The White Tiger (A Fehér Tigris)

Író/rendező Ramin Bahrani munkássága majdnem annyira hullámzó, mint a Netflix által gyártott filmek minősége. Viszont a 2014-es 99 Homes című drámája életben tartotta bennem a reményt, hogy nem fogja földbe tiporni Aravind Adiga kiváló könyvét, annak ellenére hogy a Netflixre érkezett A Fehér Tigris.

Balram szegény indiai faluból Delhibe költözik, és egy gazdag család sofőrje lesz. Ennyit a történetről.


Nem csak azért szerettem volna írni a The White Tiger-ről, mert nagyon tetszett. Indiai utam apropójából indítottam ezt a blogot, és ez az első film ami jól tükrözi az országgal kapcsolatos benyomásaimat. Nincs szemellenzés, sem romantikus képzelgés az ott uralkodó viszonyokkal kapcsolatban. Ez persze a könyvre is igaz volt, de rossz kezek alatt nagyon könnyen elveszhetett volna az alapanyag őszintesége.


Korrupció, társadalmi osztályok közt tátongó űr. Milyen mentalitás szükségeltetik ahhoz, hogy áttörd az indiai kasztrendszer hivatalosan nem létező (de a valóságban nagyon is) határvonalait. Többek közt ezeket a témákat boncolgatja a film. Bizonyos szempontból a Jake Gyllenhaall féle Nightcrawler (Éjjeli Féreg) című filmmel rokon, hisz tulajdonképpen sikertörténet, viszont hősünk erkölcsileg megkérdőjelezhető módon lépi át a célvonalat. Ez pedig nem csak az egyén bírálata, hanem a gazdasági rendszer által felállított értékrenddé is.


"Annyira megbízhatóak a szolgák, hogy kezükbe adhatod a felszabadulás kulcsát, ők átokkal dobják vissza."


Számomra a központi témát a szolga mentalitás képviseli. Mennyi mindent képes eltűrni az ember, és milyen elképesztően alacsonyra tudja tenni az elvárásait. Univerzális jelenség ez, viszont Indiában olyannyira szélsőséges a dinamika, hogy közvetlenül az ember arcába nyomja, ezért tökéletes helyszín a szemléltetésére. 

Az is tetszett hogy Balram főnökei nem a gonosz rabszolga tartó karikatúrái, komplex, olykor kedvelhető karakterek. Nincs is rosszabb az egyoldalú erkölcsiséggel való agymosásnál.

Összességében igen cinikus filmről van szó, ami kissé keserű, szkeptikus ízet hagy az ember szájában. De ezzel együtt őszinte, tele jó fekete humorral. Engem elszórakoztatott, és az autentikus ábrázolás visszavitt Indiába.

Mindenkinek aki szereti.




Népszerű bejegyzések ezen a blogon

New York City

A Jamaica metróállomás lépcsőin battyogva azon gondolkoztam vajon New York megérdemli e ikonikus státuszát. Jellegre egy minden nap használt, de hetek óta mosatlan trikóhoz tudnám hasonlítani a megállót, nagyjából három kilométerre a komfort zónámtól. Fehér melegítőnadrág és a hozzá passzoló cipzáros pulcsi. Idős fejen befont haj, tapsolva táncolás, és összefüggéstelen mondatok. Az első impulzusok egyikét kínálta ez az úriember, míg a metróra vártunk. Fennhangú kijelentései szerint ő New York-i, és az égvilágon senki nem mondhatja meg neki hogy éljen. Rendben van. Beszállás után konstatáltuk, hogy a nagyrészt üres kocsi mindkét végében hajléktalan alszik. Egyikük a padon összekuporodva, a másik félig lefojva róla. Manhattan felé közeledve szépen lassan megtelt a szerelvény, szomorú, maguk elé meredő tekintetekkel. Munkából hazafelé, vagy otthonról dolgozni induló emberek lehettek. Egész napos utazás után könnyen olvadtunk bele ebbe a nyomasztó környezetbe. Mint sok más metropolisz, New...
További információk

Menekülés New Yorkból

Az utasok száma nagyjából húsz százalékkal haladta meg a busz maximum kapacitását. Egy szardíniás dobozban kellemesebben éreztem volna magam. Ostoba hasonlat, elvégre nem férek be egy szardíniás dobozba, így azt sem tudhatom milyen érzés ott lenni. Negyvenöt perces út a kaotikus New Yorki forgalomban, rengeteg megállóval. Kiszúrtam egy férfit a busz elejében. Csupán azért, mert úgy éreztem akadnak gondok a lelki világával, habár ekkor még semmilyen szembetűnő jel nem utalt erre. Ápolt, középkorú fekete férfi, farmerben és kapucnis pulcsiban. Talán a pszichopata könnyebben kiszúrja a pszichopatát, ezért vettem észre a tébolyt a tekintetében. Enyhébb hőbörgéssel kezdődött, főként a sofőr vezetési stílusával kapcsolatban. Ahogy haladtunk megállóról megállóra, egyre hangosabban szólalt fel, és egyre dühösebben. Az összes utas keserű elégedetlenségének kollektív szócsöve. A végállomáshoz közel már szabályosan üvöltött: "Baszni erre az egészre, minden egy rakás szar! Rohadjon meg minden...
További információk

Sziklás Hegység - Estes Park

  Az Uber szerint egy Lincoln Navigator vett fel minket. Nem igazán értek az autókhoz, de annyit tudok hogy a belső térben elfért volna Nógrád megye lakosságának kétharmada. Amerikában szeretik a széles dolgokat. Szélesek az utak, az autók, és sokszor az emberek is. Habár a kövér jenkik sztereotípiája nem volt annyira szembetűnő, mint gondoltam volna. Persze láttunk pár kifejezetten túlsúlyos egyént, de az előfordulásuk nem tűnt magasabbnak, mint mondjuk Magyarországon, vagy Angliában. Estes Park - 2293 méter magasan fekvő kisváros a Rocky Mountain Nemzeti Park bejáratánál. Az idill megtestesülése. Gyönyörű táj, tiszta utcák, barátságos helyiek. A jávorszarvasok úgy sétálgatnak, mint az átlagos járókelők. Minden második autó pick-up, gondolom a kormány mögött ülők folyton dohányt rágnak. A látogató központban azt mondták jókor jöttünk. Az idő már meleg, de még nem túl sok a turista. Nyitva vannak az ösvények, és a legmagasabb csúcsokat leszámítva a hó is szépen elolvadt. Tisztában ...
További információk

Niagara Falls

  A "Juhar Levél" névre keresztelt Amtrak vonat büfé kocsijában vártam a soron, mikor egy néni megszólított. Azt mondta megismer a három nappal korábbi, Rochesterből New Yorkba tartó járatról. Közöltem vele, hogy az lehetetlen, hisz nem voltam rajta. Azt felelte, hogy nagyon jó a megfigyelő készsége. Kínos mosollyal reagáltam erre, majd sorra kerültem, és megrendeltem a zavaros löttyöt, amit Amerikában kávé néven árusítanak. Átszeltük New York államot. Erdős és alföldi tájkép váltakozása. A nyugati popkultúra révén ismerősnek tűnő helységnevek. Albany, Syracuse, Buffalo. Végül Niagara Falls-ban cövekeltünk le pár napra. Kezdetben nyugtalanító volt hogy rajtunk kívül nincs más járókelő. Hallottam erről, Amerikában nem sétálnak az emberek. Leszálltunk a vonatról, elindultunk a szállás felé. Szellemváros. Az idő szép napos, 16 fok körüli. Angliában hozzászoktunk, hogy ilyenkor félpucér albínók rohangálnak fel-alá, természetesen tanga papucsban. Itt senki. Az emberek vagy egy épü...
További információk

New York Képekben

Kép
Művészmozi Sárga Taxi Central Park Central Park - A San Remo és El Dorado tornyok Central Park - Alice Csodaországban Central Park - Belvedere Kastély Central Park MET - Van Gogh Önarckép MET - Franz von Stuck - Inferno MET MET - Szakállas Fej Times Square Times Square Times Square Yard Queens - Unisphere Queens - Unisphere Messzebbről Flushing (Kínai Negyed) Flushing (Kínai Negyed) Brooklyn Híd Lábánál Manhattan Híd Lábánál Iskola Busz Manhattan Híd Manhattan Híd Manhattan Skyline a Brooklyn Hídról Brooklyn Hídon Majdnem a Brooklyn Hídon John Wick - Continental Hotel Staten Island Komp Staten Island Kompon Eiffel Torony Manhattan Skyline a kompról Szép épület Ground Zero Ground Zero Pénzügyi központ White Men Can't Jump West Village The High Line Kereszteződés GTA 2 Summit One Colosseum Summit One Chrysler Épület Grand Central Vasútállomás Grand Central Vasútállomás Bryant Park Közkönyvtár - Olvasószoba Közkönyvtár - Egy másik olvasószoba Közkönyvtár NBC Atlas Szobor a Rockefeller...
További információk

Denver - Red Rocks Park és Amfiteátrum

Kinéztem a Wendy's ablakán, és arra lettem figyelmes, hogy a többsávos út túloldalán hajléktalan férfi csutakolja a hónalját. Egy buszmegállóban tette mindezt, míg két barátja a földön fetrengett. Időközönként öntött magára egy kis vizet a műanyagpalackjából, és vehemens mozdulatokkal próbálta tisztává varázsolni felsőtestét. Gondolom sikertelenül, hisz semmiféle tisztálkodószert nem használt. A baconator szendvicsemre fordítottam a tekintetem, majd felnéztem, és megakadt a szemem egy fickón. Mikor bejöttünk az épület előtt csellengett. Kinézetéről bármelyik filmben ábrázolt latino bandatag jutott eszembe. Most ott állt az üres étterem bejárati ajtajánál és minket bámult. Tántorogva tett pár lépést, hirtelen megállt. Kis szünet, majd megismételte a rutint. Még mindig szemezett. Intő jelként fogtam fel ezt a szürreális viselkedést. Diana háttal ült, nem értette miért sürgetem a távozást. Ettől a Wendy's-től pár perc sétára találtuk a Motelunk. Patinás környék. Amerikai utunk bak...
További információk

Salt Lake City

  1820-ban Joseph Smith egy magányos erdei ima közben találkozott Istennel és Jézussal. Kézenfekvő. 1823 egy angyal látogatta meg Joe-t, aki elvezette őt néhány arany táblára vésett keresztény irathoz. Mindezt elmondta pár havernak - akik hittek neki - majd 1830-ban megírta A Mormon Könyve című művet, és megalakult egy vallás. Utolsó napi szentek. Ez a Salt Lake City-ben található Mormon múzeumban konkrét tényként van feltálalva. Mintha természettudományi múzeumban járnál. Joseph Smith beszélt Istennel, és punktum. Ezért nevezik Utah-t a mormon államnak. Bármerre fordulsz ebben a városban, a háttér nagy valószínűséggel impozáns hegyvonulat lesz. Kivéve a Great Salt Lake oldalán, ahova az utolsó nap látogattunk el. A tó sótartalma átlagban ötször akkora, mint az óceáné, ezért fürdésre nem a legideálisabb, ráadásul kifejezetten büdös. Viszont a kilátás pazar a déli partján. A város egyik legfőbb látványossága, a Temple Square, épp nagy volumenű restauráláson ment keresztül ottjártun...
További információk

Grand Junction - Colorado National Monument

A California Zephyr egyik kocsijában ültünk. Chicago és San Fransisco közt közlekedik ez a vasútvonal. Denverben szálltunk fel rá, Grand Junctionben hagytuk el. Egyesek szerint Észak-Amerika leggyönyörűbb vonatútja a Zefír. Sajnos nem tudom igazolni ezt az állítást, hisz nem utaztam az összes Észak-Amerikai vonaton. Azt viszont magabiztosan ki merem jelenteni, hogy ez szép volt. Nem átlagos vasparipáról beszélünk. Hatalmas, két szintes monstrum. Az emeleten találjuk az üléseket, az alsó szinten pedig mellékhelyiségek, társalgók, büfé kocsi, csomag és biciklitartó, bowlingpálya, bábszínház. Az utolsó kettő hazugság. Egy panoráma kocsi is rendelkezésünkre állt. Azért panoráma, mert az ülések itt a hatalmas ablakok felé vannak fordítva. Benéztünk párszor, de nem maradtunk sokáig, mert elég zajos volt a helyiség a sok bámészkodó utasnak köszönhetően.  Eleinte a sziklás hegység hófedte hegycsúcsait csodálhattuk út közben, majd a Colorado folyó mentén sivatagi kanyonok tárultak elénk. Ez...
További információk

West Highland Way

Kép
96 mérföld, azaz 156 kilométer a skót felföldön. Méghozzá gyalog. Ezt jelenti a bejegyzés címe. Ami persze nem igaz, hisz a szó szerinti fordítás "Nyugat Felföld Út". Már majd egy éve talpaltuk végig az ösvényt. Nem az én fejemből pattant ki az ötlet. Hat fős csapatunk egyik tagja, Tamás szervezte le utunk. A gyönyörű képek is neki köszönhetőek. Én csak "pofázok". A WHW 7 napos útiterve: 1. nap: Milngavie - Drymen - 19 km 2. nap: Drymen - Rowerdannan -  22.5 km 3. nap: Rowerdannan - Inverarnan - 22.5 km 4. nap: Inverarnan - Tyndrum - 21 km 5. nap: Tyndrum - Kingshouse - 30 km 6. nap: Kingshouse - Kinlochleven - 14.5 km 7. nap: Kinlochleven - Fort William - 24 km Vendégházak, és kempingek végig rendelkezésre állnak. Akik olyan vadul élnek, mint mi (ironikus felhang) azok vad kempingezhetnek is az úton. Pontosabban mellette. Mi két éjszaka tettünk így. Többi éjjel sima kemping. Kivéve egyet, mikor faház. Glasgowban kezdtünk. Az egyesült királyság ha...
További információk