzetű talajból hatalmas, vörös sziklák emelkednek ki. Tűző nap, keselyűk, ördögszekér. Csizma és pisztolytáska helyett túracipő és fényképezőgép.
Oda kellett figyelnünk a csörgőkígyókra. Állítólag még az ösvények mentén is összefuthat velük az ember. Fűben, bokrokban, nagyobb kövek alatt. Szerencsére megúsztuk a találkozást. Azonban láttunk gekkót, és egy méretesebb gyíkfajtát is. Ezen kívül nyulat, mókust, és nagy szarvú hegyikecskét.
A harmadik napon moziztunk és plázáztunk. Így kell elmerülni az amerikai kultúrában. Kilométerekig elhúzódó városrész árúházakkal és éttermekkel. Járókelő nulla. Lőfegyvert tiltó poszter a moziban, mert ugye errefelé az emberek háziállatként szeretik a lőfegyverüket. Majmok Bolygója. Mármint a film, amit néztünk. Nem volt rossz. Utána étkezés a Panda Expressben. Kínai gyorsétterem lánc, amit addig csak filmekből ismertem, és most kipróbálhattam. Ez sem volt rossz.
Megint a California Zephyren ültünk, ezúttal már Salt Lake City felé zakatolva. Még mindig a Colorado folyó mentén. Grandiózus az amerikai táj, a folyó parton kempingező fiatalemberek pedig előszeretettel villogtatták a pucér valaguk a vonatnak. Több csoport is, úgyhogy gondolom ez valami szokás errefelé. Eszembe jutott egy jelenet a Rettenthetetlenből, amikor a csata előtt a skótok ugyanezt csinálták, és az angolok nyílzáport indítottak ellenük. Bárcsak lett volna nálam íj - nem mintha tudnám használni. A filmben páran nem fordultak meg időben és a hófehér seggükbe, vagy a felső combjukba állt a nyíl.
Már Utahban voltunk, mikor lement a nap. Éjszaka érkeztünk meg Salt Lakebe.
