Denver - Red Rocks Park és Amfiteátrum
Kinéztem a Wendy's ablakán, és arra lettem figyelmes, hogy a többsávos út túloldalán hajléktalan férfi csutakolja a hónalját. Egy buszmegállóban tette mindezt, míg két barátja a földön fetrengett. Időközönként öntött magára egy kis vizet a műanyagpalackjából, és vehemens mozdulatokkal próbálta tisztává varázsolni felsőtestét. Gondolom sikertelenül, hisz semmiféle tisztálkodószert nem használt.
A baconator szendvicsemre fordítottam a tekintetem, majd felnéztem, és megakadt a szemem egy fickón. Mikor bejöttünk az épület előtt csellengett. Kinézetéről bármelyik filmben ábrázolt latino bandatag jutott eszembe. Most ott állt az üres étterem bejárati ajtajánál és minket bámult. Tántorogva tett pár lépést, hirtelen megállt. Kis szünet, majd megismételte a rutint. Még mindig szemezett. Intő jelként fogtam fel ezt a szürreális viselkedést. Diana háttal ült, nem értette miért sürgetem a távozást.
Ettől a Wendy's-től pár perc sétára találtuk a Motelunk. Patinás környék. Amerikai utunk bakancslistáján előkelő helyet foglalt el a "Motel élmény". Oda sem értünk és meg is kaptuk. Már a helyijáratos buszon szembesültünk a társadalom azon kirekesztett tagjaival, akikről azt gondolná az ember, hogy Motelek vonzáskörében tartózkodnak. Olyan személyek ezek, akiket egész életükben messziről elkerült a szerencse.
A recepció üvegablak mögött, a recepciós küllemre veterán pedofil. Erőszakos bűncselekményekkel és embercsempészettel kapcsolatos felszólítások a falon. Mindkettő illegális.
Motel 6. Országos lánc egyik üzlete. Tipikus Amerikai szálló. U alakú épület, az ajtók a parkolóra nyílnak. Egyes vendégek a szoba előtt lógnak cigivel és/vagy telefonnal a kezükben. Némelyikük hangos, némelyikük szomorú. A cselédek latin-amerikaiak.
Elfordítottuk a zárakat és ellenőriztük, hogy biztosan nem lehet kinyitni az ajtót. Meglepően tiszta volt a szoba, de azért uv lámpával nem világítottam volna át. Az ágy kényelmes. Ledőltünk.
Bekapcsoltam a TV-t, és némi szörfözés után megtaláltam az HBO csatornákat. Az esti program.
Csak átutazóban tartózkodtunk Denverben, mielőtt a Sziklás Hegységnek indultunk volna. Legfőképp a város mellett található Red Rocks Park izgatott, mert láttam több koncertet (Incubus, U2, Joe Bonamassa) és egy stand up show-t (Bill Burr), amit az ott található amfiteátrumban rögzítettek.
Érdekes sziklaformációkat találunk ebben a parkban. Az amfiteátrum két hatalmas, és ahogy azt a név is sejteti; vörös szikla közt helyezkedik el. Egyedi látvány, és állítólag az akusztika is rendkívüli. Jó pár rajongó kempingelt ottjártunkkor az esti metál koncertre várva, pedig még csak koradélután volt.
Nagy kiterjedésű park ez, el lehet benne túrázni pár órát. Meg is tettük. A Flinstones rajzfilmsorozat jutott eszembe a tájról és a sziklákról, nagyon hangulatos volt errefelé barangolni.
Mint kiderült szép számú dinoszaurusz maradványt találtak a parkkal szembeni hegygerincen. Valószínűleg ezért nevezték el Dinosaur Ridge-nek. Elsétáltunk megnézni közelebbről. Ösvény mentén több információs tábla és minta taglalja milyen fajokat találtak itt. Apatosaurus, Stegosaurus, Allosaurus.
Boulder egy közepes méretű város Denvertől 50 kilométerre, északi-nyugati irányban. Mivel 2024-et írunk, ez a látszatra idilli település sem mentes az otthonnal nem rendelkező személyektől.
Reggel érkeztünk, csendes volt a központ. Végállomásunk Estes Park, még 60 kilométerre innen. Tömegközlekedés hiányában Ubert hívtunk. A várakozási idő alatt Diana beugrott egy kávézóba forró italokért és használni a mosdót. Kifelé jövet egy a járdát hálószobaként használó hölgy épp békés álmából kelt fel. Odafordult Dianához, és megkérte hogy dugja fel a kávét a seggébe. Diana elnevette magát. Gondolom megszokta, mert én is házsártos szoktam lenni reggelente.
