Két év mindfulness meditáció

Két év meditáció után drasztikusan megváltozott az életem. Szakítottam az anyagi javakhoz fűző lelki kötelékekkel. Káros gondolataim fertőző hulladékát magam mögött hagytam. Felülemelkedtem az evolúció által rám erőszakolt reaktív viselkedésen. Az Én koncepciójára shift+delete-t nyomtam, de úgy is mondhatnánk hogy beleolvadtam az univerzumba. Lebegve járok dolgozni.

Meditációs években természetesen csekély a kettő, és a fenti ömlengés szemen szedett hazugság. Mint minden készség, ez is rengeteg gyakorlást igényel, de a jelenlegi kezdő szinten is úgy érzem pozitív hatással van rám. Remélhetőleg egyszer elérem azt a pontot, ahol rezzenéstelen arccal viselem amint élve elégek. 

Mint minden bejegyzésem, ez is teljesen öncélú. Nem akarok senkit meggyőzni, vagy megtéríteni. Mindössze intellektuális önkielégítést végzek. De mivel az önkielégítés látványa olykor kifejezetten szórakoztató, és valamiért könnyebb fenntartanom a motivációt arra hogy írjak, ha megosztom azt amit írtam, ezért íme.

Megszállott gondolatok

"Szerintem a ruhák iránti szenvedély egyenrangú a könyvek iránti szenvedéllyel. Miért lenne jobb a könyveket szeretni? Ez személyes preferencia. Nem értékesebb egyik a másiknál."

Néhány éve voltam fültanúja ennek a megjegyzésnek ismerősöm szájából. Hógolyó effektussal indultak el a gondolatok a fejemben. Enyhe felháborodással kifejtettem egyet nem értésem, ami után le is zárult a diskurzus. Ezzel nincs is semmi gond. Az a gond hogy utána erről szólt az egész napom. Mert ugye gondolatban nem zárult le semmi. Valamiért tovább győzködtem magam a saját igazamról. 

Mintha beadandót kellett volna írnom róla, gyűjtöttem a pro-kontra érveket, gúnyosan ismételgetve őket, "majd én jól megmondom" stílusban, mint valami idegbeteg állat.

Mire magamhoz tértem eltelt a nap. Eközben a testem félig automata pilótaként lenyomta amit kellet. Rendben, ez így enyhe túlzás, viszont fél órák simán kiesnek miközben rátelepszik a gondolatokra a téboly.

Erősebb példának Aaron Beck depresszióval kapcsolatos kognitív triádját említhetném meg. "Nem érek semmit." "Életem sivár." "Jövőm reménytelen".

Beck megfigyelései alapján ezen gondolatok különböző változatai lesznek úrrá a depressziós egyénen. Sokunknak volt lehetősége első kézből megtapasztalni mindezt. Az elsötétített szobában, takaró alatt agonizáltunk, miközben agyunk kreatív zongoristaként játszotta ugyanazon szonáta különböző variációit. Az intermezzóban pedig bariton operaénekes lépett elő azt üvöltve "Minden szaaaaaar!"

Racionalizálás

David Hume skót filozófus szerint az ész soha nem lehet több, mint a szenvedélyek rabszolgája.

Egy nap hirtelen úgy döntöttem szükségem van egy 4k tv-re. Mivel valójában nincs szükségem 4k televízióra, elindult a fejemben egy kampány beszéd azzal kapcsolatban miért is van szükségem rá: Magasabb felbontás, az élmény növelése. Ráadásul nagyon jó árban vannak manapság. 

Lépést kell tartani a technológiával, egyre több tartalom jön rá ki.

Milyen jó lenne fizikai formátumban birtokolni egy film gyűjteményt. Ehhez természetesen új lejátszót is be kell majd szerezni.

És persze a klasszikus: MERT MEGÉRDEMLEM!

Most pedig lássuk a valódi okait: A barátaim elkezdtek 4k tv-t venni, én pedig versenyben akarok maradni a törzsemen belül.

Munkában is többször szóba jöttek ezek a televíziók, és hát milyen jót tenne a státuszomnak ha azt mondhatnám nekem is van. 

Egyszer kíváncsiságból beírtam a keresőbe, miután a gonosz algoritmusok majd minden felületen elkezdték nyomatni a 4k tv hirdetéseket, és ajánlatokat.

Viszont ezek a tudat alatt lezajló okok nem egyeztethetők össze azzal a magammal kapcsolatos hittel, miszerint egy értelmes, felvilágosult egyén vagyok. Szóval írtam rá egy jó kis sztorit ami után nem érzem magam orangutánnak.

Mindezek alapján úgy gondolom van igazság abban amit a Skót Hume mondott.

Egy egészséges meditációs rutin kialakításával csökkenthetjük a folyamatos racionalizálást, és annak esélyét hogy negatív gondolatok magukkal ragadjanak.

Úgymond segít a filozofikus gondolkodásmód elsajátításában. Most pedig álljunk meg egy pillanatra és tegyük fel a kérdést: milyen tudálékos gyökérnek kell lenni hogy valaki leírjon egy ilyen mondatot? Hát ilyennek.

"Filozofikus" alatt azt értem hogy visszalépsz és elemző szemmel tekintesz arra mit miért csinálsz, vagy csinálnál. Így talán lehetőséged van józanabb döntéseket hozni, és egészségesebb értékrendet kialakítani. Például nem adod el szüleid Hajdu mosógépét kokainért, ami valójában összemorzsolt olcsó speed.

Ellenvetések, félreértések

Ismerősökkel folytatott beszélgetések, és az alapján nekem milyen kifogásaim voltak, fogtam magam és összeszedtem néhány gyakori ellenvetést, és félreértést a mindfulness meditációval kapcsolatban.

1. "Egyszerűen nem tudom leállítani az agyam. Mindig gondolkodom." Fordult meg a fejemben mikor először próbálkoztam meditatív gyakorlattal. Mint később kiderült nem csak az enyémben.

Ez a kijelentés egyszerre arrogáns, lekezelő, és tudatlan azzal kapcsolatban miről is szól a mindfulness.

Arrogáns mert azt sugallja a te agyad annyira magas szinten funkcionál, hogy lehetetlen lelőni. Lekezelő, mert ezzel azt mondod, aki képes meditálni annak szegényesebb a belső élete. És tudatlan, mert a meditációnak nem az a lényege hogy teljesen kikapcsold az agyad és zsák krumpliként ülj a sarokban.

Szuper-intelligens tudósok úgy tartják az agy nyugalmi állapotában, mikor nem dolgozik specifikus feladaton, össze-vissza vándorol. Nem csak a tiéd, minden egészséges individuumé. Általában a múltba vagy a jövőbe mászkál. Ábrándozik, remél, stresszel, bánkódik. Meditáció közben első kézből tapasztalhatja az ember a nyugalmi agy nyugtalanságát, hisz a legtöbb technika koncentrációs gyakorlattal kezdődik.

Az általam gyakorolt mindfulness (tudatos éberség) meditáció kezdetekben azt kéri hogy koncentrálj a légzésedre. Eleinte két-három kilégzés után elkalandozik a figyelem. Rajta kell kapnunk magunkat, és visszairányítani a légzésre. Megint elkalandozik, újra visszavisszük, és így tovább.

Több dolog történik ilyenkor. Először is meglepődsz, és elgondolkodsz mi a pénisz történik. Úgy gondoltad ez lesz életed legkönnyebb feladata, erre egy percig sem vagy képes folyamatosan koncentrálni.

Pár órányi gyakorlás után észreveszed hogy hosszabb ideig vagy képes odafigyelni egyhuzamban, és azt is hogy a légzésed egyre erősebben érzékeled fizikailag. Ahogy pedig haladsz előre a meditációval, szép lassan kiterjeszted ezt a figyelmet a tested többi részére, és a külvilágra is.

Ennek hatásaként a gondolatok kezdenek majd idegenné válni, mivel rájössz hogy a semmiből tűnnek fel. Nem azonosulsz velük rögtön, nem muszáj hinned nekik. 

"A gondolatok önmagukat gondolják." Mondja sok meditáló.

Tehát mikor ülsz az íróasztalodnál, és hirtelen bepofátlankodik a fejedbe a hang "Szükséged van egy 4k TV-re". Lehetőséged van visszalépni, és azt mondani. "Várjunk csak, igazából kurvára nincs szükségem 4k TV-re. Van működő televíziókészülékem, ami kielégíti minden igényem. Húzz a picsába, ostoba random gondolat!"

Persze most mondhatod hogy te meditáció nélkül is képes vagy tudatos döntéseket hozni. Számodra nem okoz gondot a koncentráció sem. Mégis úgy gondolom egy próbát megér a mindfulness meditáció. Könnyen rájöhet az ember hogy nem annyira józan, mint ahogy azt gondolta.

2. "Nem akarok érzéketlen robottá válni és szakítani minden kötelékemmel, hisz ezek a kötelékek, és az érzelmeim tesznek emberré."

Számomra ez úgy hangzik, mintha valaki azt mondaná "Nem kezdek el edzeni, mert nem akarok olyan nagy lenni mint Dwayne "The Rock" Johnson."

Soha nem leszel olyan robusztus mint Dwayne (nekem csak Dwayne), és nem is kell olyannak lenned. Maximum ha pankrátor/színész/testépítő/szupersztár ambícióid vannak, de valami azt súgja hogy nincsenek.

Ha elkezdesz edzeni, és kívánt célként Dwayne teste lebeg szemed előtt, valószínűleg igen hamar feladod majd, és visszatérsz a kanapén való döglésre. "Áh, amúgy se akarok olyan izmos lenni. Az már túlzás."

Ugyanígy a meditálással. Ha úgy gondolod valaha eléred azt az állapotot ahol nincs semmiféle érzelmi kötődésed, csak mert napi fél órát-órát ülsz becsukott szemmel... hát, izé, nem fogod.

Egyes emberek éveket töltenek barlangban meditálva, mégsem érik el. Arról nem is beszélve, hogy ezek a gyakorlott meditálók korántsem tűnnek érzéketlen robotnak. Épp ellenkezőleg, együtt érző, kedves emberek benyomását teszik, akik a légynek sem ártanának.

3. "Az ÉN gondolataim túl fontosak ahhoz hogy elnyomjam őket."

Nem azok, te önelégült fasz.

Hadd moderáljam ezt az éles kijelentést. Ha egy fertőző betegség gyógymódján dolgozol, és egész nap ezen jár az agyad megszállottan, hajrá. Ha viszont azon gyötrődsz éjjel-nappal miért nem kellettél valami random nősténynek/hímnek, aki le sem kakál. Mit mondhattál volna neki hogy elnyerd a szívét, és a többi. Vagy esetleg arról ábrándozol hogy egy római stílusú hálóteremben félmeztelen szőke férfiak, és bársonyos bőrű távol-keleti nők etetnek libacombbal. Nos, ebben az esetben lehet hogy érdemes megállni egy percre és azzal foglalkozni mi történik a jelenben.

Mellesleg a mindfulness meditáció során nem nyomod el a gondolataid. De ezt már említettem.

4. "Ez csak ezoterikus hablaty, amit átszabott krumplis zsákban vonagló raszta hajú fehér emberek gyakorolnak illegálisan elfoglalt vidéki tanyákon."

Azzal győzött meg ez a meditációs gyakorlat, hogy teljes mértékben tapasztalati alapon működik. Az égvilágon semmiben nem kell hinned. Nem kell vizualizálnod hét lábbal rendelkező, elefántfejű istenségeket. Nem kell mantrát kántálnod magadban. Csak ülsz és figyelsz hogy mi történik az adott pillanatban.

Nem mintha bármi baj lenne a vizualizálással, és a mantrákkal. Vagy a hittel úgy általában. Csak nem illeszkedik a személyes preferenciámba. Ha te is így vagy vele, és azért nem próbáltad még ki a meditációt, mert új hullámos baromságnak tűnik, nyugodtan adj neki egy esélyt. Hisz egy dilettáns blogger szavában bármikor hihetsz.

5. "A meditáció egy könnyű relaxációs gyakorlat."

Bár stresszcsökkentő hatású, és egy nyugodt, kiegyensúlyozott állapot a célja, könnyűnek semmiképp nem nevezném a mindfulness meditációt. Személy szerint elképesztően nehéznek találtam. Állítólag van akinek könnyen megy, de szkeptikus vagyok ezzel szemben (irigység). Még ha így is van, én nem tartozom ebbe a csoportba. Képtelen voltam normálisan meditálni, amíg el nem végeztem egy intenzív tíz napos elvonulást, ahol rá voltam kényszerítve hogy szembesüljek saját lelkem legmélyebb bugyrainak bűzével. Ajánlom mindenkinek, józanító élmény.

A fenntartása sem ment simábban. Teljes munkaidős állás, és barátnő mellett alapvetően nehéz. Ehhez még jön a legnagyobb figyelemelterelő tényező: Az Internet. Minden rögtön elérhető a legjobb mainstream sorozattól a legspecifikusabb témájú podcastig, szóval miért is ülnék egy helyben mikor a nap huszonnégy órájában le tudom foglalni valami szarral a vándorló agyam.

Ezért is vagyok büszke magamra amiért fél órát, olykor egy órát ki tudok préselni a napomból. Vannak kisebb kihagyások, de összességében látni a folytonosságot. - Ironikus tapsvihar