Félig-Meddig Tour Du Mont Blanc - Szarozás Vége
7. Nap: La Visaille, Olasz - Les Chapieux, Francia
Buszozni akartunk az útvonal kezdőpontjára, de annyira tele volt túrázóval, hogy már nem fértünk fel rá. A többiek úgy döntöttek megreggeliznek amíg jön a következő. Barátnőmmel már ettünk, úgyhogy inkább előre stoppoltunk.
Olasz túravezető és egy Ausztráliában élő Bolgár nő tették ki a kocsi tartalmát. Jó fejek voltak. Ledobtak az ösvény elején. Itt találtam egy túrabotnak megfelelő faágat. Barátnőm elnevezte Gandalfnak, szép mérete miatt. Majdhogynem teljesen rendbe jött addigra a térdem, de azért segített picit a lejtmenetben Gandalf.
Minden napra jut tekintélyes méretű emelkedés, és ereszkedés a TMB útvonalán. Mégis van eltérés a napok közt, hisz olykor fokozatosak, olykor kardiovaszkuláris kockázatokhoz vezethetnek. Ez a nap kifejezetten jó volt ebből a szempontból. Kényelmes tempóban araszoltunk felfelé a hegyen menedékről menedékre, míg elértük a napi csúcsot. Letaglózó kilátás háromszázhatvan fokban. Köztük a Mont Blanc csúcsa.
Lefelé szintén könnyed volt a séta, bár ahogy csökkent a magasság, növekedett a hőség.
Fura fiatalember állított meg út közben. Az ellenkező irányba mentek barátnőjével. Hosszúkás arcára azt mondanám ló, ha rosszindulatú ember lennék.
Tehát ez a lóarcú fickó megkérdezte kempingezünk e. Mondom igen. "Tudtad hogy franciaországban pár helyen lehet ingyen kempingezni?" - Folytatta. - Igen. Épp egy olyan helyre tartunk ahol van ingyenes kijelölt kemping. "Remek. Jó utat." Majd kedves mosollyal arcán tova sétált. Elképzelem hogy az ingyen kempingek reklámfigurájaként járja a hegyet le-fel, megállítva minden egyes túrázót.
Lepihentünk egy menedékházban, aznapi célunkhoz már igen közel. Hangulatos kis helyiség, tele tradicionális háztartási kellékekkel. A falra pedig régies alsóneműk voltak felaggatva. Vitáztunk róla melyik a legszexibb, emellett pedig konstatáltuk hogy Franciaországban nem csak szarabb a kávé mint Olaszországban, de háromszor annyiba is kerül.
Picit felcseszett az utolsó pár kilométer. Egyrészt mert nem volt árnyék, a nap pedig elkötelezte magát amellett hogy porrá fog égetni mindent. Másrészt mert a TMB ösvény jelölése retardált. Nem a távot írják ki a következő állomásig, hanem az időt. Itt például egy óra valamennyit írt a végállomásunkig, ha jól emlékszem. Ezt valószínűleg megállás, és táska nélkül mérhette egy ultramaraton futó, mert egy óra séta után a következő tábla ötven percet írt. Még egy óra után pedig húszat.
Házsártos öregember hangulatban érkeztem meg Le Chapieux-be. Kellett egy kis idő hogy lenyugodjak. Szerencsére sátorállítás közben megtörtént.
Völgyben fekvő falucska volt ez. Az ingyenes kemping gyakorlatilag csak egy nagy placc. Latrinát az információs központ épületében talál az ember. Zuhanyzó nincs. Pici bolt, pici bár, menedékházban étterem.
Barátnőmmel a patak melletti kútnál mosakodtunk. A többiek a WC mosdójánál.
Hanyagoltuk az éttermet, és a bolt előtti asztalhoz ültünk le vacsorázni. Páran hoztak sört, és üdítőt a vendéglőből.
Nyers virslit kezdtem el lakmározni az instant levesemhez. Azt a szép fehér fajtát. Enyhe kontraszt az előző esti vacsora után. Kellő undort váltott ki a többiekből a látványa. Udvariasan megkértek - "Fúj! Szedd már össze magad!" - hadd főzzék meg egy picit a hordozható rezsón. Beadtam a derekam.
8. Nap: Les Chapieux, Francia - Les Contamines, Francia
Megkérdeztem egy szembe jövő fiatal srácot jó irányba megyünk e. Azt mondta igen. Látjuk azt az utat felfelé menet? - Folytatta mosolyogva. - Ott jön majd egy olyan hétszáz méteres kaptató a következő menedékházig.
Kapd be a f*szom. Gondoltam. - Mert ugye az ő hibája hogy nehéz szakasz jön. - Hangosan csak egy "Oké, köszi." csúszott ki.
Több rövid megállót beiktatva felmásztunk a hegyi menedékhez. Refuge du Col de la Croix du Bonhomme névre hallgatott ez a viskó 2443 méteren. Benne fiatal hippik árultak különböző dolgokat. Nem vásároltunk semmit, hisz a túra x-edik menedékház után kifogytunk a gyémántból. Megettük az egyik asztalnál a saját ebédünk. Belevizeltünk a pottyantós budiba, és továbbálltunk.
Még felfelé vitt az út, de nem sokáig. Pár száz méter után jöttem rá hogy véletlenül ott hagytam Gandalfot a hippiknél. Gutaütést kaptam, mert a lejtmenet miatt vonszoltam magammal, ami pont most kezdődött. Barátnőm felajánlotta hogy táska nélkül visszaszalad, de fontosabb volt a józan észnél hogy hisztizzek. Durcás "leszarom" után séta tovább.
Sziklás-havas talajon vitt az út lefelé. Forgalmas szakasz. Sokszor a hóban araszolás közben arra lettem figyelmes hogy valaki liheg a nyakamba. Okozott némi irritációt. Ahogy a nagyobb ázsiai turista csoportok is. Nem az etnikumuk, hanem a tény miszerint előszeretettel üvöltenek. Hegy tetején, a festői táj csodálása közben nem ordibálást akar hallani az ember. De lehet hogy velem van a baj.
Piskóta volt a lefelé menet. Ez persze túlzás, de sikerült teljesíteni összeesés nélkül. A kemping rossz oldalára érkeztünk meg. Sokat kellett volna gyalogolni a bejáratig úgyhogy inkább átmásztunk a kerítésen lévő lyukon. Thug Life! Sátorverés, mosakodás, vacsorázás, alvás.
9 Nap: Les Contamines, Francia - Les Houches, Francia
Úgy döntöttünk a túra utolsó napján felvonózunk majd egyet lefelé menet. Ez azt jelentette hogy a szakasz egy pontján, mikor a TMB útvonal elkezdett volna lefelé menni, mi folytattuk a felvonó állomásig, ahonnan aztán levonóztuk a célunkhoz. Nem vagyok benne biztos hogy ez teljesen érthető, de lusta vagyok átfogalmazni.
Az utolsó kilométert leszámítva nagyrészt fájdalommentes nap volt. Ott viszont akadt szenvedés. Függőlegesnek tűnő erdei ösvény megint. Istenkáromlás, fújtatás, amit akarsz.
De megcsináltuk. Nem szaroztunk. Utána összeültünk az állomás melletti büfében. Megebédeltünk, cseverésztünk.
A drótkötélpályás felvonó után vonatozás következett a kempingig. Le kellett intenünk a vasparipát, mert egyes helyeken csak akkor áll meg ha jeleznek a masinisztának. Érdekes.
Ünneplésként meglátogattunk egy éttermet vacsoraidőben. Elfogyasztottuk a jól megérdemelt meleg ételt. A tranzakció véglegesítéseként fizettünk is érte. Eközben keretes szerkezetbe foglalta a sors a TMB történetét azzal hogy elkezdett esni az eső.
Ráadás: Genf
Mielőtt hazarepültünk volna, hogy folytassuk értékes időnk eladását egy arc nélküli cégnek, - ahol az állandó racionalizálás folyamatának következményeként szűk keretek közé szorul nézőpontunk - visszamentünk még egy éjszakára Genfbe.
Tóparti kempingben táboroztunk le a város mellett, így lehetőségünk volt megmártózni a kellemes hőmérsékletű vízben. Este elfogyasztottuk utolsó közös vacsoránkat. Borozgattunk, diskuráltunk, néztük a közelgő viharfelhőkből lecsapó villámokat.
Másnap reggel elbúcsúztunk a csapat öt tagjától. Ők már mentek a reptérre, nekünk még volt jó pár óránk a városban barátnőmmel.
Kihasználtuk a kempingben kapott ingyen tömegközlekedő jegyet, és kétszer keresztülhajóztunk a tavon. Sétáltunk a parton. Megnéztük az óvárost, és a katedrálist.
A gépünk késett hazafelé menet, így végigrohantunk a reptéren hogy elérjük a buszt.
Jól esett újra rendes ágyban tölteni az éjszakát. Az már kevésbé hogy másnap be kellett menni dolgozni.
