Dél-Amerika - Tizenegyedik Bejegyzés

Éjszakai lények az argentinok. A pár órás délutáni szieszta alatt kiürülnek a városok, falvak utcái, hogy aztán a késő délutáni óráktól, szép lassan emberek lepjék el őket. Akkor a legnyüzsgőbb az élet, mikor mi már aludni megyünk. Büszke introvertáltként tudom értékelni a dolgot.

Argentina - Córdoba 

Tetszett a hely, bár a sokadik városlátogatás után kezd besokallni az ember. Főtér, a szokásos múzeumok (szépművészeti, várostörténeti, etnográfiai), még több tér, parkok, hipster kávézók, multinacionális cégek vendéglátó egységei. Nehéz lelkesnek maradni.

Letudtunk két csoportos városnéző túrát, mialatt konstatáltuk, hogy rohadt sok a német turista Argentínában. Aztán eszünkbe jutott, hogy mindenütt rohadt sok a német turista. Egy fiatal párral össze is barátkoztunk pár óra erejéig. Jó fejek voltak.

Karikás park, és egy kuki

Eiffel óriáskerék

Templom 1

Érdekes szobor

Templom 2

San Javier, Argentina - HelpX

Két hónappal korábban lebeszéltem egy hölggyel, hogy önkénteskedünk nála egy hetet. Örültem volna, ha válaszol az üzeneteimre az érkezésünk előtti napokban, de csak fehér zajt kaptam válaszul.

Utolsó pillanatban szólt, hogy amikor megyünk, Las Rosasban lesz egy vásáron. 'Panchitot' (mint később kiderül az hot dog) árul, keressük meg ott. Ezzel, meg azzal a busszal tudunk odajutni, sok szerencsét.

Méretes hátitáskánkkal érkeztünk a falu főterén megrendezett vásárba. Ha láttál már vásárt az életedben, akkor tudod hogy nézett ki. Emberek árulták portékáikat, vásárlók pedig megvásárolták őket. Jó esetben.

Kétszer kellett keresztül verekednünk magunkat a tömegen, mire megtaláltuk Gaby standját. Ősz hajú, vékony, excentrikus nőszemély a hatvanas éveiben, de kinézetre ötvenre tippelnéd. Úgy köszöntött, mintha a polgárháborúban elveszett gyermekei tértek volna vissza hozzá. Angolul nem beszélt, úgyhogy a kettőnk közti kommunikáció gracias-denadára korlátozott, Diana viszont jól elcseverészett az öreglánnyal a kocsiban, miután összepakoltuk a hot-dog standot.

San Javier picike falvától nyolc kilométerre, döcögős földút mentén találjuk Gaby házát. Semmi közepén, a hegyekben. Ez az a ház, ami miatt a "rusztikus" szót használni kezdték. Visszavonult katonát tudok elképzelni itt. Megfogadta, hogy mostantól békés, nyugodt életet él majd. Elege van az erőszakból. Amíg egy nap kopogtat a múlt. A VICO forgalmazásában...

Idill. Lovak legelik a kert füvét, kolibri zümmög a fák körül. Közben a teraszon lévő függőágyban ringatózik elernyedt testünk. Undorítóan csöpögős pillanatok.

Friss, tiszta víz a hegyekből, így végre ihattunk a csapból. Elektromosságot csak a tetőre szerelt napelemből kaptunk. Főzni a verandán lévő rezsóval tudtunk. 

Gaby nem tartott minket szoros pórázon. Első este lesétáltunk vele a falu szélén lévő kis étterembe, élő zenét élvezni a hűvös esti levegőben, a csillagos égbolt alatt. Egy sör után ő lelépett a barátjához, mi pedig korom sötétben sétáltunk vissza a hegyre. Gyakran hagyta ránk a házat éjszakára. Nem bántuk.

Ház körüli kisebb teendők, és a medence kifestése volt a munkánk a hétre, a szállásért cserébe. Ezen kívül kétszer segédkeztünk Gabynak a vásáron. Piskóta.

Történik valami az emberben, mikor berántja a láncfűrészt. Hatalmat érez a kezében. A motor hangja, és a gép rezgése végigfut a testeden, összerántja a gyomrod, és alig várod hogy kettévágj valamit.

Nagyon messze állok az 'igazi férfi' jelzőtől, bármilyen szempontból is nézzük, de láncfűrésszel a kezemben, pár pillanatra úgy éreztem, mintha egy nap az lehetnék.

Korhadt fa volt az áldozat. Elválasztottam az anyaföldtől, majd felaprítottam tűzifának. 

Bevezetés a manipulációba.

Felállítottuk a standot, és előkészítettünk minden hozzávalót. Kis rezsón sültek a virslik, melegedtek a kiflik. Szószok, és saláták szép szimmetrikusan az asztalon.

Gaby abba a tudatba ringatott minket, hogy ennyi lesz a dolgunk. Mi csak élvezzük a vásárt, nézzünk körül, aztán a végén segítünk összepakolni. Megmutatta mit hogy csinál, mit hol találunk, de csak hogy el tudjon menni húsz percre. El is tűnt végül, csak épp nem húsz percre, hanem órákra.

Diana beszél spanyolul, ezért ő kommunikált a vendégekkel, és rakta össze a hot-dogot kívánságuk szerint. Pörgött a munka, folyamatosan jöttek mentek a népek. Én főként álltam, mint egy hímtag. Elvettem a pénzt, visszajárót adtam, kifliket vágtam. 

A vásárlók kedvesek, és türelmesek voltak, a mellettünk lévő, gofri árus srác pedig segítőkész. Alapvetően jó hangulatban telt el az idő, csak épp senki nem szereti mikor átbasszák a palánkon.

Házigazdánk, mintha mi sem történt volna stílusban tért vissza a standhoz. Vastag bőrének köszönhetően húzta a száját, mert még nem adtunk el mindent. Gyűjtöttem magamban a pro-kontra érveket azzal kapcsolatban, megüssek e egy hatvan feletti nőt. A kontra nyert, miután megettem két hot-dogot.

Nem kezdtünk el veszekedni, de a következő vásáron rövidebb segítség után mondtuk, hogy viszlát pár óra múlva. Mielőtt még egyszer eljátszotta volna ugyanazt a trükkös asszonyság.

Összességében utunk eddigi legjobb élményei közé tenném az itt töltött időt. Gaby néhány megnyilvánulásától eltekintve, szinte tökéletes volt. Visszanézve pedig nincs meglepő abban, hogy az isten háta mögött élő öreglány fejében meglazul néhány csavar. A lényeg hogy befogadott, bízott bennünk. Mi pedig segítettünk, és élveztük a helyet. Mindenki nyertes, avagy a nem zéró összegű játék.

Diana munkában

Út a házhoz

A ház, és lovak

Terasz