Mexikóvárossal kapcsolatos elvárásaim igen alacsonyak voltak. Huszonkét milliós város, magas népsűrűséggel, zaj és légszennyezéssel. Emellett az emberrablást sem vetik meg errefelé.
Viszont csak a főváros, szerettük volna látni.
A reptér nincs messze a központtól. Ritka az ilyesmi. Metróval vettük célba a szállásunk, elvégre metropoliszokban ez a leghatékonyabb közlekedési eszköz. Egy átszállást és összesen huszonöt percet vett igénybe az út.
5 pesoba kerül egy menetjegy, ami piszkosul olcsó. 30 magyar forintnak felel meg. 10 pesoért veszel egy újratölthető kártyát és arra mennek a jegyek.
Mindkét vonalon régiek a szerelvények, de gyakran jöttek és gyorsak voltak, a hálózat pedig jónak tűnt.
Legfőképp helyieket láttunk a metrón az ottlétünk alatt. Még a reptéri vonalon sem találkoztunk fehér turistával. Mivel az átlagmagasság Mexikóban kifejezetten alacsony, majdnem mindenkinél egy fejjel magasabb voltam. Meg is bámultak minket az emberek.
Szállásunk központi hotel. Egyszerű, de tiszta. Este sajnos átszűrődött a szomszédos épületek és a város zaja.
A recepciós ajánlott egy kávézó-éttermet. Café La Habana. Tág helyiség, magas mennyezettel, ízléses dekorral, és szépen kiöltözött, udvarias személyzettel. Ide ültünk be, mielőtt elfoglaltuk a hotelszobánkat. Jól indította a városban töltött időt. Kértem egy lattét, a pincér kihozott egy pohár meleg tejet és egy dupla eszpresszót, majd az utóbbit az előbbibe öntötte. Érdekes.
2,240 méterrel a tengerszint felett találjuk Mexikóvárost. Vékonyabb a levegő, hamarabb elfárad az ember fizikai megerőltetés után. Kell pár nap az akklimatizációhoz.
Centro Histórico de la Ciudad de México, azaz a történelmi városrész. Talán a legfontosabb látnivaló, legalábbis remélem, mert máshova nemigen mentünk.
Kifejezetten szép, és hangulatos, nagyrészt európai stílusú épületeket találunk itt, de a helyi kultúra miatt mégsem érzed Európában magad.
Keresztül sétáltunk az Alameda Parkon a Szépművészeti Palotáig, ami talán a város legimpozánsabb épülete. Innen nincs messze a Zocalo (Mexikóban minden településen így nevezik a főteret.), mellette találjuk a Mária Mennybemenetele székesegyházat, Latin Amerika legöregebb és legnagyobb katedrálisát. 1573-ban, lerombolt Azték templomok köveivel kezdték meg az építkezést. A romok egy része még mindig megtekinthető. Néhány alacsony, elkerített fal. Mikor ott jártunk, tradicionális szerkóba öltözött hölgyek táncoltak a mellette lévő téren. Lüktető dobverés, jól kordinált ugrálással.
Láttunk még kis művészeti galériát, ettünk romos hipszter étteremben, és este keresztül sétáltunk a szép lampionokkal kivilágított kínai negyeden.
Összességében pozitív benyomásokkal tértünk nyugovóra, aludni viszont nem tudtunk sokat, mert ez volt a Dia de Los Muertos fesztivál elő-éjszakája, mikor is az elhunyt háziállatok életét ünneplik. Tűzijátékok hangos robbanásai zengték be a környékünk. Este nyolctól, hajnal öt óráig, szinte megállás nélkül.
Másnap egész napos vulkán túrára mentünk, de erről később. Harmadnap pedig Pueblába utaztunk, erről szintén később.
Ugorjunk előre az időben majd egy hetet. Oaxacából buszoztunk vissza Mexikóvárosba. Már sötétben értünk ide, de nem túl későn. Szállásunk az óváros közepén, két percre a székesegyháztól, takaros kis hotelben.
Kinéztem az útvonalat a buszállomás és a hotel között. Tizenöt perc metró, majd tíz perc séta a szállásig. Sima ügy.
Az állomáson egy rohamosztagosnak öltözött rendőr ránk szólt, hogy ahol épp állunk az nőknek és gyerekeknek van fenntartva. Arrébb mentünk. Enyhén szólva magas Mexikóban a rendőri jelenlét, jót tett a lelki békénknek. Az már kevésbé, ami ezután következett.
Este nyolc körül leszálltunk a metróról a Lagunilla állomáson, és felsétáltunk a lépcsőn. Rögtön balra egy csontsovány hajléktalan feküdt a járdán, szakadt ruhában, és több mint valószínű hogy kemény drogok hatásának mámorában. Rendben. Elfordítjuk a fejünket, ahogy ezt ilyenkor szokás, de a kép nem javult. Szemét mindenütt, kételyes alakok, harsány zene és üvöltözés jobbról balról, mintha egy poszt-apokaliptikus világról forgatott film díszletébe csöppentünk volna.
Elindultunk abba az irányba, amiről én azt gondoltam hogy a jó irány. Hát persze hogy nem volt az. Egy balfordulat után közvilágítás nélküli utcába keveredtünk, és elsétáltunk két férfi mellett. Egyikük megbökött és közben azt kérdezte. "Que quieres?" Mit akarsz? Nem akartunk semmit, ezért szó nélkül tovább sétáltunk, még mindig a rossz irányba. Beütött az Indiai hat hónap alatt szerzett tapasztalat. Semmi reakció, szemkontaktus kerülése, egyenesen előre, mintha mi sem történt volna.
Diana ingerülten megkért, hogy nézzem meg az útvonalat. Egy kisbolt mellett álltunk meg, mert itt volt fény. Abban a pillanatban kinyílt az ajtaja és a pénztáros nő egy csontrészeg fickót tessékelt ki az üzletből. Mi a jó büdös lószar történik itt? Tettem fel magamban a kérdést.
Ránéztem az útvonaltervezőre, és realizáltam hogy vissza kell fordulnunk. Diana helyben elvágta volna életem fonalát, teljesen jogosan.
Újra a metróállomás és a keménydrogos csövesek mellett, át a több sávos, szemetes sugárúton egy bezárt piacra. Jót röhöghettek a helyiek a két riadt turistán. Gyorsmenetben, zihálva próbáltunk biztonságosnak tűnő környékre keveredni. Befordultunk a székesegyház felé vezető útra. Pár perc séta és mintha más univerzumban kerültünk volna. Tiszta utcák, nyugodt légkör. Még mindig vigyázott ránk a Guadalupei szűz.
Másnap lett volna időnk nézelődni, de elvette a kedvünk az előző este, és nem is találtam olyan látnivalót, ami annyira lázba hozott volna. Reggeli, pihenés, én elugrottam egy közeli üzletbe fejhallgatót venni. Nyüzsgött a város ezen a szombaton. Később a reptérre menet is tapasztaltuk. Úgy sodort magával a tömeg a metróállomáson, mintha egy vad folyó áramlatába kerültünk volna.
Másfél órás késéssel indult a gépünk, de örömmel hagytuk el Mexikóvárost.
 |
| Szépművészeti Palota |
 |
| Szépművészeti Palota |
 |
| Alameda Park |
 |
| Díszes Koponyák a Szépművészeti Palotában |
 |
| Utca |
 |
| Még egy Utca |
 |
| Székesegyház Közelről |
 |
| Zocalo |
 |
| Nemzeti Palota |
 |
| Dia de Los Muertos Díszítés |
 |
| Székesegyház Távolabbról |
 |
| Csillár a Székesegyházban |
 |
| Gyertyatartók a Székesegyházban |
 |
| Madár Feneke a Székesegyházban |
 |
| Azték Tánc |
 |
| Random Dísz az Étteremben |
 |
| Kínai Negyed |
