Félig-Meddig Tour Du Mont Blanc - Döcögős Kezdetek
A Tour Du Mont Blanc egy gyönyörű, 168 kilométeres túra Európa legmagasabb csúcsa körül. Majd 9,000 méter emelkedés, több mint 9,000 ereszkedés Franciaország, Svájc, és Olaszországon keresztül. Harmadik hosszútávú gyalogtúránk volt ez Skócia, és Portugália után, de sajnos beletört a bicskánk. Ennek ellenére végigkövettük, sőt, több mint a felét le is túráztuk.
0. Nap: Genf, Svájc - Chamonix, Franciaország
Néhány Svájcban töltött éjszaka az emberiség 95 százalékát anyagi csődbe juttatná. Ennek tudatában Genf fejesei ingyen buszjegyeket osztogatnak a reptéren. A szállásodon pedig egy olyan utazói kártyát is igényelhetsz, ami mindenféle tömegközlekedési járműre érvényes, és lefedi az ott-tartózkodásod. Így a költségvetésed teljes egészét fel tudod használni fél kiflire.
Nyilván túlzok, de Svájc akkor is k*rva drága. Az 1800 forintos reggeli kávé elfogyasztása után be is céloztunk egy Lidl-t. Ott legalább nem követeltek tőlünk aranyrögöket.
Nyolcan vágtunk neki a túrának. A társaság délután egyesült a vonatállomáson. Ezen a ponton nem voltam már túl friss. Éjjel indultunk el Bristolból, és nem igazán sikerült aludni a buszon/repülőn. De ha már ott voltunk, sétáltunk egyet a Genfi tó partján, mielőtt elindultunk volna a franciákhoz.
Másfél óra alatt vitt be minket a busz az Alpokba. Közvetlen a Mont Blanc mellé, Chamonix kisvárosába. Út közben reménykedtünk hogy az egyes hófedte csúcsokat betakaró viharfelhők kikerülnek majd minket.
Miután becsekkoltunk a kempingbe, és elkezdtük felállítani a sátrakat, gyakorlatilag ránk szakadt az ég.
Bizonyos szituációk próbára teszik az ember türelmét. Például mikor a zuhogó esőben kővel próbálod kalapálni a sátorszeget, miközben ázik mindened. Hisztizéssel reagáltam a helyzetre, így el is buktam a próbát. Annyi baj legyen, végül sikerült mindent relatíve szárazon a sátorba juttatni. A csuromvizes ruhadarabok pedig mentek a kemping egyik szárítógépébe. A gépet ingyen használhattuk, miután a csapatunk egyik tagját megszánta a kempingben dolgozó hölgy. Kívül belül úszott a sátra, minden más tulajdonával együtt.
Túlzás lenne azt állítani hogy jókedvvel feküdtünk le aludni. Könnyített a helyzeten hogy itt már annyira ki voltunk merülve fizikailag, hogy a szemlehunyást követő másodpercekben el is veszítettük az eszméletünket.
1. Nap: Chamonix, Franciaország - Argentiére, Franciaország
Reggelre elállt az eső, mi pedig készen álltunk a napi sétára. Feltöltött a kempinget körbevevő táj szépsége..
Nem a hivatalos TMB útvonalon mentünk a következő állomásra. Lerövidített, könnyű szakasz volt ez így, de azért egyben látványos is. Dobott pár pontot a társaság morálján az esti vihar után.
Kora délután átértünk a következő kempingbe. Sátorállítás, később élelemszerzés a közeli szupermarketben. Az idő nap közben szép tiszta, napos, így meg tudtuk szárítani a maradék, száradást igénylő dolgainkat. Késő délutánra jött egy minimális esőt tartalmazó felhő, de szerencsésre viszonylag hamar el is ment. Este étel, scrabble a kemping közös helyiségében, majd alvás.
2. Nap: Argentiére, Franciaország - Trient, Svájc
Ez már a hivatalos TMB útvonalon. A nap végére mindannyian tönkrementünk.
Talán picit későn indultunk. Már délelőtt tíz volt mire normálisan nekimentünk a terepnek. Felfelé egy erdei úton, később kopár terepen, tűző napon. Azt hiszem nyolcszáz métert másztunk folyamatosan míg elértük az L'Aiguillette des Posettes csúcsot 2201 méteren.
Ekkor még viszonylag jól elvoltunk. Bár nehéz volt a terep, elértük a csúcsot. Hosszan megpihentünk a napon. Miénk volt a világ. Még a menedékházat is láttuk a távolban, ahonnan már csak ereszkedni fog az út. Úgy tűnt gyorsan ott leszünk.
Pedig olyan közelinek látszott. Mondtuk magunknak, miközben próbáltuk le-fel vonszolni fáradt testünket a hegyen. Közvetlen a menedékház előtt nagyjából 85 fokos kaptató. Megmászása után repkedtek a "büdös k*urva isten f*szát"-ok a hegyi szélben.
A menedékház már Svájcban volt, amit az árak is tükröztek. Soha nem fizettem még 1300 forintot egy doboz kóláért, de abban a pillanatban valószínűleg jelzálog hitelt is felvettem volna rá.
Lefelé menet hóra lettünk figyelmesek az ösvényen. Téli bakancsban nem lett volna ezzel gond, de a nyári túracipő eléggé csúszott rajta, így oda kellett figyelni. Egyszer viszont így is seggre estem. Egyikünk pedig négykézláb mászott a hóban.
Gúnyt űzve belőlünk egy helyi túrázó leszánkózott az egyik hófolton. Bár hozzátenném, hogy az ő hátán nem volt tíz kilós táska.
Hosszú lejtmenet következett ezután. Jajveszékelt a bal térdem a végére. Egy folyóátkelés pedig teljesen eláztatta a bakancsainkat.
Ezen a ponton azt hittük célba értünk. Már majd tizenegy órája úton voltunk, és elértük a völgyben fekvő Trient kis falvát. Az a gond, hogy a kempingünk a falu melletti hegyoldalban volt. Visszatekintve úgy gondolom ez a mászás tette gallyra a társaságot.
Meredek erdei ösvényen, halottas menetnek tűnő hangulattal kúsztunk-másztunk. Egy ponton minden lépésem igásló fújtatás követte.
Barátnőmmel letusoltunk, ételt tuszkoltunk az arcunkba és kidőltünk a sátorban. Reggel tehenek kolompjára ébredtünk.
3. Nap: Trient, Svájc - Champex, Svájc
Csökkentett létszámmal indultunk neki ennek a szakasznak. Ketten a buszt választották az előző napi megerőltetés után.
Nem volt vészes maga az út. Nagy részén egyedül voltam, mivel a többiek hosszabb pihenőket iktattak be. A meredek emelkedés után egy hangulatos menedékház és egy viszonylag egyenes szakasz megváltást jelentett. A későbbi ereszkedés viszont keresztet vetett a bal térdemre. Minden lefelé megtett lépést fájdalom követett. Próbáltam kevesebb súlyt helyezni rá, nyújtva tartani, mikor tudtam. Pár száz méterenként megálltam. Három nagyobb turista csoport lehagyott, ami sokat elmond a sebességemről. Főként hogy az egyik csoportot vén fing franciák tették ki. Miután véget ért a lejtmenet fellélegezhettem. Leterítettem a matracom egy patak mellé, és kidőltem háromnegyed órára.
Bár fájt még a térdem, az utolsó pár kilométer könnyednek érződött. Pont akkor értem be a faluba, mint amikor a buszozók. Elfoglaltuk a kempinget, kimostunk pár ruhát, a helyi pékségben élelmet vettünk magunkhoz. Este összeültünk egy asztalnál társasági életet élni, majd lezárult a nap.
