Nehéz számomra jól sikerült kirándulásról írni, mert nem tartom kifejezetten érdekes történetnek. "Jó volt. Minden rendben ment. Hagyjál békén." Az introvertáltak mantrája. Ilyen volt ez a hétvége Wales-ben, de azért megpróbálom bővebben leírni mi történt, hadd örüljön később a szenilis énem.
Cardiff vonatállomásán két dolog tűnt fel. Az egyik, hogy az elmúlt évben 15 százalékkal emelkedett a kávé ára, a másik hogy ellepték a helyet a rendőrök. Ennek az volt az oka, hogy labdarúgó mérkőzés folyt aznap a városban, és szurkolók tömege érkezett az állomásra Angliából. Csakis a Crème de la crème. Délelőtt 10 órakor, sörös dobozzal kezükben, csapatuk iránti hűséggel szívükben üvöltötték a kis versikéiket. Telitorokból, valamelyest agresszívan. Érdekes látvány volt. Ritkán tapasztalhatok ilyen törzsi viselkedést, bizonyos szempontból megnyerő ez a vad energia. De azért tartottuk a távolságot, nehogy meghallják az akcentusunk. Habár a fanatikus futball rajongók híresen toleránsak (nem).
Vonat Neath városába. Itt valamennyi sétafikálás, majd busz Melincourt-ba. Picike falu mellett vízesés. Az erdőn keresztül negyed óra séta, és ott is vagy. Igazi gyöngyszem. Nem tud róla túl sok ember, ezért intim élmény a meglátogatása.
 |
| Neath - Victoria Gardens |
 |
| Neath - Victoria Gardens |
 |
| Melincourt vízesés |
 |
| Melincourt vízesés |
Délután Swansea-ban National Waterfront Museum. Igényes múzeum a kikötő mellett. Tanultunk valamennyit a város történetéről, de azért nem túl sokat. Szeretem a múzeumokat. Jó bennünk szép lassan fel-alá sétálgatni, olykor nagyobb érdeklődést színlelve a kiállítások iránt, mint amit valójában érez az ember. Csendes, nyugodt helyek, és a legtöbb látogató általában szintén csendes és nyugodt.
A kulturális program után megnéztük magunknak az öblöt, becsekkoltunk a szállásra, végül elmentünk vacsorázni egy valószínűleg kínaiak által üzemeltetett japán étkezdébe.
 |
| Kikötő a múzeumból |
 |
| A múzeumban |
 |
| Swansea part |
Swanseaban a nyár végéig ingyenesek voltak hétvégén a buszok. Erről úgy szereztünk tudomást, hogy felszálltunk a buszra. Odaálltam a sofőr elé, és megkérdeztem, hogy Mumbles-ba megy e (kis falu az öböl csücskében). Napszemüvegben ült az úriember. Nem nézett rám, csak meredt előre. "Yes." Válaszolta. Kértem két retúr jegyet. "It's free, man." Bökte oda hanyagul, de még mindig csak az utat bámulta. "Akkor ezt meg is beszéltük." Gondoltam.
Aranyos kis falu Mumbles, tele étteremmel, kávézóval és vendégházakkal, a Gower Nemzeti Park bejáratánál.
Séta a promenádon fagylalttal kezünkben, majd fagylalt nélkül a nemzeti park part menti ösvényén. Szép, és hosszú túraútvonal ez. Kisebb-nagyobb öblök, strandok váltják egymást, köztük pedig sziklás vonal húzódik. Napokat lehetne túrázni itt faluról falura. Mi oda-vissza mentünk olyan négy és fél órát. Eközben fedetlen testrészeink égési sérülést szenvedtek, mivel nem számítottunk ilyen szép, napos időre.
Tető nélküli, két szintes, és szintén ingyenes turista buszon vissza Swansea-ba, majd indulás haza.
 |
| A Mumbles sétányról |
 |
| Még mindig a sétányon |
 |
| Ösvény kezdete |
 |
| Egy pad |
 |
| Kisebb öböl / strand |
 |
| Nagyobb öböl / strand |
 |
| Sziklás part |
 |
| Mumbles stégen |
 |
| Világító tornyos kis sziget |
