India - Harmadik bejegyzés

Ereszkedés közben fordult egyet a gép, így a belső sorból kiláthattam a szárazföldre. Az első élő kép ami Oroszországból elém tárult pont olyan volt, mint az átlag polgár legnegatívabb prekoncepciója (csokornyakkendő igazítás) Oroszországgal kapcsolatban: borús szürkésbarna tájon kopár erdők, produktívan pöfékelő gyárkémények, és emberi végtagokért marakodó kóbor farkaskutyák.

Az utolsóban nem vagyok teljesen biztos. Elég magasan voltunk, de valamiért úgy éreztem ez történik odalent. Mintha a villanyoszlopokra erősített hangszórókból bömbölő férfikórust is hallottam volna.

A belváros felé tartó buszról kitekintve egyre szebb képeket kaptam. A lakótelepek, és egy tér közepén dicsőségesen merevedő Lenin szobortól eltekintve csakis pozitív impulzusok értek.

A pókhasú buszsofőr hátra üvöltötte: „Moszkovszkaja” és már neki is állhattunk Szentpéterváron lenni.

Nagyjából tíz perc pénzváltás, és negyvenöt perc séta után megtaláltuk az egy folyó partján elhelyezkedő „Hello Hostelt”.

Remek lokációja, és tradicionális hangulata teszi kiváló választássá ezt a családias … pfff… na de azért jó kis hely. Egy régi gazdagházat transzformáltak ifjúsági szállóvá, ami azt jelenti, hogy: hatalmas belterek, szépen díszített mennyezet - ről lógó diszkó gömbök.

A személyzet fiatal egyedekből áll, akik hála az égnek beszélnek angolul, némelyikük igen jól, de például a lófarokkal, és harcsabajusszal ellátott nem annyira.

A többi vendég nagyja orosz volt, de azért akadt olyan is aki nem. Például az ázsiaiak, meg egy amerikai.

Ázsiaiak nem voltak a mi szobánkban, oroszok, és az egy darab amerikai már annál inkább. Mindegyikükkel sort kerítettünk a bemutatkozásra, de cimboraságig csak a Miles nevezetű fiatalemberrel jutottunk. Na vajh ő hova valósi?

A Szentpéterváron töltött négy napunkból arra a következtetésre jutottam, hogy Szentpétervárra nem elég négy nap. Hatalmas, és sajnos a látnivalók nem koncentrálódnak kizárólag a belvárosra. Így aztán ki kellett hagynunk pár dolgot.

Mindezek ellenére sok-sok élménnyel gazdagodtunk. Próbáltunk egyensúlyozni a kultúra, és szórakozás közt. Ettünk étteremben, látogattunk múzeumokat, és még egy egyetemi tanár nénit is faggattunk az orosz felsőoktatásról.

Miles egy tizenkilenc éves amerikai, aki Novgorod városának egyetemén orosz nyelvet tanul. Ismeretségünk kialakulásához nagyban hozzájárult az a tény, hogy beszélni kezdtünk egymáshoz.

Magas, rövid barna hajú fiatalemberről van szó. Határozott, peckes járásához közvetlenség, és némi arrogancia is társul.

A Zenit Szentpétervár – Atlético Madrid bajnokok ligája mérkőzés szele fújta a városba. Megdobták egy ingyen jeggyel. Többször is járt már Péterváron. Volt, amikor meccset nézni jött, volt amikor csak úgy brahiból vonatozott át.

Az arroganciát azért említettem, mert mondanivalójával sokszor azt sugallta, hogy mindenről legalább mindent tud. De alapvetően nagyon rendes gyerek, rengeteg hasznos, és érdekes információt kiszedtünk belőle, és még vonatjegyet is segített venni.

A másik kiadósabb interakciónk egy gazdasági egyetemem, és középiskolában is oktató tanárnővel történt. Másfél órás beszélgetésünk során az orosz felsőoktatás helyzetéről faggattuk, ő pedig készségesen válaszolgatott. Szpasziba. Elenának hívják, negyven év körüli. Fiatalos, és vörös a haja.

A tartalmi részére most bővebben nem térnék ki de stimuláló volt, az hét szentség.

Péntek délután hagytuk el Szentpétervárt nem gőz, de mozdonnyal. Ottlétünk fénypontja mindenképp Sylvester Stallone kiállítása volt az Orosz múzeumban. Elképesztő a krapek, igazi multitehetség (cirkuszi zene).

A Moszkvai éjszakában nem találtuk meg elsőre a szállásunkat, ezért megkértük a minket pénzért befogadó nénit, hogy ugyan fáradjon már le elénk.

"Galina lakása"-ként volt meghirdetve ez a "hostel", és mint kiderült nincs a zsákban macska. Viszont a lakásban van kettő.

Központi elhelyezkedésű, koszos udvarról nyíló, mérsékelten koszos ház ötödik emeletén lévő, viszonylag tiszta, három szobás lakásról van szó, amiből kettő szobát utazóknak ad ki ez a Galina névre hallgató, 60 év körüli nénike. Itt vagyunk jelenleg, és leszünk is. egészen addig, amíg el nem megyünk innen.

Moszkva is grandiózus, lehetetlen belezsúfolni pár napba mindent, de azért láttuk a fő attrakciókat. És még a híres nevezetes 35mm filmszínházba is elfáradtam, hogy megtekintsem a Filth (Mocsok) című alkotást. Kifelé menet megállapítottam hogy ez bizony az év filmje.

Ha figyelemmel olvastál, akkor valószínűleg szemet szúrt korábban a „vonatjegyet is segített venni” megjegyzés.

„Mekkora r*tardált egy f*sz vagy te hogy nem tudsz megvenni magadtól egy vonatjegyet?” Hát nem mondom, hogy jogtalan a kérdés, de azért elvárnám az alapvető udvariasságot. Elvégre szart nem mondunk a rádióban. Bassza meg hát nem kimondtam én is.

Az oroszországi szolgáltató szektorban (cilinder picit megdöntve) nincs jelen az angol. Szentpétervár, és Moszkva szívének a csücskében lévő nagy kávéházak, éttermek pincérjei nyet. Moszkva leghíresebb eredeti nyelven filmeket vetítő mozijában a pénztáros nyet.

A vonatállomáson a nemzetközi jegypénztár kizárólag orosz nyelven van feltüntetve. A pénztárosok még akkor sem beszélnek angolul, ha de. Ki ne haljanak a vonatjegyekre 40% extrát rápakoló utazási ügynökök.

A helyzet humora akkor vágott mellkason, mikor a vonatjegyirodában egy hatalmas tábla tetejére ki volt írva hogy "information" de az alatta lévő információ mind oroszul volt.

De azért ha kitartóan keresel, és kérdezgeted a plebset akkor találni fogsz pár fiatalt, akik beszélnek világnyelven.

Na de, ha már Oroszország, akkor szomorúság. Szomorúság a járókelők arcán, szomorúság a művészetükben.

A főutcán lehangolt férfi unottan mutogat egy neonfényekben gazdag szórakozóhelyre. Gondolom bent ősz szakállú özvegy férfiak zokognak órákig. Aztán ha végeztek, faarccal sétálnak bele a hidegbe.

Viszont a művészetben kifejezetten tetszik ez a melankólia. Nem csak az irodalmuk, de a festményeik is át vannak itatva ezzel az őszinte szomorúsággal.

"Néger asszony" "Egy zsidó feje" és hasonló nevekkel ellátott képek. Nem egy kertelős népség.

És akkor nemsokára megszálljuk a transz-mongóliai vonatot. Hat és fél napot töltünk majd rajta. Jelenleg élelem, és kínai pénz beszerzésén van a hangsúly.