Dél-Amerika - Tizenkilencedik Bejegyzés
Chile - La Serena
Nagy semmi: La Serenai látogatásunk röviden összefoglalva.
Takaros külváros airbnb-jében töltöttük időnk nagy részét, a laptopon lejátszott filmekre szegezve tekintetünk. Olykor elmentünk élelmiszerért az élelmiszer boltba, egyszer pedig a belvárosba, és az óceán partra is elsétáltunk. De főként lazítottunk.
Bizonytalanok voltunk azzal kapcsolatban, hova tovább innen. San Pedro de Atacama sivatagi kisvárosa mellett döntöttünk végül. Állítólag vétek kihagyni, mi pedig csak akkor vétkezünk, ha muszáj. Azaz minden áldott nap.
 |
| Éppen nem világító torony |
Chile - San Pedro de Atacama
"Amigo gringo! Amigo gringo! Quieres weed??? (Fordítás: Kell fű?") Üvöltött rám egy fiatal srác a kerékpárjáról. "No, gracias." röhögtem vissza.
Calama városában történt mindez. Itt kellett átszállnunk San Pedroba menet. Jártam már szebb városban. Csúnyábban is. A spektrumon viszont a csúnyához áll közelebb Calama.
Várakozás közben egy idős néni odaszólt Dianának, hogy matrica van a hátitáskájára ragasztva. Utána elmagyarázta hogy helyi tolvajok, a buszállomás közelében így jelölik meg a külföldi turistákat, hogy aztán később egy kolléga alkalomadtán jól kirabolhassa a szerencsétlent. Scorsese filmbe illő szervezett bűnözés.
San Pedro de Atacama meglepő módon az Atacama sivatagban található. Chile észak-nyugati részén, közel a bolíviai, nem túl messze az argentin határtól.
Nagyrészt turisztikából élő kisváros, 2,407 méterrel a tengerszint felett. A központban minden épület vagy túrákat szervező cég, vagy kávézó, étterem, szuvenír bolt, kis élelmiszer üzlet. Bámészkodó turisták, és szolgáltatásokat nyújtó helyiek teszik ki az utcák nagy részét.
Számomra olykor picit túl sok volt a három méterenként ugyanazt kínáló, erőszakos kalmár hívogatása, és a bámészkodó utazók kerülgetése. Habár a szellősebb főtér temploma, és a környező vulkánok mégis egyedi hangulatot kölcsönöznek San Pedronak. A környékbeli látványosságok pedig érthetővé teszik népszerűségét.
 |
| A főtéren |
 |
| Piacon |
 |
| Város szélén |
 |
| Isten háza |
Chile alapvetően drága. Nem véletlenül lázong a nép, hisz a fizetési színvonal köszönő viszonyban sincs a szolgáltatások árával. Kézenfekvő, hogy a felkapott turista helyeken még borsosabbak az árak. A helyiekhez hasonlóan mi sem úszunk pénz hegyekben Dagobert bácsi stílusban, így kerültünk egy hostel hat ágyas szobájába. Szerencsére csak négyen voltunk benne, és maga a hostel tiszta és igényes. Kevésbé volt szerencsés a szomszéd szobákban megszálló fiatal nyugat-európai libák harsánysága. De erről egy picit később.
El Tatio Gejzír. Két túrát választottunk ki a számtalan lehetőség közül. Ez volt az egyik. Geotermikus gejzírmező 4,320 méterrel a tengerszint felett.
Hajnalban indulnak a túrák, mivel a hőmérséklet különbség miatt akkor a leglátványosabb a mező, és mert akkor a legaktívabbak a gejzírek.
04:00-kor vett fel minket a kisbusz. Idegenvezetőnk külseje meglepetésként szolgált. Egyik szeme le volt maradva pár ütemmel a másikhoz képest. Sunyinak tűnő arcán borosta, és vágás nyoma. Ha valaha filmet fogok készíteni, és az egyik karakter börtönből szabadult erőszaktevő, tudom kit keressek. Az Ő nevét is elfelejtettem, úgyhogy hívjuk Jesúsnak.
Rettenetesen hideg volt mikor megérkeztünk a gejzírhez. Csontig hatoló mínuszok tomboltak, mi pedig toporogva fogyasztottuk el a kisbusz melletti kemping asztalon elkészített reggelit.
Gyerekgyilkos külleme megtévesztőnek bizonyult, Jesús ugyanis kompetens, és humoros figura volt, az angolja pedig messze a legjobb az összes idegenvezetőnk közül.
Mintha egy másik, az élet számára ellenséges bolygón mászkáltunk volna. Nem egy nagy, spriccelő gejzírt találsz itt, mint mondjuk Izlandon, hanem több gőzölgő, és bugyborékolót. Túl szélesek a lyukak ahhoz hogy spricceljenek. - Tudományos leírás.
Egy óra sétafikálás közben feljött a nap, mialatt a téli kabátos időből pólós lett. Négyezer méter felett nő a sugárzás, az oxigén viszont csökken. Egy kanadai srác rosszul is lett a hiányától. A hegyibetegség tünetei: szédülés, hányinger, légszomj.
Itt töltött időnk végén fél óra állt rendelkezésre csobbanni a természetes termál medencében. Diana ki is használta, jómagam kedv hiányában nem.
Visszaúton megálltunk pár kilátónál, és egy kis faluban. Jó nap volt.
 |
| Gőz |
 |
| Gőzölgő föld |
 |
| Gejzír |
 |
| Még több gőz |
 |
| Bluggy |
 |
| Gőz mögött nap |
 |
| Termál medence |
 |
| Vulkán |
 |
| Sivatagi út mentén falu |
 |
| Isten vidéki háza |
 |
| Kapu |
Pukará de Quitor. Prekolumbián város romjai egy San Pedro melletti domb oldalán.
Tökéletes délelőtti programnak bizonyult ez a fura nevű hely. Kellemes háromnegyed órás séta földutakon a szállásunktól. Öregember épp akkor nyitotta a kapukat, mikor odaértünk. Rajtunk kívül nulla látogatónak örvendhettünk. Kényelmes ütememben másfél-két óra alatt járható végig az ösvény, minek mentén láthattuk a romokat, és a gyönyörű környező tájat.
Állítólag húsz év viaskodás után tudták csak elfoglalni a várost a spanyolok, annyira kitartóak voltak a helyiek. A romoktól nem messze emeltek is egy emlékművet azzal az üzenettel hogy "Bocs, amiért a felmenőink majdnem mindenkit legyilkoltak itt. Nyugi, a túlélők leszármazottjait tiszteletben tartjuk (kacsintás)."
 |
| Romok |
 |
| Valami |
 |
| Műemlék |
 |
| Halál völgye |
 |
| Sima völgy |
