4 Nap Málta

február 25, 2022

Első nap

Hajnali három óra negyvenöt perckor szólal meg az ébresztőnk. Összekaparjuk magunkat, majd kisétálunk a buszállomásra. Miközben a reptéri járatot várjuk megközelít egy csontsovány férfi. Szerintem drogfüggő, barátnőm szellemi fogyatékosságra tippel. Megkérdezi van e aprónk. Adok neki 50 pennyt. Nem köszöni meg, helyette visszakérdez tudok e adni még harmincat. Nem.

Átverekedjük magunkat a Heathrow repülőtér ötös számú termináljának biztonsági ellenőrzésén. A British Airways munkatársai lebonyolítják a beszállást, így már a gépen ülünk. Az utastér függönnyel van kettéválasztva. Elöl az elsőbbségi jegytulajdonosok, hátul mi. Felszállás után kapunk két és fél deci vizet és egy müzli szeletet. A fejemben az elől ülőknek szarvasgomba mártásba fojtott borjúszeletet szolgálnak fel. Társadalmi rétegződés.

Leszállás után veszünk buszbérletet, majd el is kezdjük használni a főváros, Valleta felé tartó buszon. Szép időhöz van szerencsénk, 17 Celsius fok, napos, enyhe szél. A buszon bemondják a megállók nevét. Ismerkedhetünk a Máltai nyelvvel. Nem igazán tudom mihez hasonlítani. Állítólag európai és arab nyelvek fúziója. Van egy érzésem, hogy nem beszéljük majd folyékonyan négy nap után. Főként úgy hogy az angol is hivatalos nyelv.

A Triton szökőkútnál dob le a busz, ami egyáltalán nem igaz, hisz saját akaratunkból szállunk le róla. Rögvest megtámadjuk a közelben lévő bódék egyikét. Ételt árulnak. Veszünk csirkés Pastizzit (máltai péksütemény különböző töltelékekkel) és máltai pizzaszeleteket (az teszi őket máltaivá hogy a normálisnál vastagabb a tésztájuk). Leülünk a szökőkút mellé és jóízűen elfogyasztjuk őket. Délután egy óra van. Mivel csak hátitáskát hoztunk és az is könnyű, nem kell a szállásra sietnünk, van időnk körbejárni az óvárost a nap lemenetéig.

Valamiért ma szeretnek megállítani az emberek. A főutcán sétálunk, én a telefonomon bámulom a térképet, Diana megböki az oldalam, hogy nézzek fel. Kalapos utca zenész mutat rám, és meg is szólal az ősz bajsza alól. "Hova valósi vagy?" Kérdi. "Magyarország." Mondom. "Áááá, Magyarország!" Erre elkezdi akcentussal énekelni hogy "Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék." Kínos mosollyal végig állok két refrént, ami után rájön hogy nem fogom vele énekelni, ezért leáll, majd elkezd áradozni Budapestről. Mennyit járt ott, mennyire szereti. Kinyitja a kis táskáját és előhúz egy CD-t magyar népdalokkal. Ez a kedvence. Jóindulatú, mosolygós pofa, de természetesen a pénzért áll itt kint, nem azért hogy barátkozzon, nálunk pedig nincs még készpénz, épp azt néztem a térképen hol van automata. Köszönés után tovább állunk és eszünk egy koponya méretű gelatot.

Kiugró, zárt erkélyek mindenütt. Szép utcácskákon régi épületek. Templomok, terek, és egy erőd. Az alsó és felső Barrakka kertben kellemes sétálgatni, csak fura hogy egy Mortal Kombat karakter után nevezték el. Megnyerő óváros ez, csattognak is a képek.

Gyorsan repül az idő a fel alá mászkálásban, bámészkodásban, és kávézásban. Merülnek az elemek, úgyhogy a szállás felé vesszük az irányt. Sliemában van a Hotel, ami komppal könnyedén elérhető Valletából. Megvásároljuk rá a jegyet és átszeljük vele az öblöt. Már megy le a nap, mi pedig becsekkolunk a vendéglátókhoz. Tiszta szoba, meleg zuhany. Úgy volt még lemegyünk valahova vacsorázni, de ilyen hosszú nap után képtelenség lenne felkelni az ágyba dőlés után. Nem is tesszük.

Triton szökőkút

Felső Barrakka

Kilátás a Barrakka kertből

Egy utca

Gelato

Erkélyek

Alsó Barrakka kert

Még több erkély

Még egy utca

Második nap

Felébredünk, meg-svédasztalos-reggelizünk, elsétálunk a közeli buszmegállóhoz, felszállunk a buszra. Ez a busz végig gurul a sziget keleti partján egészen addig az északi pontig, ahol a föld vízzé változik.

Egy órát ülünk a tömegközlekedési eszközön. Falu falut követ. Egyik arabnak tűnik, a másik olasznak. Olykor megszakításként szép öblöket bámulhatunk, esetleg dimbes-dombos tájat; hegyeket semmiképp, mert Málta kifejezetten lapos. Némelyik település szegényesnek tűnik. Málta valódi oldala. Gondolom magamban rögtön. Zsigeri pesszimizmus. A valóság csakis szar lehet, minden más csak illúzió, Isten ments hogy igaznak tűnjön bármi pozitív.

A buszról közvetlen a komp termináljába tessékel egy hölgy, ahonnan pedig a hajóra lökdös egy férfi. Nem fizetünk semmit. Gondolom majd visszafelé. 25 perces az út Gozora, a Máltától északra elhelyezkedő, kisebb szigetre. Hajókázás közben Cominot is látjuk. A harmadik, még kisebb szigetet, de itt nem állunk meg.

Két dolog érdekel igazán Gozon, az első a Ta' Ċenċ sziklák, a sziget déli részén. Halvány lila gőzöm sincs hogy kell ezt kiejteni. Elindulunk egy ösvényen a komp mellől. Tűző nap, de a levegő nem annyira meleg, így a szél enyhít a forróságon.

Azúrkék víz, de az is lehet hogy türkiz. Festői táj, ésatöbbi ésatöbbi, utazós blog klisék.

Út közben megszólít egy szembejövő túrázó. Idős, kopasz férfi. Azt mondja gyönyörű naphoz van szerencsénk. Egyetértek vele. Megkérdezi hova megyünk. Elmondom neki. Épp onnan jön, szép tisztán látni ma a sziklákat. Hova valósiak vagyunk. Magyarország és Románia. És maga hova valósi. Ő innen, Gozoról származik, halász a foglalkozása. Elkezd valamit mondani Líbiai menekültekkel kapcsolatban, de nem igazán értem, csak bólogatok. Látja hogy nem mozgat a téma. Mosolyogva elköszön. Mi ugyanezt tesszük.

Két és fél óra telt el pár megállóval mire elértük a célállomást. Megcsodáljuk a kilátást, csinálunk pár képet. Majd összeszarom magam mikor megpróbálok közelebb menni a széléhez. Szerencsére rajtunk kívül csak egy-két túrázó cselleng a környéken, így zavartalanul élvezhetjük a természet lágy ölét.

Második és egyben utolsó állomásunk a sziget fővárosa, Victoria. Mobiltelefonos alkalmazás segítségével rendelünk egy taxit a sziklák melletti hotelhez. Tíz perc és már a városközpontban héderelünk. Milyen őrületes ez a modern technológia, nem igaz?

Kávézó teraszán lopjuk a napot kávét szürcsölgetve. Azaz én kávét, Diana forró csokoládét nyammog, de kétlem hogy ez számítana. Kétlem hogy bármi számítana.

Picike óváros és egy citadella. Mindkettő szép. Fogalmam sincs mennyi időt töltöttünk itt, talán két órát. Már megyünk vissza a komphoz az egyik helyijáratos busszal. Visszafelé valóban fizetni kell a hajóért. Épp lekéssük a kettőkor indulót, fél óra múlva jön a következő. Számításaim szerint az fél három.

1980-ban jelent meg a Popeye című Robert Altman musical. Főszerepben: Robin Williams. Magyar hangja: Szombathy Gyula. Gyermekkoromban élvezettel néztem ezt a filmet, kétlem hogy mai szemmel megállná a helyét, de valamennyi szentimentális értéke azért van a szívemben, így mikor barátnőm tájékoztatott róla hogy Máltán forgatták, és a forgatás apropójából felépített díszletek ma múzeumként szolgálnak, úgy voltam vele hogy menjünk.

A 20 millió dolláros költségvetésből futotta faluépítésre. Kis utcában mesebeli épületek a sziget észak-nyugati partján fekvő, gyönyörű öblében. Elnyerte a tetszésünk a múzeum, habár a karaktereknek öltözött ripacs "színészek" ólálkodása kibaszottul idegesítő. De gondolom a gyerekeknek tetszik az ilyesmi.

Miután körbejártuk a helyet, felmegyünk a faluval szembeni sziklára és megcsodáljuk felülről is. Szép.

Este van és a szálláshoz közeli pizzériában pizzázunk. Az elfogyasztását követően konstatáljuk hogy ez egy autentikus olasz pizza volt, ami nem olyan meglepő, hisz az étterem olasz emberek tulajdonát képezi. Ropogós tészta, kevés feltét, de azért finom.

Vacsora után koktélbár. Diana long island ice teat rendel, mert még nem próbálta. Én white russiant, mert finom, és mert szeretem a Nagy Lebowskit. Pár pohár legurítása után becsípünk.

Pitymallat Sliemában

Gozo a kompról

Gozon

Ösvény

Sziklák

Szép víz

Öböl

Ta' Ċenċ

Victoria óváros

Még mindig

Citadella kívülről

Citadella belülről

Popeye falu

Popeye falu öble

Popeye falu felülről-oldalról

Popeye falu felülről-szemből

Harmadik nap

Egész korán sikerül Mdina óvárosába érnünk. Olyan fél nyolc körül. A tömeg megelőzésének köszönhetően magunkénak tudhatjuk a középkort. Makulátlan tisztasággal megőrzött városrész, ahogy az utazós cikkek mondanák "elvesztünk benne". Viszonylag gyorsan bejárható, főleg úgy hogy a Szent Pál katedrálist nem sikerül megnéznünk az előtte parkoló halottas kocsi miatt. Nem panaszkodom, a bent lévőknek valószínűleg rosszabb a napjuk. Egy kávézóba viszont sikerült bejutni. Még sötét volt bent, de Diana bedugta a fejét és megkérdezte mikor nyitnak. Csak húsz perc múlva, de menjünk be nyugodtan, csinálnak nekünk kávét. Vendégszerető népség ez a Máltai.

Kávé után újabb busz. Szeretjük az itteni buszokat. Keresztül-kasul szelik az egész szigetet és eddigi tapasztalataink szerint megbízhatóak.

A Blue Grotto tengeri barlangoknál szállunk le, a sziget dél-nyugati partján. Egy kis bódéból megvesszük a jegyet a hajótúrára. Huszonöt perces, fejenként nyolc euro, nem vészes. Kis várakozás után megérkezik a motoros csónak. Sűrű bajszos öregúr vezeti, akcentusa alapján olasz, hatan férünk bele. A csónakba, nem az öregúrba. Végig megyünk a barlangokon, valamit magyaráz is róluk. Vulkáni kőzet, meg kék víz, nézzünk jobbra balra. Valószínűleg nem geológus, ahogy mi sem vagyunk azok. A lényeg hogy szép környezet.

Már ebédidő, és Valletában vagyunk. Nenu The Artisan Baker a kiszemelt vendéglő neve. Tradicionális máltai ételeket szolgálnak itt fel. Pont elcsípjük az utolsó szabad asztalt. Az étlap böngészése után rendelünk egy adag 'özvegy levest' kettőnknek. Ebből nulla adag is elég lett volna, mert az égvilágon semmi különös nincs benne. Sima zöldségleves, íze nem sok van, plusz adtak mellé egy buggyantott tojást. Diana főételnek lóhúsból készült paprikás ragut rendel, amit friss, barna cipóban tálalnak. Jómagam nyúlragus kenyeret fogyasztok. Vastag kenyértészta, rajta paprikás borsós nyúlragu, a legtetején pedig krumplikarikák. Mindkettő kurva finom.

Ebéd után még ellátogatunk a St Angelo erődbe. Közvetlen zárás előtt vagyunk, nagyon csendes a hely. Itt tanulunk egyet s mást az országról, többek közt azt is hogy az égvilágon mindenki meghódította őket. Rómaiak, bizánciak, germánok, törökök, spanyolok, franciák, britek, amit akarsz. 1964 Szeptember 21.-e óta független állam.

Este beülünk egy moziba Valleta óvárosában. Olyannyira pici a terem, hogy talán még nem is jártam ennél kisebb teremben. Death on the Nile (Halál a Níluson) a film. Kenneth Branagh által feldolgozott Agatha Christie történet. A látványvilág sokszor túlságosan mű, maga a film közepes, de agykikapcsolásnak a nap végére teljesen jó.

Lefekvés előtt megbontunk egy üveg máltai rozét. Kiskanállal nyomom be a parafadugót borbontó hiányában. Dianának ízlik, nekem kevésbé, de azért elfogy.

Mdina

Mdina - Szent Pál

Mdina - Szűk utca

Barlang

Blue Grotto

Szép víz

St Angelo

Negyedik nap

Utolsó reggeli után összepakolás. Sétálunk egy órát a közelben lévő Manoel szigeten. Mint minden második máltai sarkon, itt is van egy erőd. Ez mostanra elhagyatott, viszont forgattak benne Game of Thrones jeleneteket.

Visszamegyünk a szállásra felvenni a pakkunkat, majd kijelentkezünk a hotelből. Végső állomás: Halál. Akarom mondani Marsaxlokk. Turisták által felkapott halászfalu a sziget dél-keleti oldalán. Vasárnap lévén éppen vasárnapi vásár van itt. Árulnak az árusok mindenféle portékát, hamisított ruhaneműtől kezdve a frissen kikapott halig. A part mentén húzódó ötszáz étteremben pedig ehető formátumban tálalják fel a nemrég még víz alatt tátogó állatokat. Mi sem a szagukat, sem az ízüket nem szeretjük, tehát csak végig sétálunk a kikötő mentén, ami igen szép, még ha tele is van emberrel.

A falutól fél órányi sétára helyezkedik el a Szent Péter Medence, ami valójában egy öböl. Pont van időnk meglátogatni, bár picit bele kell húznunk, és miután odaérünk nem szarozunk sokat. Leülünk pár percre, megcsodáljuk a látványt, ellőjük a kötelező képeket, majd elhúzzuk a csíkot. A víz egyébként is túl hideg, habár egy német beleugrik. Németségét és a víz hőmérsékletét azzal leplezi le, hogy felszínre érkezés után azt üvölti "So Kalt!"

Lelassult az idő ebben a pár napban. A hétköznapi gürcölés folyamán beszűkült világ kitárul az ember előtt utazás közben. Új élményeket és lehetőségeket oszt meg vele, reménnyel tölti meg. Kezded azt érezni, hogy minden rendben lesz. Szinte új ember lettél. Hazafelé úton lehúzódó cipzár hangját hallod, és a világ megszólal. "Csak vicceltem."