Dél-Amerika - Tizenhetedik Bejegyzés

április 19, 2020

Chile - A Forradalom

Vérvörös festékkel színezett szobor Punta Arenasban

2019 októberében három százalékkal emelkedett a metró jegyek ára Santiago de Chilében. Utolsó cseppként tömeges tüntetés sorozatot indított az emelés, ami nem csak Santiagon söpört végig, de az ország több nagyvárosában lázongáshoz vezetett.

A hónapokon keresztül tartó protestálás 36 áldozatot, 11,564 sérültet, és szanaszét cseszett közterületeket, történelmi épületeket hagyott maga után.

Túl magas megélhetési költségek. Jövedelmi egyenlőtlenség. Privatizáció. Korrupció. Avagy a neo-liberális gazdaságpolitika keze munkájának rothadó gyümölcse. Nem újdonság ez senki számára, hisz a globalista álomkép több országot vezetett az Elm utcába. Az viszont már kérdéses hogy a felébredés legjobb módja a vandalizmus. Kíváncsi vagyok kinek az adójából fogják feltakarítani a városokat. Vajon a korrupt politikusok, és vállalatok elnökei nagylelkűen a zsebükbe nyúlnak majd?

Ennyit erről, nem fogok úgy tenni mintha tudnám miről beszélek. Az viszont bizonyos, hogy nem hiánycikk Chilében az épületekre firkált politikai szlogen. Ezeket olvasva megtudhatjuk ki hazudik, kinek kéne meghalni, ki a buzi, vagy a náci. Fontos e a szabadság, létezik e igazi demokrácia.

Minek olvasnál szakkönyveket, mikor minden szükséges információ ott van a szemed előtt, ha kilépsz a lakásból. Lehet kétségeid vannak azzal kapcsolatban, kinek kéne lemondani. Csak tartsd nyitva a szemed, valószínűleg ott lesz a következő, szépen restaurált történelmi épületen.

Betört kirakatokkal, leégett házakkal, meggyalázott templomokkal, és szobrokkal találkozik az ember, ha az országba téved. Az addig feltehetőleg kellemes parkok, terek, és sétálóutcák fáradtan terülnek el a központokban. Egyeseket rendőrök lepik el, egyesek körbe vannak kordonozva a gyülekezés megelőzése érdekében.

Belegondoltam mennyi mindent kellett benyelnie a lakosságnak, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Valószínűleg elég sokat.

Sajnálatos módon nem hajlok arra, hogy katasztrófa turistaként lefényképezzek minden megrongált épületet. Pedig milyen jól jönne most. Hányan klikkelnének most a cikkemre. Valószínűleg ugyanolyan kevesen, mint általában.

Az emberek viselkedésén nem érződött a forradalmi hangulat. Bevásárlóközpontok dugig tömve. Starbucks, na meg a szokásos cégek üzletei sorakoznak fel egymás mellett. Mintha a Calle Augistinasról a Szegedi Árkádba fordulna be az ember.

A vásárlói magatartás és a tüntetések eszméi közt enyhébb disszonancia. Vaníliás-mokka-szója-chai latte mellett megbeszéljük hogyan tesz tönkre minket a külföldi tőke. Vive la résistance!

Punta Arenas és Santiago lesznek majd láthatóak a képeken. Előbbi a szeles világvégi város, utóbbi metropolis.

A Torres Del Paine túra olyan éles kontrasztot szolgáltatott, hogy egyik város sem tudott izgatni. Valószínűleg Babylonon is unottan vonszoltam volna végig magam. Hófedte hegycsúcsok után kit érdekel az aszfalt, a beton, a műanyag, a gumi, a nejlon, és a poliészter?