Filmajánló - Free Solo
Általában a hét vége felé mentálisan leltárazom az eredményeimet. Betartottam e a heti edzéstervem. Olvastam, írtam e annyit amennyit szerettem volna. Sikerült e mindent elintézni amit akartam. Egy nagyon egyszerű gyakorlat ez, ami segít abban hogy ne máshoz mérjem magam, és hogy szembe menjek az önsanyargató természetemmel. Az immár Oscar díjas Free Solo című dokumentumfilm megtekintése után valószínűleg picit más szemmel látom majd az eheti "eredményeimet".
Free Solo: Biztosíték nélküli, magányos sziklamászás. Alex Honnold, amerikai sziklamászó ezt a majd ezer méteres monstrumot mászta meg kötél nélkül:
 |
| El Capitan - Yosemite Nemzeti Park |
Nehéz feldolgozni azt a fizikális, és mentális nyomást ami ezzel járhat, a film pedig kiválóan mutatja be, anélkül hogy túldramatizálná az eseményt. Tárgyilagosan szemlélteti a folyamatot, felkészüléstől kivitelezésig, miközben Alex személyiségébe és magánéletébe is be-betekinthetünk. Mert hát legalább annyira szól róla ez a történet, mint a sziklamászásról.
Alex nyilvánvalóan egy állat. Viszont annak ellenére hogy ilyen mutatványokra vetekszik, relatíve normális figurának tűnik. Alázatos, földhöz ragadt, jó humorú krapek, könnyű megkedvelni.
A film nagy erénye az is, hogy a mászós jeleneteket nem vágták agyon hatásvadász módon, és a zene sem azt üvöltötte hogy "most ezt meg azt kell érezned". A készítők tudták mennyi körítés szükséges. Nem sok, hisz a felvételek önmagukban elképesztőek.
Ambivalens érzéseim voltak miután véget ért. Az ilyen szélsőségesen tehetséges, és kitartó emberek egyszerre motiválnak, és demotiválnak. Motiválnak, mert az alapvető hozzáállást adaptálva úgy érzem képes lehetek elérni kitűzött céljaimat, már ha a realitás határain belül mozgok. Demotiválnak, mert a realitás határai közé vagyok szorítva, és ilyen szintű célokat soha a büdös életben nem fogok elérni.
Ha valaki az unalommal azonosítja a dokumentumfilmeket, ajánlom hogy ebben az esetben dobja félre előítéleteit. A Free Solo ügyes történetvezetésével, és látványával végig fenntartja a néző figyelmét. Nagyon könnyen felveszi a versenyt egy játékfilmmel szórakoztatás terén.
Az Oscar díj azért egy picit meglepő. A központi karakter egy fehér, heteroszexuális férfi. Nem nyom el senkit, sőt, kifejezetten tiszteletreméltó figura. Úgy tűnik a dokumentumfilm kategória még biztonságban van.
