Walesben nem hiánycikk a klasszis színvonalú nemzeti park. Pembroke-ról már írtam, ahogy Snowdoniáról is, most pedig eljött az ideje hogy a Brecon Beacons-ről is szót ejtsek, miután lehetőségem volt ott tölteni és túrázni pár napot. Gondolom legalább akkora várakozás előzte meg ezt a bejegyzést, mint az Avengers legutóbbi részét. De még valószínűbb hogy nem.
Első megállónk Cardiff. Innen pofon egyszerű megközelíteni a parkot. Van közvetlen busz vagy közvetett vonat. Mindössze bő egy órába telik.
Nedves és borús hétfő délelőtthöz volt szerencsénk a fővárosban, minek főutcája nagyrészt kihalt, az egynéhány fel-alá szállingózó, sokszor kételyes küllemű egyént leszámítva. Elértük volna a korai közvetlen buszt, de úgy voltunk vele minek sietni ebben a fránya időben. Beültünk egy üres kávézóba kávézás céljából. A magas koffein tartalmú forró ital elfogyasztása után pedig felszálltunk a Merthyr Tydfil felé tartó vonatra.
A Walesi nyelv írásban úgy néz ki, mintha cilinderben összekevert mássalhangzókat öntöttek volna az asztalra, és a véletlenszerűen kialakult szavakba csak a miheztartás végett illesztettek magánhangzót. Persze nem mindegyikbe, hisz akadnak kizárólag mássalhangzóból álló szavak.
Merthyr Tydfil-ben lófráltunk egy órát, majd vizelésen keresztül dehidratáltuk testünk egy Tesco Extra mellékhelyiségében. Aranyos kisváros a Brecon Beacons határmezsgyéjén. A buszállomást picit nehéz volt megtalálnunk, mert új helyre költözött, de a google térkép applikációja még a régit mutatta. Egy barátságos taxi sofőr igazított útba, kinek vidéki kiejtéséből épphogy sikerült megérteni az egyenesen és a balra szót.
Mivel nem akartam megkísérelni a buszmegálló nevének felolvasását, odanyomtam a buszsofőr arcába a telefont, és megkértem hogy ide adjon két jegyet. Llwyn y Celyn. Az Ő kiejtéséből még annyit sem értettem mint a taxiséból, viszont mosolyogtam és fizettem a jegyért, ami egy ilyen jellegű szituációban több mint elégséges. Rendes volt az öreg, mert végül nem a hivatalos buszmegállóban tett ki, hanem a túraútvonal kezdeténél. Gondolom a táskánk és öltözékünkből kikövetkeztette mit akarunk.
Craig-Cerrig-gleisiad a túra neve. Laza és csendes ösvény, minimális erőfeszítéssel teljesíthető. Ezen felül szép is. Kifejezetten tetszett hogy a két órás séta alatt csak egynéhány emberrel és kutyákkal találkoztunk. Egy ponton szinte zen buddhistaként váltam eggyé a természettel. Hallgattam a szél, a madarak, és a saját lélegzetem hangját. Néztem a környező hegyek vonulatait. Ritka pillanatok egyike, mikor lelki egyensúly élményében volt részem.
Szállásunk isten háta mögötti fogadó. Szobánk méretére még egy Hong-Kong-i munkásember is azt mondaná hogy szűkös. Viszont volt benne ágy, amire jó érzés volt lehajtani a fejünk.
 |
| Kapu |
 |
| Táj I. |
 |
| Növényzet |
 |
| Fák |
 |
| Táj II. |
 |
| Kanyargó kőkerítés |
Másnap reggel vacsorát rendeltünk elő a recepción, hogy meleg ételben lehessen majd részünk a hosszú nap után. A menün szereplő két opció közül a hús tartalmú fogás nem állt rendelkezésre, így azon kaptam magam hogy vegetáriánus ételért fizetek. Étteremben húsmentes ételt rendelni számomra olyan, mintha beülnék a moziba, és film helyett két óráig előzeteseket vetítenének. Szép, és jó, de én a fő műsorért fizettem...
Pen Y Fan a Brecon Beacons legmagasabb és legnépszerűbb csúcsa 886 méterével. Ide tartottunk. Háromnegyedórás séta a szállástól a Storey Arms látogató központig. A parkolójában elhelyezkedő büfé kocsiból vettünk kávét és teát. Vidéki, kedves öreglány szolgált ki, és magyarázott valamit Dianának a szemöldökéről. Mondanivalójának nagy részét Alan Turing se fejtené meg.
Elindultunk az ösvényen felfelé. Három órás körtúra, 450 méteres szintkülönbséggel. Tehát nem túl nehéz, de egyes szakaszai azért magasra pumpálják a vérnyomást. Enyhén változékony idő, aztán ahogy fentebb érünk igen erős szél. De eső nincs, és a nap is süt hébe-hóba.
Nagyon élveztem a túrát, amíg fel nem értünk a csúcs előtti magaslatra, a Corn Du-ra (Arthur székének is nevezik). Tudni kell, hogy az itteni táj olyan csupasz, mint egy újszülött pirospozsgás valaga. Ez alapvetően nem tesz jót az ember tériszonyának. Mikor végül felértem egy nagyjából 500 méter mély szakadékhoz, elkezdtem azon gondolkodni mi van, ha egy rossz lépés következményeként benne kötök ki. Mármint a szakadékban. Holtan. Diana természetesen a szélén ugrándozik, én meg ráförmedek hogy ne menjen olyan közel, mert még nézni is rossz. Erre leint és azt mondja ne aggódjak, nem lesz baja. Igaza lett, hisz még mindig él. Félig csukott szemmel folytattam az utat, ami mindig jó ötlet egy hegy tetején. Felerősödött a szél, ahogy a halálfélelmem is. Lenyúltam a hormonháztartásom mélyére tapadt tesztoszteron morzsákért, és tovább erőszakoltam magam a Pen Y Fan csúcsáig. Itt picit letelepedtünk piknikezni. Nagyjából összeszedtem magam, és tudtam élvezni a gyönyörű tájat. Azt már kevésbé, hogy egy nagyobb társaság üvöltve énekelte a hordozható hangszóróból szóló számok dalszövegét. Mert hát a legtöbb ember azért mászik fel a hegyre, hogy pop számokat és ordibálást halljon, nem azért hogy békében ossza meg másokkal a kilátást. Milyen szívesen le rugdostam volna a szakadékról ezeket a nyomorult kis szargépeket. Kár hogy nem voltam képes három méternél közelebb menni a széléhez. Arról már nem is beszélve, hogy az idegenek konfrontálásához is gyáva vagyok.
Kora délután értünk vissza a hegy lábához. A nap hátralévő részében körbe sétáltuk a közelben lévő mesterséges tavat, majd a szállás felé vettük az irányt. Bő nyolc óra kutyaglás után még a tisztán növényi alapú főtt étel is nagyon jól esett.
Harmadnap a szállás kertjében kávéztunk reggel. Szép idő, békés környezet. Kilátás a közeli hegyre, és az oldalán legelő birkákra. Sajnos azonban ideje volt, hogy kijelentkezzünk. Délután már a városban sétáltunk hazafelé Bristol egyik alacsonyabb minőségű utcáján. Kilátás egy alacsony férfire, amint elfut mellettünk sörrel a kezében. Nem sokkal mögötte túlsúlyos pofa biciklin ezt üvölti "Yeah, run you faggot!" Egymás után háromszor. Politikailag korrekt fordítás: "Ez az, fuss csak, te homoszexuális férfi!" Levontuk a következtetést, hogy a birkák kulturáltabb lények.
 |
| Szállásunk |
 |
| Táj III. |
 |
| Táj IV. |
 |
| Út |
 |
| Pen Y Fan ösvény kezdete |
 |
| Tó messziről |
 |
| Táj V. |
 |
| Ösvény felfelé |
 |
| Közelebbről |
 |
| Borús |
 |
| Táj VI. |
 |
| Közel Arthur székéhez |
 |
| Tériszony |
 |
| Pen y Fan, Arthur székéről |
 |
| Táj VII. |
 |
| Táj VIII. |
 |
| Arthur széke, a Pen Y Fanről |
 |
| Táj IX. |
 |
| Hitchcock |
 |
| Tó közelről |
