Dél-Amerika - Hatodik Bejegyzés

február 03, 2020

Brazília - São Paulo

Hogy mennyire volt karácsonyi hangulatunk trópusi éghajlaton, jól szemlélteti a bevásárló központ Pizza Hut-jában töltött szentesti vacsora. Bár dekorációból nem volt hiány, és a Wham! klasszikusa, a Last Christmas is megszólalt egy ponton, valahogy mégsem sodort magával az ünnepek varázslatos érzése. Pedig általában magával szokott...

Azért ezt a 22 millió lelket számláló monstrumot választottuk Jézus születésének megünneplésére, mert lazsálni akartunk pár napot, és mert arra számítottunk, a normálisabb hotelben foglalt szobához stabil internet is jár majd, minek segítségével tudunk majd videó-beszélgetést folytatni családunkkal. Csalódnunk kellett. Tágas, szép szobánk volt, de a wifi messze a legrosszabb minden szállás közül. A bőséges reggeli engesztelést nyújtott.

Ha egy szóban kellene összefoglalnom a városról alkotott véleményem, nagy eséllyel az "ocsmány" jelzőre esne a választásom. Jobb indulatú jellemzés során pedig Gotham fiktív városához hasonlítanám. Első alkalom, hogy egy metropolis meglátogatása után a Pizza Hut a legpozitívabb emlékem.

Persze túlzok picit, mert nem találtam szélsőségesen veszélyesnek, vagy koszosnak a helyet, viszont kulturális szempontból majdhogynem a nullával egyenlő. Az óváros (legalábbis annak titulált) épületei szétesőben, vagy ha karban is vannak tartva, hajléktalanok lepik el őket. Ezen kívül felhőkarcoló méretű társasházak, és szmog. Fényképezni sem igen volt kedvem.

Csatlakoztunk egy városnéző gyalogtúrához, annak reményében, itt majd megmutatják São Paulo rejtett gyöngyszemeit. Mint kiderült nincsenek neki. Egy élhetőbb, tiszta környék már látványosságként van elkönyvelve.

Idegenvezetőnk ilyen érdekes tényekkel szolgált: "Húsz évvel ezelőtt nyílt itt egy nagyon sikeres bár. Majd nem messze tőle még egy. Majd még egy. Így alakult ki ez a szórakozó negyed." Ki gondolta volna.

Megpróbálom összekaparni jóindulatom minden egyes morzsáját. Láttunk néhány pofás graffitit a gyalogtúra során. Főként a Batman sikátornak keresztelt részen. A metrók modernek és tiszták. A legújabb vonalon, minden megálló előtt lágy, jazz trombita kíséretében mondja be az állomás nevét egy érdes hangú férfi. Ezt egyszerűen szenzációsnak tartottam. Nagyjából ennyi.

Batman-Sikátor

Batman

Random graffity

Üvöltő arc

Brazília - Curitiba

Mostanra már gördülékenyen megy a pakolás. Mindennek megvan az optimális helye a hátitáskában, így ösztönszerűen gyömöszöljük be életünk a különböző rekeszekbe. Ezután megnézzük az útvonalat a busz terminálig, majd a buszunk végállomásától a foglalt szállásig. Magunkra kapunk mindent, és indulás.

Ötlet gps szoftver fejlesztőinek: Jó lenne, ha feltüntetnék az útvonalon lévő hajléktalanok számát. Csak azért mondom, mert Curitibában, a belvárostól olyan útvonalon vitt el a google a botanikus kertig, amin több volt a hobo, mint az épület.

Zombie apokalipszis a valóságban. Kihalt városban kullogó lerobbant emberek, miközben a nap pokolian éget.

Nagy kereszteződés, közlekedési lámpákkal. Miután pirosra vált, kiugrik a kocsik elé egy szegényes külsejű férfi, majd térdre rogy. Egy másik a hátára áll, és három teniszlabdával elkezd zsonglőrködni. A mutatvány végén mindketten szaladnak a kocsikhoz, hátha megjutalmazzák őket a sofőrök.

A disztópiát idéző képet leszámítva nagyon bejött a város. A füvészkert hatalmas, gyönyörű, és ingyenes. Hangulatos, és zöld központ. Sétálóutca, régi vasútállomás bevásárló központtá alakítva, ahol olcsó steak. Mi kell még?

Említésre méltó az Oscar Niemeyer múzeum. Neves építész futurisztikus építménye, olyan modern művészeti kiállításokkal, amiknek csak a felét törném szét dühből.

Három színes karika egy fehér vásznon. Valami hózentrógeres, cigaretta tartóból dohányzó, diákbajszát pedrő hipszter belemagyarázza, hogy a ruandai holokauszt túlélők fájdalmát jelképezi. Ez persze csak eltúlzott, fiktív példa.

Következő állomásunk az út egyik csúcspontja, az Iguazú vízesés volt. Ahhoz hogy elérjük, tíz és fél órás éjszakai busznak kellett elébe néznünk. Nem élveztük különösképpen, főként hogy a végére tizenkét óra lett belőle.