Dél-Amerika - Huszonnegyedik Bejegyzés
Taxiban a buszállomás felé. Főutca mentén tömegeket figyeltünk meg, amint közértek előtt tolakodnak, vagy már az üzletet hagyják el aránytalanul sok termékkel kezükben. Diana rákérdezett a sofőrnél mégis mi folyik itt. "Korona" válaszolta az idős úriember. Azzal folytatta hogy a félelemtől félig-meddig megbolondult emberek elkezdték felvásárolni a boltok wc papír, fertőtlenítő, és konzerv készleteit. Valóban nem hangzik túl ésszerűnek ez a viselkedés. Mint kiderült a világ több pontján dominált az a félelem, miszerint nem lesz mivel kitörölni a szaros seggünket. Többet vártam az emberiségtől. Csak viccelek. Nem vártam többet.
Nagyjából húsz százalékos kapacitással indult el a Limába tartó busz. Örvendetes tényként fogadtuk mindezt. Az ülések háttámlájába épített monitoron amerikai filmeket néztünk spanyol szinkronnal, és angol felirattal. Jó minőségű, kényelmes busz. A huszonegy órás menetidő ellenére elfogadhatóan telt az út.
Peru - Lima
Tíz milliós, óceánpart menti főváros. Valahol a történelmi központ, és a legfőbb turista negyed, a Miraflores közt találtunk szállást egy olcsó hotelben. A buszállomáson kívül semmihez nem volt túl közel a hely. Tömegközlekedés szempontjából hagy kívánni valót maga után a város. Nincs metro, sem villamosok. Metronak keresztelt troli van, de gyerekcipőben jár. Egyszer tudtuk használni. Nagyrészt privát cégek által működtetett, kaotikus buszvonalakat találunk, amiken gyakran még a helyiek sem ismerik ki magukat. Még jó hogy rendelkezésre állt a lábunk, végső esetben pedig az olcsó Uber. Főként a tikkasztó napokon jött jól az alkalmazás, tehát minden nap. Csak hármat töltöttünk itt, mielőtt továbbálltunk volna Icába.
Limában láttuk az óvárost, és a San Fransisco bazilika katakombáit. Láttuk a Miraflores negyedet és a szerelem parkját. Sakkoztunk a Kennedy park egyik nyilvános sakkasztalánál. Független moziban megnéztük a The Gentlemen című Guy Ritchie filmet. Elnyerte a tetszésünk.
Este a "mágikus" avagy szépen kivilágított szökőkút parkot tiszteltük meg jelenlétünkkel. Korona intézkedésként csak limitált számú látogatót engedtek be egyszerre. Pár száz méteres sorban álltunk két órán keresztül, majd végig rohantunk a parkon húsz perc alatt. Szép volt.
Késő este gyorsított léptekkel közlekedtünk szállásunk felé. Biztonság szempontjából ebben a napszakban annyira tűnt megbízhatónak Lima, mint bűnügyi filmekben a nagyvárosi gettó. Talán nem olyan szélsőségesen kriminális, de mégis elég rémisztő ahhoz hogy feszültséget okozzon bennünk.
Tetszett Lima. Nem is tudom pontosan miért. Azt hiszem azért, mert Rio után a legkevésbé konvencionális metropolis, amihez szerencsénk volt. Fingom sincs, de élveztem.
 |
| Koponyák a katakombában |
 |
| Plaza Mayor |
 |
| "Ízléses" szobor a szerelem parkban |
 |
| Kilátás a szerelem parkból |
 |
| Színes szökőkút |
 |
| Szökőkút |
 |
| Még egy |
Peru - Ica
Legfőképp Huacachina sivatagi oázisa miatt fáradnak ide látogatók, de a környékbeli szigetek, és a Paracas nemzeti park is csábító. Érkezésünk után rögtön letámadtunk egy utazási irodát, ahol lefoglaltunk egy túrát másnapra, Paracasba. Utána lepakoltunk a hotelben, és ki tuk-tukoztunk Huacachinába. Nincs messze a várostól ez a kis falu. Olyannyira nincs, hogy szinte benne van.
Ha most beírod valamelyik online keresőbe ennek az oázisnak a nevét, olyan képek fognak előugrani, amiktől elveszted az eszed. Álomszerűnek tűnik, mintha az Aladdinból vágták volna ki.
Az internetes valóság gyakran eltér a fizikaitól. Például ezt a blogot olvasva hihetné azt az ember, hogy érdekes vagyok. Hús-vér énemet megismerve viszont gyorsan realizálná, hogy egy unalmas gyökérrel van dolga. Na ilyen élmény volt számunkra Huacachina.
Koszos és tömött turista látványosság. Érdekesnek érdekes, mikor az ember picit eltávolodik a falutól, és felmászik az egyik dűnére. Egyedi látvány, ez tagadhatatlan. De valahogy mégsem éreztük túl komfortosan magunkat itt. Ez van. A képek azért nem rosszak.
 |
| Huacachina falu |
 |
| Dűnék |
 |
| Dűne |
 |
| Oázis |
