Mexikó - Érkezés

 Ébredés után az volt az első dolgom, hogy megnézzem a mobiltelefonos applikáción a hat-húszas vonatunk státuszát. Azért éreztem ennek szükségét, mert az elmúlt évben vehemensen sztrájkolnak az angol vasutasok. Ez rengeteg késést és járatok törlését eredményezte. Szerencsére az okostelefonom arról tudósított hogy pontosan indul a vonatunk a kettes vágányról. Higgadtan összekészültünk és háromnegyed óra múlva kint is voltunk az állomáson. Felnézek a digitális kijelzőre, törölték a járatunk.

Mikor az ember egész napos utazásra készül egy másik kontinensre, nem feltétlenül az a legnagyobb vágya hogy efféle hírt kapjon. Ennek megfelelően fortyogott bennem a düh. Ha akkori kívánságaim teljesültek volna, minden felelős alkalmazott elveszítette volna a munkáját és ma egy menhelyen állna sorba száraz kenyérvégért és levesért. Később kiderült hogy áradás miatt törölték a vonatunk. A következővel is elértük a csatlakozásunk, időben a reptérre értünk, és a jegyárat száz százalékban visszatérítették. Elképzelhető hogy túlreagáltam a dolgot.

Pontosan kezdték meg a beszállást a British Airways munkatársai, gyorsan elfoglaltuk a helyünket, a gép araszolt a felszállópálya felé, miközben az utaskísérők elmutogatták a szokásos biztonsági előírásokat. - Ha lezuhanunk nagy valószínűséggel mindenki meghal. - Ezután megálltunk és így is maradtunk negyed óráig. Végül a pilóta közölte hogy vissza kell mennünk a terminálhoz, mert indulás előtt új ülést szereltek a pilótafülkébe, és mint kiderült ezen az új ülésen nem működik a biztonsági öv. Elméletileg gyorsan megszerelik, húsz perc múlva indulunk. Másfél óra múlva felszálltunk. Felmerül a kérdés miért nem tesztelik a biztonsági övet az új ülés beszerelése után.

A tíz órás út alatt ugyanazt csináltam, amit általában egy lusta vasárnap csinálok. Filmeket néztem, olvastam, zenét hallgattam. Csak a lusta vasárnapokon nem tizenegyezer méter magasan vagyok; vasdobozban összezárva több száz emberrel. Elhanyagolható különbség. Pár óránként megetettek, végig itattak, a turbulencia minimális volt, el tudok képzelni kényelmetlenebb utazást. Azaz nem kell elképzelnem, hisz volt benne részem.

Mexikó. Kartell, Taco, Danny Trejo. A reptér huszonöt percre van a belvárostól. Az Uber elérhető Cancúnban de a reptérről kirúgták őket. Helyette hiénák vetik magukat a turistákra kétszáz százalékos tarifát kínálva. Alternatív, megengedhető árú transzfer a busz. Ebből viszont nem indítanak eleget, sokszor napokkal előre elkel az összes jegy. Mi sem kaptunk rá. Másik lehetőség a 'colectivo', így hívják a kisbuszokat itt. Drágább, de még mindig jobb mint a taxi. Ezt foglaltuk le online, mert ha helyszínen próbálkozol alkudozni kell az értelmes árért. Egy hosszú nap után ehhez nem lett volna lélekjelenlétünk.

Két dolog csapott arcon, amint kiléptünk a terminálból. A párás hőség, és a transzfert kínáló helyiek. Sokan névtáblákat szorongattak, egyesek ajánlatokkal hajkurászták az utasokat, köztük minket is. Kaotikus látvány, látszólag senki nem tudja hogy mi történik, keresztül-kasul kiabálnak egymásnak a szervezők és a sofőrök. Nagy nehezen megtaláltuk a céget, akinél foglaltunk. A fickó azt mondja a következő busz nem oda megy, ahova mi. Várjunk egy picit és majd valaki felvesz. Bizalomkeltő. Összesen húsz órája voltunk úton, habár ebből hatot visszautaztunk az időben. Öt perces várakozáshoz sem lett volna türelmünk. Huszonöt perc múlva felvettek.

Kis lakás a városközpontban. Valamivel autentikusabb környék, mint a kizárólag turisták számára épített Hotel Zóna. Senkivel nem kellett találkozni becsekkoláskor, megkaptuk a kódot a főkapuhoz és a kulcstárolóhoz. Tágas, tiszta, légkondicionált. Minden feltétel adott volt ahhoz, hogy szándékosan elveszítsük az eszméletünk.

Mexikói-Amerikai színész: Danny Trejo