Utazás a korona világában
Ferihegy kihalt termináljában poggyászleadására készültünk. Egy-két reptéri alkalmazotton kívül csak az üres, steril tér tátongott előttünk. Gondoltuk a kacskaringós kordon megkerülésével megyünk leadni a táskáinkat, de ránk szólt az egyik ott dolgozó hölgy, hogy ez nem engedélyezett. A meghatározott vonalat követve kell odacikáznunk, annak ellenére hogy nulla ember van előttünk és mögöttünk. A vitatkozásnak annyi értelme lett volna, mint magának az utasításnak, így csak néztem ki a fejemből és tátott szájjal követtem a vonalat.
Később az útlevél ellenőrzésnél megkérdezte a fickó mi az úti célunk. "Egyetlen egy járat aktuális." Válaszoltam volna legszívesebben. Helyette fejcsóválás kíséretében azt mondtam: "London".
Idén tavasszal olyan kiváltságos helyzetbe kerültem, hogy három különböző országban tapasztalhattam meg a korona vírus okozta karantént. Peruban, Magyarországon, és Angliában figyelhettem meg a sokszor poszt apokaliptikusnak tűnő állapotokat. Mindez elgondolkodtatott az utazás jövőjéről. Képesek leszünk e hátizsákkal keresztülutazni kontinenseket? Visszaáll majd minden a normális kerékvágásba, vagy új normákhoz kell hozzászoknunk?
Rizikó
Minden nap vállalsz valamiféle kockázatot. Elvégre elcsúszhatsz a kádban, elcsaphat egy kamion, kirabolhatnak, karambolozhatsz, rád eshet egy 350 kilós Bösendorfer versenyzongora. Bele sem gondolsz ezekbe a mindennapi veszélyekbe, csak éled az életed, és ez így van jól.
Aztán van amikor előre tervbe vett kockázatokat vállalunk. Otthagyod a munkád egy másikért, hitvesi köteléket kötsz valakivel, világra hozol egy emberi lényt, felgyújtod a saját üzleted a biztosítási pénzért.
Ebben a bizonyos helyzetben az egyéni kockázatvállalás jóval bonyolultabbá vált, hiszen döntéseid a társadalom legtörékenyebb tagjait veszélyeztethetik. Mindezt figyelembe véve, és a statisztikák alapján érthető miért történt világszerte az, ami történt. - Szükségállapotok, városok, országok teljes lezárása. - Az ember mégis elgondolkodik, vajon indokolt volt e megállítani a világot? Hitelesek e a korábban felszolgált tények, hitelesek e az aktuálisak, és úgy általánosságban: Mégis mi történik?
Bármilyen meglepő, a választ nem egy blog bejegyzésből fogod megtudni.
Vissza az utazáshoz
Miután a Dél-Amerikai utunk során egyik pillanatról a másikra karanténba zártak - erről bővebben itt és itt számoltam be - kevésbé vagyok biztos magamban az utazás jövőjével kapcsolatban. Indulás előtt több lehetőség megfordult a fejemben, ami tönkre teheti az utunkat, de egy globális járvány maximum vicc szinten keresztezte gondolataimat. Elvégre nem minden nap csöppen zombie filmbe az ember.
Ha már amiatt morális pánik tört ki, hogy egyesek vissza akartak menni dolgozni, nem sok jóra számíthatnak az utazók. A társadalom normakövető része eddig is felelőtlennek tartotta az effajta életvitelt, ezek után nem lenne meglepő, ha szó szerint elítélnék. Kellemetlenül érintene, ha 'gyilkosnak' bélyegeznének, csak mert látni akarod a világot.
Emellett nehezítheti a helyzetünket a hirtelen határ, vagy város lezárások. Kötelezővé tehetik a folyamatos tesztelést, ami extra kellemetlenséget, és költségeket jelenthet.
Az egymásra halmozott intézkedések a rövid távú utazástól is könnyen elvehetik az ember kedvét, nemhogy a több hónapos vándorlástól.
Az utazókedv csökkenésének következtében pedig alapvetően felszökhetnek az árak, hisz verseny hiányában magasabbra szabhatják őket a légi-busz-vonat társaságok, szállásadók.
Személy szerint úgy érzem rá vagyok kényszerítve a jövőképem átformálására. A jelenlegi helyzetben nem látom értelmét hosszabb utazási projekt tervezésének, hisz ki tudja meddig fog tartani ez a változékonyság.
Kétlem hogy egyedül lennék. Turisták tömegei ragadtak külföldön a lezárás alatt, rövidebb-hosszabb időre. Barátnőmmel a szerencsések táborába tartoztunk, mivel szállásunk is volt mindig, és relatíve hamar, ingyen hazaszállítottak Dél-Amerikából.
Voltak akik egy vagyont költöttek repülőjegyekre. Voltak akik az utcán aludtak, mert egy hotel sem fogadta be őket. Állások, megtakarítások mentek a kukába, nem csak utazók körében.
Elég a drámából. Lehet, hogy szép lassan lecseng majd a mizéria, és a vírus a mindennapjaink része lesz, anélkül hogy maradandóbb változásokat okozna az életvitelünkben. A gazdaság 'V' alakban visszapattan, ez a szakasz pedig csak egy "emlékszel amikor" történetté válik. A viszkető talpú utazók minden probléma nélkül útra kelhetnek majd.
Kár hogy a személyiségem természetéből fakadóan elveti az optimista gondolatokat. Ez esetben jogosan.
