"Ki figyel rád..."

Udaipur felé a vonaton egy bepödört bajszú turbános férfi citromsárga pólójára az volt írva "I Invented Hip-Hop". De nem hiszem hogy ő találta volna fel, legalábbis eléggé szkeptikus vagyok az állítást illetően. Úgy terveztem a végén majd leírok pár statisztikát az elmúlt kilenc hónapról. Hány ezer kilométer földön vonattal busszal gyalog tuktukkal kerékpárral rollerral ugrálórúddal, levegőben repülőgéppel helikopterrel sárkányrepülővel; mennyi ország, hány város. Milyen jól fest leírva, ömlik majd felém a tisztelet nem csak mások felől, de felőlem is. Willy Fog összekakálta volna magát a teljesítményt látva. Az utolsó szűk hónap alatt ellazultam, kiirtottam magamból a frusztrációt. Reggelente elvoltam a kölkökkel. Aki tanulni akart tanult, a többiek kaptak papírt, és rajzolhattak. Délutánonként ötven diák rövid profilját írtam, és fűztem össze egy promóciós könyvvé. A kutatás befuccsolt, nem lett meg a kívánt elemszám a többiek részéről. Emiatt dörmögtem egy pici...

Arra lettem figyelmes, hogy az anyaföld ideálként jelenik meg előttem. A racionalitás, és jólét mezejeként, tele dolgos, szorgos, szociálisan éber polgárokkal. Pedig a két legidegesítőbb ember, akikkel Indiában találkoztam európaiak voltak. Egy cseh, és szlovák lány. Csehszlovákok... ha lenne önbecsülésem ezt a "poént" most kitörölném. De nincs. Ezzel a két lánnyal még Delhiben találkoztam pár hónappal ezelőtt. Nyolc hónapig voltak az országban, épp távozni készültek mikor összefutottunk. A két szavas (igen, nem) hindi szókincset természetesen el kellett lőni "véletlenül" minden harmadik mondatnál. "Jaj, hát már annyira hozzászoktam..." Már itt beindult a gyűlölet generátor. Aztán az álszakértői beszédek arról hogy legyünk nyitottak, mert hát nem mondhatjuk azt hogy egy kultúra jobb, vagy rosszabb mint a másik. Tehát amelyik kultúrában elterjedt jelenség, sok helyen következmény nélküli a gyerekmunka, a nemi erőszak, és a sav-támadás (sósav megitatása,...

Hétfő Kedves naplóm... Hajnali fél ötkor keltem négy helyett, így átgondolt bepakolásból sietős hátitáskába hányás lett. Tuktukba be, majd ki a vonatállomáson. Helyem nem volt a vonaton, így a vagon végében ültem le bámuló indiai sorstársak mellé. Két órás út Sawai Madhopurba alsó osztályú alvó kocsiban. Kibírtam volna a földön is, de egy óra után felszabadult az egyetlen fapad az ajtó mellett. Nézhettem a tájat, és a nagyjából középen kettészakadt tehenet. Két kóbor kutya majszolta épp az alsó felét. Ezt a képet egy kis srác követte, a vonatot söpörte végig, cserébe anyagi kompenzációt remélt. Természetesen nálam próbálkozott a leghevesebben. Adtam volna neki, de a kis címleteimet korábban a tuktuk sofőrnek ajándékoztam, így csak ötszázasom maradt, azt meg azért nem. Összetett kézzel rogyott a térdem elé "Please, sir! Please!". Megmarta a combom. Eltoltam a fejét. Csalódottan tovább állt. Hangulat a tetőfokon. Az utazásom célját jelentő közösségfejlesztés...

Egy random vendég áll mellettem. Gyakran előfordul hogy megjelenik a lakásunkban valaki, akiről nem tudom hogy kicsoda, és azt sem hogy meg volt hívva. Egy unokatestvér barátjának az öccse. Egy barát öccsének az unokatestvére. Mivel csak este vagyok otthon, akkor is a szobámban, ez nem igazán szokott érdekelni. De most itt áll mellettem ez a tag asszonyverő atlétában, törölközővel a dereka körül. Amorf teste picit görnyedten áll, egyik végtagjával a leocsúdott hasát vakargatja. Én a laptopomnál ülök, felnézek rá, ugyan mit akar. Valami nincs rendben a mosolyával, nem hagynék gyermeket vele egyedül. Sokáig nem mondd semmit, csak bámul. Félek innen egy olyan jelenetre vágnak ahol a másnapos nyomozó megkapja a gyilkosságom ügyét. "26 éves fehér férfi. Ötven különböző fagylaltos dobozban találtuk meg a holttestet. Mindene megvan, kivéve a nemzőszerv." - Emlékszel rám? - kérdezi végül. Ja, hogy mi találkoztunk már... Ki tartja már számon őket. - Persze. - hazudom. Bóli...

Sejtettem, hogy a huzamosabb indiai tömegközlekedést nem fogom koccanás nélkül megúszni. Azon gondolkozom új fülhallgatót kellene vennem. Azt az agyba hatoló félét. Alig hallok valamit Mark Tremonti szólóalbumából, túl hangos ez a busz. Túl hangos ez az ország. Ha nem is ülsz épp egy fél óráig bekurblizott robbanómotoros járműben, valaki akkor is ordibál, vagy dudál. A szobában zajszennyez a tömérdek ventilátor. Közvetlenül az agykéregbe kell vezetni a zenét. Még négy óra Delhiig. Oda-vissza tizenhárom óra utazás egy pár órás mítingért. De legalább láthatom a többieket. A buszsofőr kilencven-százzal kamionok közt szlalomozik ezen a remek minőségű autópályán. Százötvennek érzem. Kezdünk közeli viszonyt kialakítani a mellettünk lévő tehergépjárművel. Túl közelit. A busz hátuljában ülök, nyitott ablak mellett, pont ott kapjuk el a kamiont, levisszük a visszapillantóját. A törött üveg nagy erővel arcon, és nyakon csap. "Mi a szar történt?" Lenézek az ölembe, csupa s...

Nem hittem a Google-nek mikor azt mondta, hogy csak 43 fok van. Találtam egy hőmérőt az iskola raktárában, fogtam és kimentem vele az utcára. 49 fok. Ennyit rólad, Google... A szél feloldozás helyett Vietnámi veteránként áll velem szemben lángszóróval a kezében. Nagyon úgy tűnik nekem, hogy India nyáron az elkárhozott lelkeknek ideális. Ez a hőség, vegyítve a porral, a tömeggel, és a szaggal. Egyedül a démonokat hiányolom. A hosszú haj kifejezetten kényelmetlenné vált, és az ok amiért nem vágatom le pedig számomra is nevetséges: A Vikings című sorozat. De komolyan, milyen férfi az akinek nincs szakáll-hosszú haja, és nem fejel halálra valakit bosszúból? Hát majd én megmondom. Nevetséges, gyenge férfi. És én nem fogok olyanná válni. "Mert már az vagy!" Ordítja be a hátsó sorokból egy hátrafordított baseball sapkás srác. Az iskolában egy héten keresztül év végi vizsgák történtek. Vizsgalapokat osztogattam, ültem, néha "No cheating!"-et ordibáltam. Unalmas na...

Kedvem lenne a szarvánál fogva leteríteni egy bölényt. A kimerítő birkózás után szép lassan mellé térdelnék. Foggal lenyúznám a bőrét. Két marokkal habzsolnám a zsenge húst. Mikor rám ordítanak, hirtelen hátrafordulnék. Morogva bámulnám a tömeget. Vérrel és hisztériával borított arcomból kiesne egy jókora csimbók. Picit megdönteném a fejem, és kedvesen elmosolyodnék. Rajasthan államban a lakosság nagy része vegetáriánus. Az egyetlen hely a környékemen, ahol húshoz juthatnék egy fészer, ahol irdatlanul mocskos körülmények közt lombvágóval mészárol csirkét egy irdatlanul mocskos férfi. De még ha úgy is döntenék hogy megvásárlom tőle a szemem láttára koszos kézzel kitépett csirkemellet, azzal sem mennék sokra, mivel a lakótársaim nem engedik hogy húst vagy tojást főzzek a lakásban. Az okok közt ott a vallás. A tény hogy nincs tradíciója a húsfeldolgozásnak, és hogy drága. Na és persze a jó öreg "én jobb vagyok annál mintsem hogy megegyek egy élőlényt" hozzáállás, amit nyug...

Vannak napok, mikor a gyerekek fele sem jön iskolába. És hát mondanom sem kell hogy ennek a fele sem tréfa! - Galla behajol a képernyő szélén. Amikor ez történik az igazgató, Ashok felkel a székéből, majd elsétál a nyomornegyedbe megnézni hogy ugyan mit is csinálnak ezek a naplopók. Arra akarnÁk kilyukadni hogy egy alkalommal fogtam magam, és én is vele mentem. Na mármost. Az ember szegénységről alkotott nézőpontja szignifikánsan megváltozik, miután ellátogat egy indiai nyomornegyedbe. Most nem fogok itt fél oldalt sírni arról hogy az emberi élet drágasága így meg úgy, mert hát miért is tenném. De annyi biztos hogy ez az élmény átírta bennem a szegénység definícióját. Szegénység: Egy olyan gallyakból, pokrócokból, és újságpapírból épült sátor, amiben hét tagú családok élnek. "Isten hozott a nyomornegyedünkben!" Tárta szét kezét Ashok mosolyogva. Nem vagyok biztos benne hogy ez a helyiség ilyen gesztust érdemelne, de azért erőltetetten visszamosolyogtam. Az itteni ...

A for Apple B for Ball C for Cat D for Drugs E for Erectile dysfunction F for Furunkulus A tanítás szépen lassan csordogál előre. Több osztályt megjárva, sokszor idegrendszert próbára téve levontam a következtetést, miszerint egyes gyerekek okosabbak, mint mások. Terveim szerint eme megfigyelés számos oktatással foglalkozó szaklapban kerül majd publikálásra. Abból a szempontból rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, hogy a tanév végén érkeztem. A személyzet már végig rugdalta a gyerekeket a tananyagon, így én csak járkálok osztályról osztályra, és mintegy extraként próbálok valami újat játékosan a gyerekek fejébe helyezni. Hibátlan fogalmazás. Ha az ittlétem végén elszabadul a pokol óra közben, de annyira hogy fel kell kiáltanom "Ezt nem fogom lenyelni!". És legalább egy... komolyan nem kell több. Ha legalább egy kölök észbe kap, és azt feleli "Anyád is ezt mondta tegnap este!" akkor már megérte idejönnöm. "Kerüld a szemk...

Hölgyeim, és uraim! Mielőtt megkezdenénk az ereszkedést Újdelhi reptér felé, kérem hadd hívjam fel figyelmüket egy különleges utasunkra. Látják a gép hátuljában azt a pubertás arcszőrzetű fiatalembert a copfba kötött hosszú hajjal? Nos, kérem szépen, ő egy igazi hős! Európából érkezett ide, azzal a céllal hogy megmentse az országunkat. Micsoda férfi, nem igaz? Szegény gyerekeket fog tanítani Jaipurban. Elképesztő! Teljes önzetlenségről tanúbizonyságot téve otthagyta a családját, otthagyta a barátait, csak hogy részt vegyen egy harmadik világbeli ország felzárkóztatásában. Mert hát ez volt az egyetlen motivációd, ugye? Magadra egy percig sem gondoltál… ó, hogy kapnál egyszerre kolerát, és sárgalázat, de komolyan, te képmutató hippi gyökér. Belevezetném a gépet a Himalájába ha te lennél az egyetlen utas. Legyél olyan szíves, és kotorj ki egy AIDS-es tűt az első szemétdombból amit meglátsz, és lőj magadba vele huszonöt gramm heroint. Csak így tudnál szignifikánsan hozzájárulni...