Valparaiso buszállomását és szállásunkat másfél kilométer választotta el. Séta közben utcai árusok tömkelegén kellett átverekednünk magunkat. Csak azért tartom említésre méltónak ezeket a kereskedőket, mert számunkra szokatlan termékeket is árultak. Tisztítószerektől kezdve a chipsen át, az írószerekig mindent megtaláltál a pokrócokra terítve. Mintha az egyik nagyobb szupermarket kirámolása után telepedtek volna a járda mellé.
Végül egy konvencionálisabb halpiachoz is volt szerencsénk. Ez csak simán undorító volt a poros hőségben.
Jellegre a városrésznek tíz pontból egyet ajándékoznék. Ehhez az is hozzájárulhatott, hogy a táskám hátsó zsebéből kiloptak pár dolgot, mikor megálltunk egy gyalogos átkelőnél. Kis szatyorba pakolt teákkal és édesítővel lettek gazdagabbak a tolvajok, na meg néhány ragtapasszal. Kétlem hogy ebből fognak új életet kezdeni.
Szállásunk minőségét ugyanezen a tízes skálán mínusz öt körül helyezném el. Egy központi társasház legfelső emeletén lévő lakást alakítottak át hostellé. Ez az átalakítás annyiból állt hogy feltették a booking.com-ra. A sok pozitív értékelés ellenére olyan típusú hellyel volt dolgunk, amiben maximum akkor érzed komfortosan magad, ha előtte lehúztál pár hónapot egy híd alatt. Penészes szarfészek.
Mikor rossz állagú szállásban kötünk ki, sokszor megszólal bennem a vad-kapitalista. Ennyi pénzért mit vársz? Csórók ezt érdemlik. Mintha naiv lenne alsó árkategóriáért tiszta szállást várni, és személyes hibám a hely retkessége. Talán, ha a pénzkeresésre koncentrálnál a szánalmas naplóvezetésed helyett, megengedhetnél magadnak egy valamire való hotelt. Folytatja vádaskodásait az alteregó. Nem értek egyet vele, és nem is esik túl jól, de mit lehet tenni. Szólásszabadság van a fejemben.
Az UNESCO örökség részét képző történelmi városrészt leszámítva Valparaiso nem egy jóképű település. Koszos, elhanyagolt utcák épületei előtt lézengő helyiek, akik küllemük alapján mély szegénységben élnek. A tüntetések sem tettek jót a helynek. "Egyetértek a mondanivalótokkal, de légyszíves ne tegyétek tönkre az épületemet." Szólt a felirat az egyik üzlet kirakatán.
Viszont a turista negyed kalapemelést érdemel a falakra festett művészetével, dombokon fel-le sikló vasutaival, és hangulatos utcáival. Jó pár órát elcsászkáltunk itt a városban töltött napok alatt.
 |
| Az óváros határán |
 |
| Zongoralépcső |
 |
| Káosz |
 |
| Sikátor |
 |
| Siklóvasút |
 |
| Színes |
 |
| Kilátás az óvárosból |
 |
| Kávézóban |
 |
| Cica-mica gyere ki |
 |
| Lépcsőművészet |
 |
| Stephen King |
 |
| Kerékpár a falon |
 |
| Szép |
Úgy képzelem el ezt a két várost, mintha testvérek lennének. Valparaiso a család fekete báránya. Csiszolatlan gyémánt, bőrkabátos lázadó. Részegen állít be családi rendezvényekre az előző este megismert, szintén részeg rocker lánnyal. Mikor a felháborodott szülők konfrontálják, sértődötten kiviharzik. "Bocsánat hogy nem illek bele a ti tökéletes kis életetekbe!"
Vina Del Mar kiegyensúlyozott fiatalember, stabil munkával, és szerény, barátságos menyasszonnyal. Második gyermeküket várják már. Utcáin sétálva rendezettséget tapasztal az ember. Senkinek nem lehet egy rossz szava róla, mert mindig hozza a tőle elvárhatót. Valahogy mégis kevésbé emlékezetes, mint a testvére. Picit semmilyen, túl kiszámítható, nincs benne elég karizma. Szagtalan fing.
Azonban a város melletti, picit szemetes dűnék az óceán parton arról árulkodnak, hogy az anyuci kedvence küllem alatt ott egy érdekesebb, elnyomott lélek. Aki valószínűleg a középkori válság alatt felszínre is tör majd.
Bár összességében tetszett mindkét hely, négy éjszaka után örömmel hagytuk el a szállást. Főleg mert a harmadik nap beköltözött egy olyan pofa, aki a külseje alapján főállásban szívja a cracket.
 |
| Lazulás |
 |
| Part |
 |
| Homok |
 |
| Homok |
 |
| Még több homok |
 |
| Egy másik part |
 |
| Hitchcock |
