Pembrokeshire Nemzeti Park
Két ünnepnapnak köszönhetően április egyik hétvégéje négy naposra duzzadt. Tökéletes alkalom a kirándulásra. Ezt nem csak mi hazaáruló disszidensek gondoltuk így, de a brit lakosság jelentős szelete is. Ennek köszönhetően ültünk órákat a forgalomban a Wales-i nemzeti park felé. Annyi baj legyen. A végén azért csak oda értünk, hogy aztán a gyönyörű idő és a természet lágy öle kiengeszteljen minket.
"- Nem szívesen hagyom el az otthonomat, és nem szívesen utazom olyan vidékre, ahol nem süt a nap, nincsenek meleg, homokos strandok, finom koktélok kacskaringós szívószállal!
- De, van homokos strandunk!
- Na és ki a f*sz kíváncsi rá?" - Blöff
Minden sztereotípiát megszégyenítve tűzött a nap a szigeten. A pembrokeshire-i homokos partokat elnézve könnyen hihette volna az ember azt hogy mediterrán parton sétál. Egészen addig míg meg nem tapasztalja a víz hőmérsékletét.
Stack Rocks, Green Bridge. Ide futottunk be barátaimmal péntek délután. A nemzeti park egy déli partszakaszából emelkednek ki ezek a masszív sziklák. Előbbi falloszokra, utóbbi egy hídra emlékeztet, de ezt majd látni a képeken.
Nem volt túl sok időnk itt. Alapvetően hosszú az út, de a forgalom miatt ugye még hosszabb lett. Másfél óra sétafika után a szállás felé kellett vennünk az irányt.
Pembroke kisvárosában foglaltunk vendégházat. A tulaj úgy köszöntött mintha együtt jártunk volna gimnáziumban a hetvenes években. Pedig akkor még nem is éltem. Más szóval nagyon közvetlen, és barátságos volt. Tíz perc után szinte többet tudtam róla, mint magamról.
Maga a hely is teljesen rendben volt. Tartalmazott ágyakat, tusolót és mellékhelyiséget. Ennél többet nem is kívánhat az ember.
A szállással szembeni étteremben fogyasztottunk ételt, italt. Cseverésztünk, nevetgéltünk, és a többi formalitás.
Szombatra két rövidebb gyalogtúrát terveztünk, miket meg is valósítottunk. Az első a Fehérhomok Öböltől (Whitesand Bay) a Szent Dávid Fejéhez (St David's Head) vezető kisebb túra.
A második egy hosszabb kör a Treginnis Félszigeten.
Összesen 21 kilométert kutyagoltunk le egyik pajtásom lépés számlálója szerint. Kényelmes tempóban tettük mindezt, így ráment a nap.
Magunkba szívtuk a friss tengeri levegőt, a gyönyörű tájat, és a rengeteg napfényt, ami végül rákvörösre égette a bőrünk. Mert hát miért is vinnénk magunkkal naptejet. Ez Wales, itt nem lehet leégni.
A szállás felé menet a csapat egy része még megnézte a St David falvának impozáns katedrálisát. Épp a kórus gyakorolt mikor beléptünk. Szép zene, szép épület. Többet nem tudok mondani róla.
Az automobilok letétele után, de még a tusolás és lefekvés előtt megvacsoráztunk egy kínai étteremben. Közben megfigyeltük kinek mennyire lett piros az arca. Ezen nagyokat kacagtunk. Később az égve feszülő arcbőrünk miatt inkább csak sírtunk.
Vasárnapra Pembroke középkori várát látogattuk meg. Első épületei a 11. században épültek, nagy részét pedig a 13.-ban. Szép állapotban lévő várról van szó, jó volt benne bandukolni.
Mielőtt visszakocsikáztunk a szürke hétköznapokba, tettünk egy rövid megállót Tenby tengerparti városában. Hosszú, homokos strandok, kis szigeten erőd, és színes házak. Így tudnám összefoglalni Tenbyt. Szép hely. Sétáltunk, fagyit nyaltunk, végül távoztunk.
