20 éves a Harcosok Klubja

"Senkinek egy kurva szót se erről a klubról."

Háttér

Miután félkész munkájára értetlenül reagált több írói tanfolyam hallgatósága, Chuck Palahniuk az esélytelenek magabiztosságával fejezte be a Harcosok Klubját. Úgy volt vele legalább nem kell visszafognia magát, és tiszta szórakozásként tekinthet az írásra.

Meglepetésére végül a W. W. Norton kiadó megvásárolta a könyvet csekély 6000 dollárért.

Az 1996-os megjelenést nem követte hisztéria, csupán 5000 példány kelt el belőle. Két hollywoodi producer fantáziáját viszont magával ragadta az éj fekete komédia, minek következtében a jogok a FOX 2000-nél landoltak.

Először David O. Russell kezébe nyomták a könyvet, azonban ahogy sokan mások, ő sem igazán értette miről is van szó. Viszont egy másik David, méghozzá a Hetedik rendező Fincher, pontosan tudta mit akar mondani Palahniuk.

Ezután csatlakozott Brad Pitt, Edward Norton, és Helena Bonham Carter, "a többi pedig már történelem."

Chuck Palahniuk

Fogadtatás

Mind a kritikai, mind az anyagi siker elmaradt a film nyitánya után. A FOX marketing csapata úgy gondolta senkit nem érdekelne egy társadalmi szatíra, és bunyós filmként próbálták eladni a közönségnek. A nézők természetesen csalódottan konstatálták hogy ez bizony nem szimpla csihi-puhi, és óva intették ismerőseiket a megtekintésétől.

A jobb oldalra húzó kritikusok nem szerették, mert hatásosan gyalázza a kapitalista fogyasztói kultúrát. A bal oldali érzékeny lelkületűek pedig túlságosan erőszakosnak, és politikailag inkorrektnek találták. 

Idővel azonban megtalálta a közönségét a Harcosok Klubja. Méghozzá egy széles, és szenvedélyes tábort, akik az évek során kultikus státuszba emelték ezt a mesterművet. 

Edward Norton, David Fincher és Brad Pitt a film forgatásán

Részrehajlás

Ha valaki megkérdezné milyen művészi alkotások voltak rám a legnagyobb hatással, Dosztojevszkij, Vonnegut, vagy Kundera egyes könyvei nagyon csábító válaszok lennének. Viszont ha őszinte akarok lenni, csak azért jelölném meg őket hogy érezzem a felém áradó tisztelet melegét. Sajnálatos módon, habár szeretem ezeket a nagy presztízsű írókat, nem befolyásoltak annyira mint a mozgóképek. Ennek talán a limitált intelligenciám az oka. Bármi is legyen, a listám elejére mindenképp a Harcosok Klubját tenném. 

Fogalmam sincs hányszor láttam, de annyi biztos hogy a számtalan megtekintés során a tudatalattim részévé vált. Memóriámba égtek tökéletes beállításai, lényegre törő idézetei, Brad Pitt hisztérikus nevetése amint pépessé verik a fejét. 

Hagymaként hámoztam le a film rétegeit minden megtekintéssel. Volt időszak hogy naponta megnéztem, volt hogy éveket kihagytam csak hogy jobban üssön mikor újra látom.

Egy fundamentalista muszlim elhivatottsága lazán vett hobbinak tűnik amellett amit iránta érzek. 

Ezek után pedig jöhet a film objektív elemzése. Ha-ha-ha...

Miért szeretjük

"Az egész elkúrt nemzedék benzint csapol, kaját tálal vagy nyakkendős rabszolgának állt. Reklámok parancsára kocsikra gyűjtünk, melózunk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk."

Mint a Mátrix esetében, véleményem szerint a Harcosok Klubja modern klasszikus státusza is azzal magyarázható hogy sikeresen tapintott rá egy olyan pontra, amit akkortájt kevesen stimuláltak. Olyan igazságokra, mint ami fenti idézetben található. Igazságokra amiket nap mint nap eltolunk magunktól, vagy kiracionalizálunk.

„Mindenkinek ott volt az orra előtt. Tyler meg én csak rámutattunk. Mindenkinek ott volt a nyelve hegyén. Tyler meg én csak kimondtuk.”

Ez az a pont ahol sokan azt gondolják. Hagyjál már. Mi ez a nihilista szar, milyen szellemi háború? Még hogy igazság, maximum a te igazságod. Csak rimánkodsz mert nem jönnek össze a dolgok és hallottál valami meggyőzőnek tűnő baromságot egy szép filmsztártól. Nőj már fel...

Voltak, akik kifejezetten veszélyesnek tartották a filmet nihilista mivolta miatt. Aláírom, a gondolat, miszerint "Bohóckodó ganajkupacok vagyunk mindnyájan. A nagy közös trágyadomb apró részei." könnyen bélyegezhető ezzel a jelzővel, azonban csak akkor illik a filmre ha kiragadsz belőle pár momentumot.  Az utolsó felvonást tekintve nem is igazán értem hogy lehetne az. Persze minek is néznénk a teljes egészet mikor kontextusból kiragadott példa alapján elítélhetünk bármit.

Számomra inkább a sztoikus, és a buddhista gondolatok jelentették a narratíva mentén futó fő vonalat. Kifejezetten építőnek találom az üzeneteit, annak ellenére hogy megy a káosz, pánik, szappan.

"Depriorizáljam a folyamatban lévő projekteket az ismételt priorizálásig?"

Narrátorunk egyedülálló, kiégett, harminc körüli férfi. A felszínen minden rendben van életével. Jó módú yuppie, pöpec lakással és tiszteletre méltó ruhatárral. Viszont csak akkor tud aludni, ha haldoklóak számára tartott csoportterápián elengedi magát, és sír.

Sajnos a terápiákat elrontja számára Marla, a szemtelen turista, aki szintén nem szenved semmilyen fizikális betegségben. Miután a lakását is elveszti, egy elhagyatott szarfészekbe költözik új hetero barátjához, Tyler Durdenhez, majd ketten megalakítják a harcosok klubját.

A klub lényegében arról szól hogy férfiak puszta kézzel szarrá verik egymást.

Narrátorunk soha nem volt boldogabb.

Számomra úgy tűnik azt akarják mondani a készítők hogy a modern társadalom annyira leszedálja az embert, és olyan messzire repíti az alapvető ösztöneitől hogy már az is jobb ha csoportosan sír, vagy szétverik a fejét, hisz még ez is közelebb áll a természetéhez mint az agyatlan fogyasztás.

"Csak akkor tehetsz meg mindent, hogyha már semmid sincs."

Tyler tudatosan hozza pajtását kellemetlen szituációkba.

A harcosok klubján belüli nyers erőszak tapasztalata mellett emberi zsírt lopnak, lúggal égetik magukat, fegyverrel kényszerítenek egy srácot hogy menjen vissza lódoktornak, és szándékosan szenvednek autó balesetet.

Kijelölt célként a "mélypont" elérését említi Tyler. De mit is jelent ez?

Személyes véleményem szerint valami olyasmit jelenthet mint a buddhisták esetében a megvilágosodás. A teljes szabadság eléréséhez el kell engedned anyagi, és érzelmi kötődéseid.

Mindezt megfűszerezte Palahniuk egy kis sztoicizmussal: Nézz szembe a halandóságoddal, ne told el magadtól a fájdalmat.

Úgy gondolom a fenti kiemelt, és a következő idézetek alátámasztják ezt az elméletet (Nyilván azért választottam őket. Azokról ne beszéljünk amik ellentmondanak.):

"Idővel mindenkinek nullára csökken a túlélési esélye."

"Elutasítom az anyagi javak fontosságát hangsúlyozó értékrendet!"

"A mélypontot elérni nem hétvégi kirándulás és nem is jógakurzus. Ne kapaszkodj bele mindenbe! Engedd már el magad végre! Engedd el!!!"

"Ha most meg kellene halnod, elégedett lennél az életeddel?"

"Kín nélkül, áldozat nélkül nincs fejlődés."

"...Majd akkor, ha már tudod – nem félsz tőle – tudod, hogy egyszer majd meg kell halnod."

"Süllyedünk, öregem, úgyhogy szard le azt a vacak kanapét, vagy mit, a zöld kárpittal együtt! Ne akarj mindent megszerezni! Ne akarj tökéletes lenni! Te egyszerűen csak élj a világba, hadd jöjjön, aminek jönnie kell!"

Kettősség

Anarchista mozgalommá (Káosz Brigád) növi ki magát a klub. Tyler karizmatikus szekta vezérként toborozza a modern élettől elidegenedett férfiakat, kik elhivatottan végzik társadalmat bomlasztó házi feladataik.

Narrátorunk eközben kezd megint besokallni. Nem tetszik neki hogy Marla ágygimnasztikázni kezd Tylerrel. Nem ért egyet a Káosz Brigád tevékenységével. Az sincs kedvére mikor kiderül hogy gyakorlatilag elmebeteg, mert Tyler és ő ugyanaz a személy. 

„Apu elcseszett élete vagyok...” 

Nem igazán érdekel hogy klinikai szempontból valósághűen ábrázolta e a skizofrénia tüneteit a film/könyv, mert kétlem hogy ez lenne a történet lényege. Szerintem a bennünk rejlő kettősséget akarta szemléltetni Palahniuk, és ezt sikeresen meg is tette.

Sokunkban ott van Tyler. Talán most a munkahelyeden ülsz kimérten, és teszed a dolgod. Megbízható, és felelősségteljes vagy. Percre pontosan követed a rutinod. Egy részed viszont golfütővel verné ripityára az összes monitort az irodában csak hogy mást is érezzen a mesterséges semmin kívül.

Tyler az aki nem szarozik, és el tudja engedni magát. Viszont emiatt igencsak arrogáns. Az a fajta karakter, aki azt hiszi már mindent tud a világról, és azt is tudja mi a megoldás a problémáira. Mint ahogy a filmben, a való életben is 30 körül érkezik az ember fejébe. Vannak jó meglátásai, de ha nem tartod kordában, gyorsan találhatod magad elhagyatott pisa szagú bogárhátúban összefüggéstelenül motyogva. Vagy lőtt sebbel az arcodon.

Narrátorunk akkor volt a legboldogabb, mikor nagyjából egyenlő arányban fogták a gyeplőt Tylerrel. Mikor ő dominált, szürke depresszió vette körül. Mikor Tyler, szabályosan elszabadult a pokol.

Talán Marla volt aki megzavarta ezt a kiegyensúlyozott állapotot.

"Marla. A seb a szájpadlásodon rég begyógyult volna, ha nem piszkálnád a nyelveddel. De nem bírod megállni."

Viszont úgy is értelmezhetném hogy ő késztette arra hogy konfrontálja a helyzetet, és végül megszabaduljon túlságosan elkanászodott alteregójáról.

A film, mint film

Most pedig álljunk meg egy pillanatra és ismerjük el milyen remekül elkészített filmről van szó. Hiába húsz éves, ha mostanában bemutatott filmek mellé állítanám, nem csak hogy megállná a helyét, de el is náspángolná őket.

Fincher perfekcionista hozzáállása átüt a képernyőn. Hírhedt a rendező arról, hogy egyes jeleneteket akár harminc-negyvenszer újra vesz, csak hogy legyen miből válogatni. A beállítások nagy része önmagában esztétikai magömléshez vezet, a film egésze pedig - a dinamikus történetvezetés, és az erős atmoszférának köszönhetően - leveszi a lábáról a mozgóképek kedvelőit. Engem legalábbis levett. Nemrég alkalmam volt újra nézni a nagy vásznon. Perspektívába helyezte az idén bemutatott filmek minőségét, és sajnos nem túl fényes színben tünteti fel őket. Tisztelet a kivételnek. Once Upon A Time... In Hollywood

Lezárás

Az összkép alapján tehát nem mondanám káros, vagy nihilista alkotásnak a Harcosok Klubját. Hősünk szembeszáll, és legyőzi a veszélyessé vált hangot a fejében, eközben pedig rájön hogy van értékes ember az életében (Marla).

Magát az anarchista mozgalmat sem tüntetik fel túl romantikusan a készítők. A káosz brigád tagjai kedvelhető, de egyben nevetséges robotként követik Tylert. - "Az Ő neve Robert Paulson. Az Ő neve Robert Paulson." - Inkább tűnt elrettentő példának számomra, mintsem serkentésnek arra hogy megdöntsem a rendszert. Elvégre szépen levezették ahogy egy a felszínen meggyőző ideológia hogyan vezethet különböző szörnyűségekhez.

Úgy általában érezni hogy nem veszik túl komolyan magukat Fincherék, és ezt a nézőtől sem várják el. Mi ábrázolhatná ezt jobban, mint a film végi pénisz bevágás. Nem tudtuk hogy láttuk, de láttuk. Azt a szép. Nagy. Farkat.

Ezzel együtt talán érdemes a szívünkre venni néhányat Tyler aranyköpéseiből. A fogyasztói kultúra, és a modern életvitel kritikája még mindig ugyanolyan jogos mint húsz éve volt. Sajnos nem történt semmiféle szellemi forradalom, minek következtében felvilágosultabbak lettünk. Úgy gondolom a fent említett, ősi filozófiákba ágyazott gondolatok jó ébresztőként szolgálhatnak. Ez persze nem azt jelenti hogy az IKEA helyett inkább egy dohos pincébe mész szarrá veretni magad. Csak azt hogy rájössz: "Amit birtokolsz, az birtokba vesz."