Út a vegyeskereskedésbe
Kihívás utazásról írni mikor a legegzotikusabb hely ahol manapság jártam a Lidl szupermarket lánc egyik létesítménye. De mint minden új nap, a hétvégi bevásárlás is igazi kaland.
Száz éve hőseink a sárban kúszva húzták bajtársaik megcsonkított testét a lövészárokba. Manapság pontosan ugyanakkora kockázatot vállalsz ha elhagyod a házad. "A szabályok megszegése életekbe kerülhet." Írják az angliai plakátok. Ha jobban belegondolok mindenki hős, amíg betartja az utasításokat. Jobb is, így konfrontáció nélkül lehetek bátor. Legszívesebben ki sem tenném a lábam a lakásból, de enni kell. Rendelnék, azonban az emberi test sajnos még igényli a kinti levegőt meg a mozgást, ezért muszáj a boltba merészkedni. Talán az eljövendő generációknak nem lesz részük ilyen szörnyű megpróbáltatásokban. Bízom benne hogy a tudomány végül minden kellemetlenséget eltöröl a föld színéről.
Hátitáskák előkészítve. Nukleáris védőruha fent. Kulcsok és pénztárca megvan.
Jézus atya úristen, milyen elképesztő út ez. Tíz percet ír a google maps de mi nyolc és fél alatt megtesszük. Ilyen amikor az ember a gyorsító sávban éli az életét. A Bristoli West Street dzsungelének átszelése közben imádkozunk hogy senki lehelete ne érje el az arcunkat. Benézek egy kocsiba. Egyedül ül a sofőr maszkkal az arcán. Jól teszi, minimalizálni kell a már így is nulla kockázatot. Miért bízná a véletlenre.
Hosszú sor áll a bolt előtt mikor megérkezünk. Az eső csepereg, erős szél fúj. Habár tökéletesek a körülmények a kinti sorban álláshoz, nem vagyok elégedett ezzel a szituációval. Fenntartásaimnak hangot is adok a "büdös picsába" kijelentéssel.
Végre bejutunk a vegyeskereskedésbe és elveszthetjük magunkat a megfizethető termékek tömkelegében.
Korunk egyik új vallása a diéta, ezért mint sokan mások, én is hőkövető rakétaként megyek rá a kongregációm által támogatott ételekre. Teljesen mindegy melyik szektát követed, a lényeg hogy úgy érezd nem csak értelmet ad neki, de három másodperccel meg is hosszabbítja életed. "Három másodperccel? Évekkel! Az egyik podcastben mondták hogy a legtöbb tanulmány szerint..." Jó-jó, egyetértek, oda kell figyelni arra mit eszel, csak kímélj meg a misétől.
Eközben barátnőm, mint kiegyensúlyozott ember járkál a sorok közt és olyanokat is a kosárba dobál amik megégetik a keresztem. Próbálom mondani neki hogy ez eretnekség, de szelíden hallgatásra int. Igazából nem szelíden, amolyan "pofád befogod, azt veszek amit akarok" stílusban. Tisztelem.
Mivel a Lidl alkalmazottak be vannak fenyítve azzal kapcsolatban hány terméket szkennelnek be óránként, úgy érzem magam a kasszánál mintha gyártósor mellett állnék. Ex gyári alkalmazott, és veterán vásárlóként azonban nem hoz zavarba a gyors ritmus. Se-perc alatt bepakolunk a táskákba, majd a tranzakció véglegesítéseként kifizetjük a számlát, és ezzel le is zárul a történet.
Visszaolvasva mindezt nem tartom kizártnak a teljes megtébolyulás lehetőségét.
