4. Nap: Paine Grande - Central Kemping
Enyhe aggodalommal néztünk a nap elé. Ez volt az a szakasz, amit általában két nap alatt teljesítenek a népek, de nekünk nem sikerült lefoglalnunk a köztes kempinget, ezért egyszerre kellett végigügetnünk mind a 26 kilométeren.
Enni még mindig nem tudtam rendesen, emiatt a táskáink sem vesztettek sokat súlyukból. Arról nem is beszélve, hogy az erőnlétnek sem árt az étel. Állítólag az állóképességet tesztelő gyalogtúrák alatt érdemes tápanyagot vinni a szervezetbe.
Hajnali ötkor, még sötétben szólalt meg az ébresztőnk. Összecsomagoltuk magántulajdonainkat a harmatos füvön. Fogat és arcot mostunk. Inspirációs beszédeket motyogtunk magunknak.
Diana: Meg tudod csinálni! Független, erős nő vagy!
én: Senki nem fog emlékezni rád.
A napfelkeltét már az ösvényről csodálhattuk. Ideális körülmények a sétához. Gyönyörű színek, hűvös levegő és halott csend.
Sokat és jó ütemben mentünk nagyjából az út feléig, a Los Cuernos menedékhelyig, ahol hosszabb pihenőt tettünk. Főztünk teát a hely étkezőjében, Diana megmelegített egy konzervet, én pedig sótlan mogyorót majszoltam. Újratöltöttük vízzel az üvegeinket, kiürítettük szervezetünkből a vizeletet, majd elindultunk az akkor már tűző napon.
 |
| Pitymallat |
 |
| Reggel |
 |
| Táblák |
 |
| Kilátás |
 |
| Tó mentén |
 |
| Cuernos kemping étkező |
Összesen kilenc és fél órába tellett hogy elérjük a nemzeti park központi kempingjét. A túra második fele kifejezetten gyilkosnak bizonyult. Tűző nap, de árnyék sehol. Hullámzó, tó menti terep. Nem túl változatos, de azért csodás táj. Kifejezetten megterhelő nap, de túléltük.
 |
| Tájkép |
 |
| Tájkép |
 |
| I believe I can fly |
 |
| Függőhíd |
 |
| Patagoniai vadvirág |
 |
| Diana sétál |
 |
| Két különböző színű tó |
 |
| Sátrunk a Central Kempingben |
5. Nap: Torres Del Paine
Utolsó állomása, és a túra csúcspontja a három torony. Ez az a hely, amit kidob a kereső, mikor beírod a nemzeti park nevét. A hely, ami minket és mindenki mást ide vonzott.
A tömegek elkerülése érdekében érdemes korán elindulni, ezért megint csak sötétben keltünk. Ezúttal nem kellett hajnalban pakolni, mert ide tértünk vissza délután.
Félig erdős, félig kopár sziklás terepen visz fel az út a tornyokig. Jelentős szintkülönbséggel és meredek kaptatókkal kellett számolni. Ennek megfelelően pedig patakokban folyó izzadsággal.
Odafelé menet, már a tornyokhoz közel beköszöntött a tériszonyom. Meredek, sziklás terep, lenézel és látod hogy közted és a szörnyhalál közt csak a nagy semmi tátong. Képzeletben rongybabaként csapódik kőről kőre a tested, hogy aztán a fejed görögdinnyéhez hasonlóan robbanjon szét. Egy bizonytalan hang a fejedben azt mondja ugyan, számtalan látogató felmászott már ide, te is meg tudod csinálni.
Legfeljebb tizenöt emberrel kellett megosztani a tornyokat. Minden egyes izzadság cseppet megért a látvány. Lepihentünk a lagúna partján. Ellőttük a kötelező képeket.
 |
| Ravasz, mint a |
 |
| Reggel |
 |
| Völgy |
 |
| Ugyanaz a völgy a tornyokhoz közelebb |
 |
| Las Torres |
 |
| Las Torres |
 |
| Las Torres |
Nem csak az lepett meg visszafelé menet, hogy a szembe jövő túrázók száma sokkolóan magas volt. De némelyikük úgy nézett ki mintha a bevásárló központ éttermi részlege felé tartana egy vödörnyi rántott csirkéért. Mind testalkatra, mind ruházatra. - Farmer, ünneplős cipő. - Olyan csoportok tagjai voltak, akik Puerto Natalesből jöttek ide egy napos kirándulásra. Persze ők tudják, mit érdekel engem. Csak szeretek ítélkezni mások felett.
Tehát megcsináltuk. Jutalmunk négy órás várakozás volt a Puerto Natalesba tartó buszra.
Fáradtan és büdösen ültük végig az utat a többi fáradt és büdös túrázóval.
