Krakkó - Magas Tátra - Pozsony
Jártam már egyszer Krakkóban. Itt számoltam be róla. A második, rövid látogatásról most fogok írni.
Vonat a repülőtérről a központi vasútállomásra. Nem volt ülőhely, ezért álltunk. Vadiújnak tűnő, jó minőségű tömegközlekedési eszköz. Előttem egy idős amerikai nő ült, mellettem hippi küllemű pofa kapaszkodott. A hónaljából ömlő elviselhetetlen bűz hatására két méterrel arrébb cövekeltünk le. Nem voltak angolul kiírva a megállók nevei, ezért megkérdeztem a kaller hölgyet, melyik a vonatállomás. Kelet-Európai melegséggel közölte hogy "Główny".
Ömlött az eső, az állomás melletti árkádban ültünk le. Felhívtam a szállásadót, lehetséges e korábban elfoglalni a szobánkat. Lehetséges. Elküldte a részletes check-in információt. Szerencsére közel volt, nem áztunk meg nagyon. Polgárlakás, méretes szoba. Ledőltünk míg elállt az eső, szerencsére nem kellett sokat várni.
Öt perc séta az óvárosig. Még mindig szép. Főtér, Mária templom, Posztócsarnok, amit akarsz. Andalogtunk pár órát, étkeztünk, andalogtunk tovább míg lement a nap, majd lepihentünk. Képek a bejegyzés végén.
Reggel fél hétkor indult a buszunk a Magas Tátrába. Mi Újtátrafüreden szálltunk le. Közvetlen járat, magas színvonalú, tiszta gépjármű. Négy óra alatt gurult át a hegység Lengyel oldaláról a Szlovákra. Kényelmes, és meglehetősen látványos út, ha az ember szereti a tájat, és kis falvakat bámulni.
Szobánk elfoglalása után egyesültünk a Magyarországról érkező barátainkkal, akik a közelben szálltak meg. Örvendtünk egymásnak.
Az itt eltöltött öt nap alatt a következő helyeket volt szerencsénk meglátogatni.
Óriás Vízesés
Nem vagyok tisztában a vízesések átlag méretével, de abban biztos vagyok hogy ez a vízesés nem óriás. Korábbi tapasztalataim alapján még a 'nagy' kategóriába is alig fér bele. De azért nem rossz, az ide vezető ösvény pedig kifejezetten szép.
Újtátrafüredről túráztunk fel ide. Relatíve könnyű, mérsékelten emelkedő erdei útvonal. Az első szakaszt le lehet vágni kisvonattal. Rengeteg ember meg is tette, ezért az állomástól a vízesésig tömve volt az ösvény.
Csorba-tó - Elülső-Szoliszkó
A Csorba-tó egy víztömeg a Szoliszkó gerinc délkeleti oldalán. Körbe sétáltuk, majd felvonóval levágtuk a 2093 méteren található Elülső-Szoliszkó hegycsúcshoz vezető út egy részét. Az utolsó pár száz, izzasztó métert megmásztuk. Gyönyörű innen a kilátás a régióra.
Megjegyezném, hogy fejlett ez az üdülőterület. Rengeteg az újépítésű szállás, az utakon ottlétünk alatt is dolgoztak, és a szolgáltatások színvonala is magas minőségű. Felvonók, helyi vonat és buszhálózat, számtalan étterem. Mindez az árakon is tükröződik. 20 euro itt, 35 ott, a nyaralás végén elmélázva nézed a bankszámlád, és felmerül benned annak lehetősége hogy egy olyan alternatív univerzumba tévedtél ahol Kelet-Európa Nyugat.
Lombkorona Ösvény és Kilátó
Fák lombkoronái fölé építették ezt a 603 méter hosszú sétányt. Egy kacskaringós, 32 méter magas kilátót is felhúztak mellé. Tetejéről belátni a Bélai-Tátrát, legalábbis ezt írták egy másik weboldalon. Feltételezem hogy ez alatt az innen látható hegyeket értik. Mindenesetre nagyon szép a táj, és az ösvény is.
Ide is felvonóval érkeztünk, a Szepesi Magura Bachleda völgyéből, közvetlen zárás előtt, a tömeget így elkerülve.
Árva Vára
Másfél óra kocsikázás árán jutottunk el az Árva Várához. Újtátrafüredtől Észak-Nyugatra található ez az impozáns, sziklafalra épített erőd. A 13. századra vezethető vissza, több magyar uralkodó birtokában állt. Például Csák Máté, Mátyás, Corvin János. Az 1800-as évek elején a fából készített részei leégtek, de azóta helyrehozták. Gondolom ez egyértelmű, hisz miről írogatnék most, ha nem tették volna.
Nagyon szép vár, pofás kiállításokkal. Az egyik teremben három fiatal hölgy még élő zenét is szolgáltatott. Kettőjük hegedű, egyikük gitár segítségével tette hangulatosabbá a barangolást.
Tátralomnic
Utolsó itt töltött napunk délelőttjén vastag köd takarta be a hegységet és csapadékhoz is volt szerencsénk, ezért a reggelizésen kívül nem igazán csináltunk mást. Délután azonban abbamaradt az eső, és a köd is kezdett felszállni. Úgy döntöttünk átsétálunk Tátralomnicba. Nagyjából egy és negyed órába telt. Innen látható a 2634 méter magas Lomnici csúcs. Már amikor nem bújik felhő mögé. Sajnos azonban most megtette. Így is szép volt a táj, az idő egyre tisztább, úgy voltunk vele felsétálunk az első felvonó állomásig (három található itt, az utolsó a hegy tetején van), és ha esetleg feloszlanak a felhők, tovább megyünk szebb kilátás reményében.
A felhő végig ott maradt a csúcsot beborítva, de a hegy egy részét szabadon hagyta, és a Poprádra néző oldal szép tiszta volt, így megérte a túrázás.
Pozsony
Vonatjegyet szerettem volna vásárolni online Poprád és Pozsony közt, de elkelt az összes jegy két nappal az utazás előtt. Lassan 36 éves leszek és igen sokat utaztam már, de ilyet még nem tapasztaltam európában. Örülök hogy ezt is megéltem. Még az is lehet, hogy egy nap spontán felgyulladok.
Végül kaptunk jegyet egy másik járatra. Az út kényelmes volt, és kiváló tájakat szolgáltatott. Először a Tátra hegyeire, később erdős-dombos kilátáshoz volt szerencsénk. Azért szívesen visszautaznék az időben, és megkérdezném a felelős elvtársakat, mi késztette őket arra, hogy a makulátlan vidéket ennyi otromba panellel gyalázzák meg. Persze felesleges, mert tudom a választ: a szent ideológia.
Pozsonyhoz közeledve egyre gyakoribbak lettek az elhagyatott gyár, és raktár épületek. A panelek leéltsége is fokozódott. Olyan környékek mellett haladtunk el, ahova maximum három tonnányi napalmal lenne merszem besétálni.
Egy napunk volt a város megtekintésére a hazamenetel előtt. Lakást béreltünk a központól kieső yuppie gettóban. Fejlesztés alatt álló környék újabb társasházakkal és irodaépületekkel. Reggel hívtunk egy Ubert. Megérkezett, Diana kinyitotta a csomagtartót. A sofőr még a kocsiban ülve elkezdett szlovákul ordibálni velünk. Visszacsuktuk a csomagtartót, mert ez volt a baja. Pár pillanat múlva automatikusan kinyílt, ő pedig vette a fáradtságot hogy kimásszon az autóból. Mogorva fejét csóválva, köszönés nélkül megvárta hogy betegyük a táskáinkat, csak hogy aztán megnyomja az automata lezáró gombot. Érezhetően duzzogott az út alatt is, amiért volt merszünk manuálisan felnyitni az ő szeretett ajtaját. Mikor kitett minket szintén nem köszönt el. Ment is neki az egy csillagos értékelés az applikációban.
Nem először jártam Pozsonyban. Többször átutaztam rajta, és az óvárosban is töltöttem egy kis időt. Emlékszem, egyszer a buszállomáson vártam a csatlakozásom, és az járt a fejemben, hogy ha valaki véget szeretne vetni saját életének, Pozsony tökéletes helyszínéül szolgálna, hisz itt nulla százalék annak az esélye hogy meggondolja magát. Lehangoló panel dzsungelek, romladozó épületek, a busz és vonatállomást valószínűleg az utazók elriasztására tervezte egy szociopata embercsempész.
Összességében nem sokat változott a városról alkotott képem. Az óváros szép, a vár szintén, az UFO híd érdekes, de egy nap bőven elegendő a bebarangolásukra.
Képek:
Krakkó
