Brazília - Ubatuba
Bejelentkezéskor puszival köszöntött a bikinit viselő recepciós lány. Furcsálltam a dolgot, picit meg is hátráltam először. Aztán eszembe jutott: Hippi hostel.
Négy szelíd motoros működteti a létesítményt, két fiatal férfi, és két fiatal lány. Minden mozzanatuk azt üvölti "Szabad vagyok!". Számukra a póló valószínűleg az elnyomó fasiszta gépezet jelképe. Vérrel, verejtékkel küzdenek azért, amiben hisznek. Őket nem fogja korlátozni holmi pamut. Ennek köszönhetően folyamatosan fürdőruhában vannak.
Tömérdek hostelben szálltam már meg, de ez volt az első ahol a személyzet miatt nem tudtam aludni. Általában ők hívják fel a figyelmet arra, hogy éjjel kuss a neved. Itt nem ez volt a helyzet. Folyamatos vihogás, ordibálás, és zene üvöltetés hajnalig.
Maga a hely teljesen rendben volt, stílusos, nagyrészt tiszta, és a hippikkel sincs bajom általában. Gyakran következetes, minimalista emberek, és egyben remek beszélgető partnerek. Ez a négy seggfej viszont pont azt a réteget képviselte, akik miatt sokakban ellenszenvet vált ki már maga a szó is. Csupa rosszat kívánok nekik, amiért nem hagytak aludni. Velük ellentétben én emberi lény vagyok, és az érzelmeim palettáján a szereteten kívül van még más is. Például a harag.
A "jól megmondom" rovat után pedig ejtsünk szót Ubatubáról is. Tipikus tengerparti üdülőváros São Paulo államában. Tömött, fehér homokos strandok közelében éttermek, és szórakozó egységek. Persze nem véletlenül vonzza ide a népeket a hely. Igen jól néz ki. Dimbes-dombos, esőerdős táj tárul szemünk elé a parton ülve. A víz szép tiszta, lehet menni csónakázni, vagy búvárkodni. Ésatöbbi, ésatöbbi.
Pár napra tökéletesnek bizonyult Ubatuba. Motorcsónakoztunk, túráztunk félszigeten. Megmártóztunk az óceánban. De ami a legjobb, hogy láttunk szörföző kutyát.
Mivel a hostel konyhájában úgy nézett ki a tűzhely, mintha kizárólag heroin főzésre használnák, panaderia lett a törzshelyünk. Szó szerint pékséget jelent, de inkább úgy kell elképzelni, mint egy önkiszolgáló vendéglőt. Az ajtónál megállítanak, és a kezedbe nyomnak egy cetlit. Megmondod a pultnál sürgő-forgó, kötényes néniknek mit akarsz, ők felírják a cetlire, ami alapján étkezés után fizetsz a kasszánál. A "Café com leite" (Kávé tejjel) rendelése elég magabiztosan ment, egészen addig, míg vissza nem kérdeztek. Válasz: "Öhm... no...?" Angollal nagyon ritkán boldogul az ember ebben az országban, a mutogatás jobban működik.
A brazil konyhától senki nem fog elalélni. Szerencsére Angliában élünk, úgyhogy a léc nem volt túl magasan, ha a konyhaművészetről van szó. Az egyik kedvencem a pão de queijo lett. Golyó formájú kenyérke, aminek a tésztájába sajtot sütnek.
Ezen kívül, számunkra különlegességnek mondható a coxinha. Mellbimbó formájú krokett, csirke, marha, vagy sajtos töltelékkel.
Mint főétel, a steak a legelterjedtebb, rizzsel, babbal, és krumplival. A hamburger és a pizza is nagyon mennek. Mint mondtam, semmi egzotikum.
Utolsó, part menti megállónk volt ez. Elkezdtünk az ország belseje felé mozgolódni. Következő megállónk São Paulo metropolisa. Bibliába illő, csatornákat elárasztó özönvíz fogadott itt.
 |
| Sétányról készített kép |
 |
| Sétány |
 |
| Strand |
 |
| Szintén |
 |
| Szörföző kutya 1. |
 |
| Szörföző kutya 2. |
 |
| Motorcsónakon |
 |
| Pici strand motorcsónakról |
 |
| Séta közben gyökér |
 |
| Séta közben rákollóvirág |
