India - Tizenötödik bejegyzés
"Barátom! Hova mész?" Még csak reggel nyolc óra van. Reggelit akarok vásárolni Bangkokban a khao san úton. Kitárt karral fogad a tuk-tuk sofőr. Tíz méterről kiszúrt. "Francia vagy, igaz?" Nem, csak nagy az orrom. Bemegyek a 7-elevenbe joghurtot, és vizet venni. A visszaúton egy indiai Yogi mágus nem akar semmit eladni nekem. "Biztos vagy benne?" kérdezek vissza. Azt mondja holdfény arcom, és kígyó szemeim vannak. A képébe vigyorgok, erre mogorván elsétál.
Országút menti kisbolt felé tartottam a lett lányokkal Bangkoktól úgy százötven kilométerre. Egy csapatnyi kisgyerek tekert el mellettünk, az egyikünk utánunk vihogta hogy "Fuck you". "Fuck you too." röhögtük vissza. Pár perc múlva egy az akcentusuk alapján ausztrál, vagy új zélandi pár állt meg mellettünk motorral. Megkérdezték mi járatban, mondtuk hogy Phuketre stoppolunk, tudják e hol a főút ami oda vezet. "De bátrak vagytok! Az nagyon messze van. Nem tudjuk pontosan, de ott egy főút." Mutatott a háta mögé a pár férfi tagja. Köszönjük, viszontlátásra. A boltban széttéptünk egy kartondobozt, és ráírtuk hogy "Phuket", majd kiálltunk a út menténre.
Pár perc múlva megállt egy kisteherautó. Se a sofőr, sem a neje nem tudott angolul de mutogatva, és a kartondobozra térképet rajzolva sikerült megegyezésre jutni. Felugrottunk hátra, és mexikói fekete munkásként élveztük ahogy a szél cirógatja az arcunkat. Na meg a két kiló banánt, amit a sofőr nekünk ajándékozott. Százötven kilométer után már esteledett és új fuvart kellett találnunk.
Egy benzinkútnál próbálkoztunk. Oda is jött fél óra múlva egy fiatal lány az anyukájával, azt javallották menjünk a vasútállomásra. Késő van már, és túlságosan messze a cél, a vonat pedig eszméletlenül olcsó. El is vittek a legközelebbihez, segítettek jegyet venni, elmondták meddig menjünk, és onnan majd merre tartsunk. 1000 forintért robogtunk 400 kilométert, másnap reggel ugyancsak 1000 forintért 200-at busszal, és már ott is voltunk, ahol akartunk lenni.
Phuket Thaiföld egyik legnépszerűbb szigete. Olyan volt, amilyennek képzeltem, csak több orosszal. Utazási irodák, és egyéb üzletek cirill betűkkel, bennük ruszki dolgozókkal. "Mi az Isten folyik itt?" Teljesen eladta magát a turizmusnak.
Nyugati éttermek sora, utcai árus, vagy helyi üzlet nulla. Nem érzed úgy, mintha Ázsiában lennél. A balatoni aranypart közelebb áll hozzá, azzal a különbséggel hogy itt a gyönyörű fehér homokos óceánpartnak sikerül elfeledtetnie hogy ha nem lenne illegális, akkor a turisták tömegébe lőnél egy félautomata gépfegyverrel.
A környező szigetcsoport vonzott ide, és az olcsó szállás. Phi-phinek hívják azt a szigetet, ahol a Part című Danny Boyle filmet forgatták. A Maya öbölre talál rá DiCaprio, miközben Moby Porcelán című száma szól. A rengeteg embert leszámítva ugyanolyan a látvány. Elállította a lélegzetemet. Élmény ebben az áttetsző világoskékeszöld vízben lubickolni. Nem volt szívem beleüríteni a húgyhólyagom tartalmát, pedig az inger ott volt.
A Phang Nga öböl hasonlóan egyedi. Itt lelhetsz rá a James Bond szigetre (ősi thai név) azzal a bizonyos sziklával. De a legnagyobb élmény az, amikor a szigetcsoport közt hajókázol tátott szájjal. És most vagy képzeljetek ide egy tájleírást Tolkientől hegyekről, öblökről meg szigetekről, vagy írjátok be a google képkeresőbe hogy "Phi-phi island" majd pedig azt hogy "Phang Nga bay"
Bangkokba visszatérve az első nagyobb impulzus az volt, hogy megkaptam az indiai vízumot. Két belépéssel, hat hónapra. A második a kitört ablakú fejükre állított rendőrautók. A harmadik a tüntetők sátortengere. A negyedik a cuppogó arab, aki Ping-Pong showra invitált. "Mi köze a cuppogásnak az asztaliteniszhez? Ja, hogy..."
Hétfő reggel már Újdelhiben leszek.
