Sziklás Hegység - Estes Park
Az Uber szerint egy Lincoln Navigator vett fel minket. Nem igazán értek az autókhoz, de annyit tudok hogy a belső térben elfért volna Nógrád megye lakosságának kétharmada.
Amerikában szeretik a széles dolgokat. Szélesek az utak, az autók, és sokszor az emberek is. Habár a kövér jenkik sztereotípiája nem volt annyira szembetűnő, mint gondoltam volna. Persze láttunk pár kifejezetten túlsúlyos egyént, de az előfordulásuk nem tűnt magasabbnak, mint mondjuk Magyarországon, vagy Angliában.
Estes Park - 2293 méter magasan fekvő kisváros a Rocky Mountain Nemzeti Park bejáratánál. Az idill megtestesülése. Gyönyörű táj, tiszta utcák, barátságos helyiek. A jávorszarvasok úgy sétálgatnak, mint az átlagos járókelők. Minden második autó pick-up, gondolom a kormány mögött ülők folyton dohányt rágnak.
A látogató központban azt mondták jókor jöttünk. Az idő már meleg, de még nem túl sok a turista. Nyitva vannak az ösvények, és a legmagasabb csúcsokat leszámítva a hó is szépen elolvadt. Tisztában voltunk mindezzel. Őszintén szólva nem is tudom miért mentünk oda érdeklődni. Eszembe jutott; használnunk kellett a mellékhelyiséget. Azért jó volt cseverészni egy helyi önkéntes nénivel.
Lesétáltunk az okmányirodába a házassági papírokért. Gördülékeny ügyintézés, átlagban évi 800-900 házasságot bonyolítanak le itt, mert manapság trendi szép környezetben egybekelni. Mi is a statisztika részévé váltunk. Egy ponton megkérdezte a faszi, hogy vérrokonok vagyunk-e, majd rögtön elnézést kért, és elmondta hogy ez csak a kérdőív része. Mindhárman nagyot kacagtunk ezen a humoros szituáción.
Rusztikus erdei szállás a város szélén. Ponderosa Lodge. Tágas szoba egy nagyobb faházban. Mellette erős áramlatú patak dübörög. A tökéletes beilleszkedés érdekében elő is vettem a piroskockás ingemet.
A legnagyobb gondom a bejegyzés írásával az, hogy végig jól éreztük magunkat itt. Majdnem minden nap túráztunk, elképesztő szerencsénk volt az időjárással, a táj szépségétől pedig leolvadt az arcunk. Ettünk bölény és szarvas burgert, na meg olyan rohadt finom házi pitét, ami életem végéig kísérteni fog. De mégis ki kíváncsi erre? Itt felmerül egy másik kérdés: ki kíváncsi bármire, amit írok? Az utóbbit a saját mentál higiéniám érdekében inkább ignorálom.
Sokféleképpen meg lehet halni a Sziklás Hegységben. Hosszú, és hideg a tél, tehát ott a fagyás. Esetleg beszakad alattad a jég, vagy elkap egy lavina. Leeshetsz az egyik hegyről túrázás közben. Eltévedsz és felemészt a természet komor valósága. Vadon élő állatok élelmeként végezheted. Felfalhat egy fekete medve, összetaposhat egy jávorszarvas, szétmarcangolhat egy puma.
Erről beszélgettünk a sofőrrel, aki az egyik ösvényhez fuvarozott minket. Aranyos nő, megköszöntem neki, hogy közvetlen túrázás előtt felhozta a témát. Ezen jót nevettünk mindhárman. Szerencsére nem váltunk az anyatermészet áldozatává. Egyelőre.
Ha már a halálról van szó, beszéljünk a házasságkötésről. - Ha-ha, mekkora poén... (sóhajtás)
Öreg Texasi fickó adott minket össze a városra, és a ragyogást ihlető Stanley Hotelre néző erdős dombon. Hófedte hegycsúcsokkal bővelkedő festői táj. Napos-felhős idő.
Fájdalommentes ceremónia rövid beszéddel, két igennel, a papírok aláírásával és fényképezőgép kattintásokkal. Ezután étteremben étel, pezsgőfürdőzés a szálláson, miközben bor. Kifejezetten jó nap, pedig nem vagyok az a fajta, aki kislány kora óta az esküvőjéről ábrándozott.
Kedvesek voltak a recepción. Két hölgy és egy öregúr váltogatta egymást. Minden nap kaptunk frissen sült sütit, és még egy üveg borral is megajándékoztak egybekelésünk alkalmából.
Közvetlen népség ez az Amerikai. Szeretnek beszélni, főként magukról. Annyira nem bánom, mert én hallgatni szeretek, de érdekes hogy majdnem minden interakció alatt megtudtuk a másik fél egész életének történetét. Például mikor elhagytuk Estes Parkot, egy idős fószer vitt el minket Boulderig. Hajnali fél ötkor vett fel, és egy órán keresztül olyan volt, mintha hangoskönyvet hallgatnánk. Az elején feltette a kötelező kérdéseket; hova valósiak vagyunk, ésatöbbi; majd neki kezdett. Nagy beleéléssel mesélt különböző lak és munkahelyeiről. Volt katona, újságíró, kamionsofőr. Élt Denverben, Boulderben, Lyonsban, de a munkái során bejárta az ország nagy részét, és Kanadában is sok időt töltött. Kis helytörténet, kis politika. Hazudnék, ha azt mondanám egy-két ponton nem jutott eszembe, hogy leállhatna, de nagyrészt élvezetesnek tartottam a mondókáját. Kellemes hangszíne és tipikus amerikai akcentusa hamisítatlan élménnyel gazdagították utunk. Borravalót viszont nem kapott, mert így is méregdrága volt a fuvar.
