Dél-Amerika - Negyedik Bejegyzés
Brazília - Corisquinho (Paraty)
Látványosságról, látványosságra. Szállásról, szállásra. Egy idő után az utazás is monotonná válhat. Néha jó megtörni a szokásos menetrendet valami rendkívülivel. Például munkával. Állítólag felszabadít.
Paraty (Párácsi) buszállomásán a közeli faluba, Corisquinhoba (Koriszkinnyó) tartó minibuszt vártuk. Tombolt a délutáni hőség, ami a fél napos utazás után annyira nem esett jól. Gyorsan kiderítettük honnan megy a buszunk, majd ledőltünk egy padra.
"Paraty, a kultúra városa" szólt az állomás falára mázolt felirat. Közvetlen mellette TV lógott a plafonról. Az Angelina Jolie féle Tomb Raider film második részét játszották róla. Három helyi férfi pedig elvarázsoltan nézte.
Százötven százalékos kapacitással futtatták a vidéki kis buszt. Mikor már azt hittük volna nem lehet több embert beletuszkolni, felvettek még kettőt. Folyt rólunk a víz, miközben a motor hangja alapján szétesőben lévő jármű bedöcögött a dzsungelbe.
A kapuhoz érve különös tény fogadott. Mégpedig, hogy ház helyett csak sűrű erdőt láttunk. A pálma fák közt hosszú hajú, Maugli szerű kisfiú jelent meg, nem sokkal utána pedig egy hölgy is megérkezett. Köszöntek, majd kérték hogy kövessük őket.
Rövid séta, és pár szikla megmászása után érkeztünk a házhoz. Sárgára és zöldre festett, nyitott lakhely az esőerdő közepén. Természetes medence a hátsó kertben, már ha kertnek lehet nevezni az ösvényt ami a folyóhoz vezet. Tágas nappali, elől-hátul terasz, konyha a szabadban. Két sima, és egy tetőszoba. Na meg a budi-fürdő.
Első gondolataim egyike az ámulat volt: Kibaszott Jumanji.
 |
| A ház előről |
 |
| Hátulról |
 |
| Természetes medence a "kertben" |
 |
| Közelebbről |
Négy tagú francia család él itt. Alexie és David, két fiú gyermekükkel, a serdülő Taóval, és a fiatalabb Yogival.
Talán feltűnt hogy az utódok neve nem klasszikus francia. Ennyire alternatív életmódot élő családnál ezt nem találom meglepőnek.
Külsőségek alapján viszont nem is lehetnének franciábbak. A családfő borzolt, őszes hajú cingár figura, krumpli orral. Szőkés barna hajú, szintén karcsú anyuka. Hófehér, dagadt gyerekek. Csak viccelek, ők is vékonyak.
Akcentusuk, és alapvető temperamentumuk pedig szinte teljesen megegyezik azzal, ahogy általában filmekben ábrázolják a franciákat.
Tizenhat évvel korábban, David repülőgép alkatrészeket gyártó cégnél kapott mérnöki munkalehetőséget, São Paulo mellett. Kalandvágyból elfogadta és kiköltöztek Alexievel. Pár év tapasztalatnak jó lesz, gondolták. Eközben megszületett az első kölök. Úgy voltak vele, akkor már a második is jöhetne ide. Efelett csábító volt az is, hogy Brazíliában megengedhették maguknak hogy hitel felvétele nélkül vegyenek ingatlant. Egy évtizede dolgoznak rajta, szépítgetik, fejlesztik a házukat. Munka és két gyerek mellett nem kis projekt, főleg ebben a vad környezetben. Mindig van mit csinálni. Így kerültünk mi is oda. Napi két óra munka fejében megkaptuk az egyik szobát.
Mint mindig, kezdjük a rosszal. Elvégre akadnak hátrányai a dzsungelben létezésnek.
Nem csak szúnyogok csipkednek szarrá, hanem egy kisebb, szárnyas rovar is. Fingom sincs hogy hívják, és Alexie sem tudta megmondani a nevét. Ha entomológus lennék "mocskos kis geci"-nek nevezném el. Nagyobb sebet hagy mint a sima szúnyog, és viszket mint a rohadt élet.
Két fajta szúnyogirtót próbáltunk. Volt szúnyogháló az ágyunk körül. Két napon belül mégis tele voltunk csípéssel.
Pókok, gyíkok, békák. Bár egyikük sem bántott, gyakran találkoztunk velük, és csináltunk magunk alá. Vagyis csak én.
A hátsó teraszon kávézva arra leszek figyelmes, hogy tőlem nem messze, egy fél méter hosszú gyík mászkál holt nyugalommal.
Meglátok egy számomra gigantikus méretű pókot, szólok Davidnak. Azt mondja, ez nem nagy. Krokodil Dundee stílusban. "Ne röhögtess. Ez kés!"
Diana kimegy a mosdóba kezet mosni, felemeli a szappant. Aranyos kis sárga béka ugrik ki alóla. Felsikít. Mondom dobja ki. Azt feleli nekem kell, mert én vagyok a férfi. Kinevetem. Fog egy kis WC papírt és ötödik próbálkozásra megfogja, majd kiteszi a teraszra.
David arra ébredt egyik reggel, hogy begyulladt a füle. Az orvos belenézett, és kiderítette az okát: Amíg David békésen szundikált, egy bogár volt olyan kedves, és lárvákat ültetett benne. Még jó, hogy rögtön orvoshoz mentek, mert ha tovább maradnak, halláskárosulás lett volna a vége. Innentől kezdve enyhe paranoiával mentem feküdni.
A földön betont keverni nem a legkellemesebb tevékenység. Két lépcsőfok megmászása után, több liter vizet kiizzad az ember ekkora páratartalomban. Betonkeverés közben pedig megtanulja mi az a munka.
Ez a cement, és más alapanyagok behordására is vonatkozik. Főként mikor a furgontól kell felcipelni, sziklákat mászva.
Ennyi elég is lesz a rimánkodásból.
Kolibri repked körülöttem, amint a verandán üldögélek reggel. Madarak éneke mellett csak a folyó zúgását hallom. Az erdőbe meredek, és nézem a fák között átszűrődő napfény sugarát.
Lombvágóval vágjuk ki a banánfát Alexievel. Azt gondoltam csak simán leszedik róla a gyümölcsöt, de úgy tűnik nem. Kivágják az egészet, és annak a helyén nő majd ki a következő fa. Miután sikerül kidönteni, leszedjük a fürtöt, majd felakasztjuk a konyhában. Másnap már azt tömöm a képembe.
Friss mangó, papaja, narancs, ananász, a közeli kis boltból. Korán kell menni, mert hamar elkapkodják. Hosszú távú, agyonkezelt szupermarket-gyümölcs fogyasztás után úgy éreztük, mintha először próbálnánk őket.
Munka után, felhevült testünk lehűtése a folyóban. Később borozás Alexievel, és Daviddal. Utazós történetek cserélgetése, nevetgélés, vakarózás a repkedő rohadékok miatt. Másnap közös kirándulás egy vízeséshez, ahol fürödni is tudtunk.
Trindade falvának mesébe illő partjain két tonna naptej, majd hullámok elleni küzdelem az atlanti óceánban. Séta az erdőben partszakaszról, partszakaszra. Buszozás vissza Paratyba. Öreg, minden bokornál megálló, helyi járatos szarláda, maximálisan teletömve. A hangok, és a sebesség alapján olykor azt hittük képtelen lesz felmenni a dombra. David később elmondta, hogy egy évvel ezelőtt ugyanez a járat az egyik emelkedőn beadta a kulcsot, és visszafelé gurulás közben lesodródott az útról. Tizenkilencen meghaltak.
 |
| Fürdés a vízesésnél |
 |
| Trindade part |
 |
| Másik Trindade part |
 |
| Még egy |
Diana sajnos megbetegedett. Semmi komoly, nem sárga láz vagy tífusz. Három-négy nap után rendbe jött, viszont így is sokat elvett az élményből. Főként számára. Én önző patkányként képes voltam élvezni a napokat.
Mielőtt tovább álltunk volna a világ egyik legszebb nevű városába; Ubatubába, megnéztük Paraty óvárosát is. Portugál gyarmati korszakából megmaradt épületek, kikövezett utak, szép kikötő. Nagyon hangulatos városrész. Mindenkinek, aki szereti.
 |
| Paraty óváros |
 |
| Paraty kikötő |
 |
| Igreja Nossa Senhora das Dores |
 |
| Megint óváros |
