Dél-Amerika - Tizenötödik Bejegyzés
3. Nap: Paine Grande - Britanico - Paine Grande
 |
| Tó és hegy |
Rizspuffancsot nyammogtam reggel a sátorban. Diana azt mesélte, éjszaka milyen gyönyörűen tiszta volt az égbolt. Soha nem látta még ilyen szépnek. Nem akart felébreszteni, mert olyan mélyen aludtam, mintha valaki egy clubban pirulát csempészett volna az italomba.
Nagyon messze álltam a száz százaléktól, de jelentős javulás volt megfigyelhető az előző naphoz képest. Úgy tűnt nem halok meg, ha folytatom a túrát.
Szerencse, hogy két éjszakánk volt ebben a kempingben. Azt jelentette hogy a mai túrát kis táskával tudtuk teljesíteni. Hatalmas segítség volt abban hogy összeszedjem magam. A nagy pakk nélküli gyaloglást lazításnak éltük meg, főként a tegnapi pokol után.
Makulátlan időjáráshoz volt szerencsénk. Napos, enyhe szellővel. A táj itt is kivételes, mit a képek tanúsítanak majd. Terep szempontjából változatos, mérsékelten nehéz szakasz. 26 kilométer a teljes táv, de mivel későn indultunk, csak 20-at teljesítettünk belőle.
 |
| Kempingben |
 |
| Tó és dombok |
 |
| Kemping a távolból |
 |
| Hegycsúcs |
 |
| Ugyanaz a hegycsúcs |
 |
| Szép |
Amerikai csoportok hangos társalgása az üvöltözés határait feszegette. Békés sétánk nyugalmát rontotta meg harsány vihogásuk. A Tour Du Mont Blanc alatt ázsiai falkák zajszennyeztek, itt a jenkik hozták arrogáns formájukat.
Több nemzetiség képviseltette magát a Torres Del Paine Nemzeti Parkban. A túra költségeinek fényében nem meglepő, hogy a leggyakrabban hallott nyelvek az angol, francia, és a német voltak. Elvétve hallottunk skandináv, vagy szláv eredetű társalgást, de ami a legszomorúbb hogy a spanyol sem volt túl gyakori. Chileiként gondolom még jobban bosszantana, hogy a nyugat-európai, és észak amerikai turisták ilyen szinten felpumpálták az árakat. Elvégre a saját országuk természeti csodájából túrják ki őket. Így is bosszant, de mi jogon szájalok? Én is ott voltam.
Sokat törtem a fejem azon, miért zavarnak a népszerű helyek. De nem csak engem. Hogyan alakult ki ez a fővonalas dolgok miatt siránkozó réteg.
Zenekarok ellen forduló rajongók, akik nem tudják elviselni hogy milliók szerették meg kedvencüket.
A Marvel filmek köpködői, akik habár egyiket sem nézték végig, határozottan állítják hogy ez csak szemét, nem igazi filmgyártás.
Utazók, akik nem néznek meg bizonyos helyeket, mert az "turistáknak való".
Mindegyik hasonlóan reaktív, és logikátlan gondolkodás a mainstream-el szemben. Mi a bajunk?
Bár több oka is lehet, esetemben az arroganciára tippelek, némi sznobizmussal megszórva. Nem érzem magam elég különlegesnek, mikor olyan helyet látogatok, ami emberek tömegeit érdekli. Magaménak akarom tudni, Én akarom felfedezni. Ott él bennem az a megalomániás illúzió, miszerint egyszer kiemelkedem majd a tömegből, és kiválasztottként mutatnak be a szakadék szélén. Mint Szimbát az Oroszlánkirályban.
Lenézem a sok "birkát", amiért azt csinálják, mint mindenki más. Pedig ők legalább képesek kordában tartani az egojukat, és élvezni híres látványosságok szépségét, annak ellenére hogy mások is látogatják őket. Mert hát ezek a helyek nem véletlen érték el a státuszukat.
A miheztartás végett azért megjegyezném, hogy sok turista ettől függetlenül valóban istenverte gyökér. Egyes helyek pedig csak az ügyes marketing miatt lettek népszerűek. De rengeteg esetben nem ez a helyzet, a "birkák" pedig gyakran jóval intelligensebbek nálad. Talán érdemes lenne visszavenned, és befogni a pofád.
Gondoltam, mivel a nap túra része nem volt túl eseménydús, beillesztem ide az újabb 'jól megmondom' okoskodást.
Sikeresen visszatértünk a kempingbe. Bennem maradt minden aznap. 5 rizspuffancs, 50 gramm sótlan mogyoró, és 100 gramm rizs. Terülj terülj asztalkám.
