India - Huszonnegyedik bejegyzés
Arra lettem figyelmes, hogy az anyaföld ideálként jelenik meg előttem. A racionalitás, és jólét mezejeként, tele dolgos, szorgos, szociálisan éber polgárokkal. Pedig a két legidegesítőbb ember, akikkel Indiában találkoztam európaiak voltak. Egy cseh, és szlovák lány. Csehszlovákok... ha lenne önbecsülésem ezt a "poént" most kitörölném. De nincs.
Ezzel a két lánnyal még Delhiben találkoztam pár hónappal ezelőtt. Nyolc hónapig voltak az országban, épp távozni készültek mikor összefutottunk. A két szavas (igen, nem) hindi szókincset természetesen el kellett lőni "véletlenül" minden harmadik mondatnál. "Jaj, hát már annyira hozzászoktam..." Már itt beindult a gyűlölet generátor. Aztán az álszakértői beszédek arról hogy legyünk nyitottak, mert hát nem mondhatjuk azt hogy egy kultúra jobb, vagy rosszabb mint a másik. Tehát amelyik kultúrában elterjedt jelenség, sok helyen következmény nélküli a gyerekmunka, a nemi erőszak, és a sav-támadás (sósav megitatása, vagy csak szimplán arcra öntése főként nőknek) az egyenértékű azzal ahol ezek alig, vagy egyáltalán nem fordulnak elő. Értem.
Persze, ezek a lányok nem akartak rosszat, tartani akarták bennünk a lelket, és azt is megértem hogy a nyugati embert itt könnyen elfogja a felsőbbrendűségi érzés. De az hogy beiratkoztál egy karate klubba ahol mindenki másnak egy végtagja van, még nem jelenti azt hogy úgy általában van létjogosultságod a földön.
Indiában a boltok nagy része egy pult, mögötte kisebb-nagyobb helyiség a portékával, sokszor egy fészer, vagy sufniszerűség. Odamész, elmondod mit akarsz, aztán ha van meg is kapod.
Ami mindig felderít itt az a vásárlói kultúra. A helyiek köszönés nélkül odamennek a pulthoz, beordítják mit akarnak "Tejet!", majd köszönés nélkül elsétálnak. Ami nem vidít fel annyira hogy úgy száz százalékban megpróbálnak... kit akarok átverni, tehát félre löknek.
A ruhák kézzel mosása szerintem akkor is nyűg lenne, ha nem lennék lusta.
Léteznek magán személyek által üzemelt kisbuszok, amiket 200 százalékos kapacitásig tömnek. Általában pár percre mögöttük ott egy félig üres ugyanazon az útvonalon.
Egyszer megkérdeztem a boltost van e zacskós levese. Azt mondta az nincs, viszont van lekvárja.
Múlt hétvégén meglátogattuk az itteni fehérekkel Jodhpur városát. A kék óváros, és a mellette magasodó erőd lenyűgözött.
Otthon csak a mozi miatt tűrtem el őket, de Ázsiában menedékké váltak a plázák. Tiszták, hűvösek, az emberek nem bámulnak annyira. Itt Indiában a legjobb móka nézni mikor a faluból jött népek próbálnak fellépni a mozgólépcsőre.
Sameert már négyszer bezártam a wc-be. Mostanra nem csak hogy eminens diák lett, de a mellékhelyiségbe sem mer kimenni. Mikor megkérdezték tőle azt mondta én vagyok a kedvenc tanára.
Az X-Men legutóbbi részét hamarabb kezdték el vetíteni, minthogy beengedtek volna minket a terembe. Lemaradtunk az első öt percről, és egy lélek sem panaszkodott.
A kölkökkel folytatott beszélgetéseim során arra a kérdésre hogy "Mi akarsz lenni ha nagy leszel?" A két legjobb válasz az volt hogy "zseni" és "jó ember". Az utóbbi végül azt válaszolta ügyvéd. Majdnem biztos vagyok benne hogy ez paradoxon.
Abban is hogy az efféle poén közhely.
Elkezdtünk fákat ültetni állami iskolákban. Az egyik udvara - amin sok gyerek mezítláb szaladgált - tele volt törött sörösüvegekkel mind a két nap mikor ott jártam. Lássuk hogy ez mit jelent. Egyes individuumok az iskola udvarán isznak. Miután kiürítik üvegeiket úgy döntenek széttörik őket az udvaron. Másnap, mivel nem lehet elmenni mellette, a tanárok észreveszik, de úgy döntenek nem csinálnak semmit. A tanítás végeztével sok szülő felveszi a gyerekét, ők szintén látják de hát ugye miféle bajt okozhat egy kis törött üveg.
Pontosan négy hetem van még Indiában.
