India - Negyedik bejegyzés
A transzmongol vasúton tintát használtam billentyűzet helyett. Íme az
eredmény digitális változata:
1. Nap
Kedves naplóm...
Tegnap este
szálltunk fel a vonatra, ami zöld és kínai. A „Peking - Ulánbátor – Moszkva”
felirat cirill, és krikszkraksz változata rögtön felfedte a kilétét. A
mosolygós kis kalauz birtokába vette a jegyeinket, viszont az útlevelünkre rá
sem nézett, amin meglepődtünk. Követtük a kupénkig, majd beléje zsúfolódtunk.
Mármint a kupéba, nem a kalauzba.
Négy ágy, egy
ajtó, és ablak. Két ágy alatt csomagtartó, az ajtó fölött is egy nagyobb rekesz.
Párna, pokróc, lepedő, na meg az asztal. Puha matrac huzatja kék, sárga
mintázattal. Tiszta, otthonos. Talajtorna gyakorlatok végzésére nem alkalmas,
de bármi másra sem, ami teret igényel. Arra akarok kilyukadni, hogy szűkös.
Gond egy szál sem. Ugyebár sok jó ember… istenem…
A szamovár a
legjobb barátunk lesz, úgy érzem. Picit leforrázott, mikor először használtam,
de oda se neki. Tusoló viszont
várakozásunk ellenére nincs se a mi vagonunkba, se seholse. Így hát a
viszonylag tiszta wc-ben megy a meztelenkedés. Lötty a felső, és alsó
testrészekre. Lötty a hónaljra, lötty a kukira, szappanozás, dudorászás, ésatöbbi.
Kifejezetten üres
ez a járat. A mi vagonunkban például a személyzeten kívül csak öten vagyunk. De
ahogy végigmásztunk a többiben sem láttunk túl sok embert. Pár európai fiatal,
egy-két ázsiai nem fiatal. A személyzet kínai, valamennyit értenek angolul, de nem
nagyon beszélnek. Az étkezőkocsiból hébe-hóba kijárkál egy goromba orosz nő,
mutogat, és azt mondja „rjesztorant”, mi meg csak bólogatunk
A rajtunk kívüli
lélek a vagonunkban egy lány. Egyedül utazik, és a szomszédságunkba tették be.
Bemutatkozása alapján Natalie a neve. Brit akcentussal beszél, de olyan széppel
hogy meglepett amikor elárulta hogy Norvég. Csatlakozott hozzánk, és igen jól
elbeszélgettük az időt, mire feleszméltünk már ma reggel volt.
Amit megtudtam
róla hogy 21 éves, Oslo mellett lakik, és óvodában dolgozik, de tanár akar
lenni. Intelligens, olvasott és akad benne élet. De ami a legfontosabb hogy
disznót, és birkát is mészárolt már baltával, viszont nem élvezte. Külsőleg
fehér, de úgy igazán, északihoz méltón. Csinos arcát hosszú vörös haj veszi
körül, orrában karika. Ulán Bátorba utazik, Moszkvában három napot töltött, egy
hét Mongólia után pedig még egyet Pekingben tartózkodik. Karácsony, és újévre
hazarepül, majd öt hónap ázsiai csavargás januártól.
Meglepően jól
aludtam. Picit aggódtam, hogy zavar majd a zötykölődés, de mint kiderült inkább
álomba ringatás ez. Nyolc órát feküdtem eszméletlenül, mielőtt beléptem az első
hivatalos napba, ami kelésem után egy órával már le is ment.
2. Nap
Kedves naplóm…
De csúnyán írok.
Nem túl
eseménydús a vonaton az élet, viszont unalmasnak sem mondanám. A táj nem igen
fog változni, majd csak Mongóliához közeledve. Ez a negyedik nap végén lesz esedékes.
Addig is komor, és fehér Oroszország, ami mondjuk nekem kifejezetten tetszik,
de azért órákon keresztül nem fogom bámulni. Még a végén belevetném magam.
Mikor megáll a
vonat, és nem pár percre akkor leszállok levegőzni, nyújtózni. Ha meg megy,
akkor olvasok, vagy beszélgetek a többiekkel. Eszem valamit. Van eledelünk
bőségesen. A számítógépet nem akarom bekapcsolni, így hát nem is teszem. Nap
közben is alszom. Megfogadtam hogy csinálok majd pár fekvőtámaszt a folyosón,
de sajnos ez még nem jött össze. Talán majd később.
A pár vagonnal
arrébb élő fiatalok egy része angol, másik meg svéd, de van francia, és holland
is. Lányok, fiúk vegyesen. Natalie beszélt velük, azt mondta jó fejek. Hiszek
neki, de a megismerésükhöz szükséges fáradtsághoz túlságosan ellustultam. Talán
majd később.
Gyorsan telik az
idő. Annyira hogy már tíz óra múlt, és megyek lefeküdni.
3. Nap
Kedves naplóm...
Arra ébredtem ma
délelőtt, hogy a Kínai személyzet hangosan kacarászik pár fülkével arrébb. Oda
tobzódik a többi vagon uniformisos tagja is enni, inni. Ordítva beszélnek egymással,
nem értem miért. Elképzeltem, hogy amit mondanak csak halandzsa, és állatként
üvöltöznek egymáshoz, a reakciót pedig az aktuális hormonszintjük határozza
meg. Ez felvidított.
Szibéria
fehérsége elnyom minden mást. A rasszista kaukázusi paradicsoma. Szinte
szégyellem magam, amiért imádom. Persze csak a vonatról, kint öt percet sem
bírnék. Na jó, talán annyit még igen.
Ma először
hallgattam zenét, amióta felszálltunk. Alter Bridge mind a négy albuma egymás
után. Közben bámultam ki az ablakon, és megfigyeltem a délután háromkor
bekövetkező naplementét.
4. Nap
Kedves márk...
Kezd rohadtul
elegem lenni belőled. Jellegtelen gondolataid papírra vetülésének nagyjából annyi
esztétikai értéke van, mint Sylvester Stallone festményeinek. Egy diszgráfiás prózaírási
nekifutását szívesebben tudnám magamban, mint ezt a közhelyalapú, viccesnek szánt
lófost, amit te itt minden nap kierőszakolsz magadból.
Lefogadom, azt hiszed,
hogy sziporkázol. Hát nem. Amikor viccesnek hiszed magad, vagy az utcán rád
mosolyognak, csak te látod pozitívnak a reakciót. A valóságban ez megvetés,
vagy szánalom. Nevetnek rajtad, kedves pajtásom.
Az irodalmi elismerésre
maximum akkor van esélyed, ha kiugrasz pucéran a vonatból, és bekuporodsz egy
fa aljába a semmi közepén örökre elszenderedni.
A naplód…
5. Nap
Kedves naplóm…
Tegnap délután
elértük Mongóliát. Azaz este, mert állítottunk ötöt az órán így már este 10 óra
is elmúlt.
Sokat álltunk a
határon. Kilépési, és belépési kártya kitöltése. Útlevél, és a fülke
ellenőrzése több lépésben. Fárasztó, és unalmas tortúra. Jó alaposan megnéznek,
vajon ugyanolyan csúnya vagyok e élőben is, mint a képen. Megkérdezik a nevem.
A fülkére uszítanak egy drogkereső kutyát. Szegény lélek, mostanra érződik a
wc-ben mosakodás, és az összepréselődés egzotikus keveréke.
Végre mongol földön
gurulhattunk. Natalie reggel fél hatkor szállt le, úgy döntöttük megvárjuk vele.
Kellemes, kacarászós utolsó este, bódító italok társaságában.
Még sötét volt,
mikor lekísértük az Ulánbátori állomásra. Sötét, és csontrázóan hideg. Szabályosan
remegtem, pedig volt, ami melegítsen kívül-belül. Elkattintottunk pár közös
képet a vonat előtt, ölelkeztünk egy sort, búcsút vettünk. Picit elszontyolodva
ültem vissza a vonatra, mert igen csak kellemes társaság volt ez a lányka. „Felhozott”
De utána elaludtam, és ma már arra ébredtem, hogy a sivatag közepén robogunk.
Belebámultam jó pár percig, mert hát ilyesmit csak filmben láthattam azelőtt.
Olyan semmi, ami már valami. Akár a szibériai fehérség, csak barna. A kaukázusi
rasszisták rémálma.
Leszálltunk egy
kis faluban lévő állomáson. Virágzónak nem mondanám a települést.
Délután megláttam
az első hegység vonulatot a távolban, ami annak a jele volt, hogy lassan
elérjük Kínát.
A határon az
tette még hosszabbá a folyamatot, hogy a kínai oldalon lecserélték az összes
vagon kerekét. Bizony, nem csalás nem ámítás. Mivel a kínai vasút más méretű
kerekeket használ, mint az orosz, vagy a mongol, ezért le kell cserélni mind az
összes vagon kerekét. Olyan másfél órát vett igénybe ez a folyamat. Dióhéjban annyi, hogy: felemelték a vagonokat, lecserélték a kerekeket. Mi nem
hagyhattuk el a kocsit. Néha rázkódtunk egy nagyot, de semmi különös.
6. Nap
Kedves naplóm…
Ma reggel arra
ébredtem, hogy végre valahára hegyek mellett megyek. Sziklás, barna homokos
hegyek, gyönyörűek, mintha rajzolták volna őket. Rátapasztottam a homlokom az
ablakra, és bámultam, amikor alagútba értünk vártam hogy megint láthassam a tájat.
Kínai személyzet
költözött az étkezőkocsiba, akik adtak reggelit, és ebédet ingyen. A reggeli
tea volt, főtt tojás, kenyér, vaj, és lekvár. Az ebéd pedig rizs, valami fasírt
szószban krumplival, és zöldségek. Csak azért sem kértünk villát. Meglepően
hamar elsajátítottuk a pálcikával evést.
Peking hatalmas,
és tele van kínaival. Az emberek köpködnek az utcán, mindenhol rendőr, katona,
és kamerák. A levegő nem éppen tiszta, de olyan sokan azért nem járkálnak
maszkban. Minden színes, és fényes, zsúfolt, és zajos. Mindenki bámul. Az
itteniek azért mert fehér vagy, a fehérek pedig ugyanezért. Még nem sikerült
hozzászokni teljesen, de úgy érzem nem lesz gondom az itt léttel.
Viszonylag hamar
megtaláltuk a szállásunk, ami szép és tiszta. Első a tusolás volt, aztán berendezkedtünk,
és jártunk egyet, minek közepette vásároltunk egy gallon vizet.
Holnaptól még majd egy hónap Kína.
