Dél-Amerika - Huszadik Bejegyzés

május 04, 2020

- Nagyon kész voltál tegnap este. - Szőke francia lány nevetve közelíti meg a szőke angol lányt hostelünk udvarán, közvetlen a szobánk mellett. Tízes éveik végén, húszas éveik elején lehetnek. Délután kettő van. Pihenni próbálunk a korábbi városnézés után, és mert éjszaka nem hagytak aludni ezek a libák. Diana felvetette hogy kimegy és elkezdi ütni őket. Sikerült lebeszélnem erről.

- Ne is mondd. - válaszol a brit hölgy - Ezen a héten már harmadjára. De hát olyan unalmas ez a város, mit csináljon az ember.

- Igen, tudom. Én is jól berúgtam azért. - felhőtlen nevetés, bennünk fortyogó düh - Mára mit tervezel?

- Nem tudom. Tegnap megismerkedtem egy helyi pasival. Azt mondta tud szerezni valami erős helyi drogot. Gondoltam megkeresem. Neked lenne kedved hozzá?

- Persze! - kiállt fel a francia lelkesen - Kimehetnénk a sivatagba. Mekkora lenne ott jól beszívni!

- Jó ötlet! Akkor írok neki. - végre csend lett. "Remélem túladagolnak, vagy elkapja őket egy prérifarkas." Mondom Dianának. Tetszik neki a kép.

- Azt írja a csávó hogy ad ingyen, ha küldök képet a melleimről. - mondja a brit lány.

- Ahh... legalább helyes?

- Igen. De elég pofátlan. Keresek neten egy random képet, és elküldöm neki. - rövid szünet, gondolom épp keresi a képet - Szerinted ez jó lesz?

- Persze. Remélem beveszi.

Azt hiszem ebből elég is lesz ennyi. Nem sokkal később csatlakozott hozzájuk egy svéd srác, és elmentek felvenni a drogot, mi pedig élveztük a csendet.

32 éves korom ellenére olykor úgy érzem magam, mintha egész nap sámlin ülnék a házam előtt, és házsártos megjegyzéseket mormolnék az orrom alá az új generáció erkölcsi hanyatlásáról. "Ezeknek semmi sem szent." "Hol a tisztelet?" "Hol az alázat?" és a klasszikus: "Bezzeg az én időmben...."

Egyrészt irigy vagyok, mert lehetőségük van ilyen fiatalon beutazni dél-amerikát. Másrészt felháborít, amiért nem értékelik a szerencséjüket, és alpári módon viselkednek. Mindkettőre az a megoldás, hogy nem foglalkozom vele. Majd a prérifarkas elintézi őket.

Hold Völgy

Utolsó túránk során látogattuk meg ezt a völgyet. Hold, mert a föld magas sótartalma miatt állítólag a Hold felszínére emlékezteti az embert a hely.

Délután induló, fél napos túra. Idegenvezetőnk egy szimpatikus, és érdekes fiatalember. Patagoniában nőtt föl, csak pár éve költözött ide északra, pénzügyi megfontolásból. Azelőtt fél éves antarktiszi expedíción is részt vett. Erős tisztelet hullámot ébresztett ez bennem, mert tudtommal nem olyan sok embernek van része ilyen élményben. Fel is háborított mennyire hidegen hagyott ez rajtam kívül mindenkit a csoportban. Mintha valami teljesen hétköznapi dolgot említett volna. Mondjuk a múlt hétvégi nagy bevásárlást. Ilyenkor az lenne a minimum, hogy térdre rogynak és áldják a földet amin jár. Én ezt is tettem. Gondolatban.

A nap elkerülhetetlen lemenetével zárult a túra. A Halott völgy mellett állt meg a buszunk visszafelé menet. Rágcsálni valók, és egy ízletes Perui koktél, a Pisco Sour kíséretében néztük végig a naplementét. Ír lánnyal, Sarah-val barátkoztunk közben. Olyan eredményesen, hogy kocsmában kötöttünk ki egy órával később. Megkóstoltunk pár helyi sört, sztorizgattunk, kacarásztunk. Már indulni készültünk a szállásra, mikor a szomszéd asztalnál ülő brazil srác megkérdezte honnan jöttünk. Arra a tényre hogy magyar vagyok azt felelte "megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért". Meglepő módon még érteni is lehetett. Egy hostelben tanulta nemrég valami random magyartól. Elmondása szerint órákon keresztül gyakorolta. Ilyenek is vannak.

Házias jellegű étteremben ebédeltünk minden nap. Olcsó pénzért három fogás, nagy adagok. Semmi puccos, egyszerű, jó kaják. Roston sült hús vegyes körettel, húsleves, ilyesmik. Helyi raguleves számított kuriózumnak számunkra. Úgy tűnt a konyhában lévő összes dolgot belefőzték. Sült krumplit vagy penne tésztát soha nem láttam még levesben. Mogyorós szósszal leöntött főtt krumpli saláta levélen, mint előétel. Másik érdekesség. Ízlett mindkettő.

Három tagú zenekar állt meg a hely ajtajában, és zenélni kezdtek. Helyi népdalokat játszottak gitáron, mellé pedig énekeltek. Közben egy kutya csatangolt be mellénk, és Diana etetni kezdte. Autentikus vidéki élet Chilében.