Salt Lake City
1820-ban Joseph Smith egy magányos erdei ima közben találkozott Istennel és Jézussal. Kézenfekvő.
1823 egy angyal látogatta meg Joe-t, aki elvezette őt néhány arany táblára vésett keresztény irathoz. Mindezt elmondta pár havernak - akik hittek neki - majd 1830-ban megírta A Mormon Könyve című művet, és megalakult egy vallás. Utolsó napi szentek. Ez a Salt Lake City-ben található Mormon múzeumban konkrét tényként van feltálalva. Mintha természettudományi múzeumban járnál. Joseph Smith beszélt Istennel, és punktum. Ezért nevezik Utah-t a mormon államnak.
Bármerre fordulsz ebben a városban, a háttér nagy valószínűséggel impozáns hegyvonulat lesz. Kivéve a Great Salt Lake oldalán, ahova az utolsó nap látogattunk el. A tó sótartalma átlagban ötször akkora, mint az óceáné, ezért fürdésre nem a legideálisabb, ráadásul kifejezetten büdös. Viszont a kilátás pazar a déli partján.
A város egyik legfőbb látványossága, a Temple Square, épp nagy volumenű restauráláson ment keresztül ottjártunkkor. A főtemplomot állványok fedték be, a tér jelentős része pedig fel volt ásva. Egyedül a koncertcsarnokba tudtunk bemenni. Ez a létesítmény olyan elképesztő akusztikával rendelkezik, hogy a színpadon álló egyént mikrofon nélkül is tisztán hallani a terem bármely pontjáról. Ezt prezentálta is egy fiatal mormon.
Salt Lake City tökéletes bázis a természetjáráshoz, ha az ember szereti az ilyesmit. Márpedig mi szeretjük, és ezzel telt az időnk legnagyobb része. Reggel kelés, kávé, öltözés, pakolás, majd nyomás az egyik környező hegyre. Késő délután valahol étel, végül a jól megérdemelt pihenés a kis airbnb szobánkban. Másnap ugyanez, az azutáni napon megint. Egészen addig amíg ki nem fogytunk a napokból. Természetesen nem úgy értem, hogy meghaltunk a végén. Az itt töltött napokra gondoltam.
Megint csak azzal kapcsolatban tudok panaszkodni, hogy nem volt mi miatt panaszkodni. Tiszta és biztonságos város, ahol még a tömegközlekedés is jó (legalábbis Amerikai szinten). Barátságtalan emberrel nem találkoztunk, és a hajléktalanok száma sem riasztó (legalábbis Amerikai szinten).
Jó lenne olyan személynek lenni, aki képes aludni éjszakai járatokon. Sok minden jó lenne. Például, ha lenne gép nap közben Salt Lake City és New York közt a pórnép tárcájára szabott áron. Na végre, egy kis zsémbelés. Egy szó mint száz, éjjel repültünk vissza New Yorkba, - pontosabban Newarkba - így az átlagos napon is alacsony reggeli frissesség sem állt rendelkezésemre.
