Mexikó - A Yucatán Félszigeten Töltött Hét Második Fele
Pihenés következett. Szálláson fetrengés, kávézóban bambulás, plázában étkezés és mozizás. Nem tudom hány országban jártam már plázában, annyi viszont biztos, hogy mindegyik majdnem ugyanolyan. Régen megrökönyödtem ettől a ténytől, és anti-globalista érzelmeket szült bennem. Mára viszont megnyugvással tölt el, hogy a világ bármelyik féltekén elmenekülhetsz a nyugati fogyasztói kultúra egyik szentélyébe. Itt legalább tudod mire számíthatsz. A legtöbb márka és cégér ismerős. Odaböksz az egyikre "Nem is tudtam, hogy Mexikóban is van X (KFC, Subway, Hooters, stb.)." Mondod meglepetten. Mintha az ilyesmit illene tudni. Persze minden országban van valami jellegzetes helyi dolog, éttermek vagy kis üzletek, de soha nem érződnek autentikusnak. Miért is érződnének annak egy plázában.
Még egy teljes napunk volt Cancúnban, és nem voltunk biztosak benne, hogy mit kezdjük vele. Gondolkodtunk egy hosszabb szervezett túrán a Las Coloradas nevezetű rózsaszín partszakaszhoz, de túl messze volt, az időnk nagy részét a buszon töltöttük volna.
A Nichupte Lagúna játszott még, de egy helyitől azt hallottuk hogy manapság sok ott a krokodil. Utána olvastam, és valóban így van. Statisztikailag alacsony az esélye annak, hogy bajunk essen, elvégre a látogatók számához képest nagyon minimális a támadások száma. Viszont engem kiráz a hideg ezektől a hidegvérű gyilkológépektől, és nincs az a racionális érv, ami meggyőzne arról hogy a lakóhelyükre merészkedjek.
Végül az Isla Mujeres (Eredetileg Isla de Mujeres - A Nők Szigete) mellett döntöttünk. Kis sziget Cancúntól nem messze. Lefoglaltam a komp jegyet online, majd hívtunk egy Ubert a kikötőhöz. Manapság így él az ember.
A sofőr megkért, hogy egyikünk üljön mellé, mert a helyi taxisok gyakran erőszakosak az Uber sofőrökkel szemben. Eleget tettem a kérésének, és mellé ültem, bár nem tudom mennyit segített a dolog, elvégre két gringo szállt ki egy idősebb Mexikói kocsijából. Nem nehéz kikövetkeztetni hogy kuncsaftok voltunk. Ennek ellenére nem verték össze sem őt, sem minket. Valószínűleg elrontotta volna a napunk, ha ez megtörténik.
A komp bedöglött, közölték hogy egy órát várnunk kell. Nem esett jól a hír. Végül csak fél órát kellett várni, ez jobban esett. A mámorítóan kék vizeken hajókázás pedig nagy élmény volt.
A Nők Szigete Ixchel, a hold, termékenység, gyógyászat és boldogság Istennőjének szolgált menedékül a tizenhatodik században. Vagyis inkább ezt a fikcionális karaktert bálványozó hölgyeknek. Manapság Istenek helyett nagyrészt turisták érkeznek ide. Köztük mi is.
Szétesőben lévő helyi busz és lábunk segítségével a sziget déli pontját vettük célba, a Punta del Sur-t. Út közben megálltunk egy fiatal fiú mellett. Azért álltunk meg, mert mangót árult, nem csak úgy brahiból. Pálcikára tűzte a virágformára vágott gyümölcsöt és meghintette különböző fűszeres porokkal, majd leöntötte valami piros szósszal. Elképesztően rossz íze volt ezeknek a fűszereknek és a ragadós löttynek. De legalább le is húzott a fiatalember, 160 pesot kért el a két mangoért, ez 3250 forintnak felel meg. Nem is az cseszett fel, hogy ennyit kért, hanem az, hogy ki is fizettem.
Leértünk a sziget déli pontjára. Szép, sziklás partszakasz világítótoronnyal. Egyik sarka le van zárva, és fizetni kell a belépésért. Teljesen jól fogadtam a hírt, ha 'jó' alatt mentális leolvadást értünk. "Én természetért nem fizetek." Jelentettem ki felháborodásomnak hangot adva, majd elsétáltam, míg Diana bement. Templomért és természetért nem vagyok hajlandó belépőt fizetni. Már amikor éppen az elveim szerint élek. Nyilván fizettem már mindkettőért.
Busz a sziget északi féltekére. Playa Norte. Idilli fehér homokos strand, úgy hallottuk innen szép a naplemente. Megfürödtünk a kellemes hőmérsékletű vízben, majd megnéztük, amint a nap eltűnik a horizont mögött. Valóban szép.
Mire a Cancúni kompra ültünk, feltámadt a szél, és elég erősen dobálták a hajót a hullámok. Egy kisfiú gyomra fel is adta a küzdelmet. Csak arra lettünk figyelmesek, hogy a körülötte ülő utasok hirtelen szerte oszlottak, és az anyuka elment kérni egy vödröt. Úgy gondolom ezt az eseményt mindenképp dokumentálni kell itt.
Másnap csak délután indult a gépünk Mexikóvárosba, ezért elugrottunk a közelben lévő piacra szétnézni. Mercado 28 névre keresztelték, és nagyrészt turisták számára árulnak itt szuveníreket. Elvileg mindenhol mindent kézművesek készítenek, mégis majdnem az összes árusnál ugyanazt látni. Ez arra enged következtetni, hogy tömeggyártott termékekkel van dolgunk. Lelepleztem a Mexikói ajándéktárgyakkal kapcsolatos összeesküvést.
Képek:
 |
| Kék |
 |
| Komp |
 |
| Punta del Sur - Világítótorony |
 |
| Sirály |
 |
| Punta del Sur |
 |
| Playa Norte |
