Cseh Köztársaság - Prága
Nem olyan rég arról írtam milyen jó alacsony költségvetéssel utazni és autentikus élményeket szerezni különböző országokból. Ez a történet fényt derít képmutató jellememre, hisz a prágai hétvége alatt száz dollárosok kötegeit szórtam el a város különböző zeg-zugaiban. Annyi igaz ebből hogy turista üzemmódban telt el a három nap. Jó dolog az ilyesmi hébe-hóba. Megvannak az előnyei, legfőképp a padon alvással szemben.
A városról
Prága szép. Olyannyira szép, hogy rögtön a kedvenc európai fővárosommá avanzsált. Már azok közül, ahol jártam.
Igényesen restaurált és karban tartott történelmi épületek. Asztronómiai óra, nagy terek, szűk utcák. Templomok, óváros, zsinagógák. Károly híd, kastély, Petrin torony.
Egyszerűen jó érzés lófrálni a tiszta és kulturált utcákon. Magadba szívni a történelmet, még ha halvány lila gőzöd sincs róla pontosan mi történt az országban az elmúlt évszázadokban. Annyi biztos hogy Skoda, Bohumil Hrabal, és Milan Kundera.
Étel, ital
Ajánlás alapján látogattunk meg két éttermet. Az első az U Fleků névvel megáldott, 500 éves történelemmel rendelkező vendéglő/sörfőzde volt. Elméletileg autentikus Cseh hely ez. Szépen díszített, régies étkezőtermek, kalapban harmonikázó túlsúlyos férfi. A pincérek nem vesznek fel italrendezést, csak az asztalhoz hoznak egy tálca bivalyerős barnasört, vagy becherovkát, és ha kell levehetsz egyet. Ha mást akarsz, akkor külön szólni kell. Az étel magyar ember számára nem túl különleges. Húscentrikus konyha, jó sok marha és disznó, krumpli meg káposzta. Finom volt, de az adagok méretétől nem ájultunk el. Ha több fogást rendel az ember, és magába önt pár korsó sört, akkor bőven elég. Az atmoszféra pedig kitűnő.
Második a Výtopna Vasúti Étterem. Azért vasúti, mert miniatűr vágányok futnak végig az asztalok mentén, vagy rajtuk, és játék vonatok húzzák ki eléd az ételt italt. Nagyon egyedi ötlet, és a magvalósítás is pofás. Leültet a pincér, felveszi a rendelést, te pedig nézed ahogy a kisvonat kihozza a rakományt. Steaket és kézműves hamburgert szolgálnak itt fel. Magas minőségű mindkettő, de arra készülni kell hogy a steak árától még egy angliai árakhoz szokott embernek is kikerekedik a szeme. Összességében nagyon különleges élmény itt étkezni.
A harmadik nem étterem, hanem kocsma, a google mapsen találta társaságunk egyik tagja. Nightmare. Alagsori, horror témára épített verem. A falakat klasszikustól modernig terjedő horrorfilm plakátok díszítik. Jól mutat a halvány vörös világítás, és hogy a sarkokban elhelyezték sok film pszichopata gyilkosainak replikáját. A szokásos szesz mellett különböző fantázianeveket viselő koktélokat is árulnak itt. Ezekből fogyasztottunk párat, és majdhogynem le is ittunk magunkat.
Múzeumok
Nem éppen a legkifinomultabb múzeumokat választottuk ittlétünk alatt. A KGB Múzeum még rendben van, viszont a Szex Machine Múzeumot nehéz lenne megvédeni ilyen szempontból. Na de kit izgat, mindkettő érdekes volt.
Sztálingrádból származó, alacsony és kopasz fickó fogadott minket a KGB Múzeumban. Általában elfelejtem az emberek nevét, ezért nevezzük Jurijnak. Mikor beléptünk egy régi tévén katonai felvonulás képeit láthattuk, ami alatt technová átmixelt orosz népdalok szóltak. Rajtunk kívül egy alacsony, mint később kiderült olasz srác volt még ott.
Jurij rögtön berángatott minket, és megkért hogy vegyünk le a táskáink, és a kabátunk. Csak idegenvezetett túra keretei közt látogatható a múzeum. Mivel már hatan összejöttünk, el is kezdődött. Picike hely, de a gyűjtemény impozáns. Jurij a tulajdonos és egyben idegenvezető is. Excentrikus krapek, első blikkre mérsékelten agyalágyult, másodikra inkább csak tébolyult. Angol akcentusáért előre elnézést kért. Erős oroszsággal beszélt, minden "n" betű "ny", a "h" betűk pedig kivétel nélkül torokból jönnek. Nagyrészt azért érthető volt.
Az első tíz percben az járt a fejemben hogy hibát követtünk el. Sőt, még az is eszembe jutott hogy ez lesz a végső fekvőhelyünk. Talán a pince tele van hozzánk hasonló, gyanútlan turisták tetemével. Nem segített a dolgon, mikor a fiatal olasz kijelentette, mennyire tetszik neki a KGB mögötti ideológia, és hogy szeretne csatlakozni a mostani orosz titkos rendőrséghez. Fiatalság bolondság...
Szép lassan feloszlott az aggodalmam Jurijjal kapcsolatban. Magával ragadó beleéléssel mutatta be a KGB James Bond filmekbe illő kémkedési, és gyilkossági módszereit. Demonstrálva késeket, miniatűr fényképezőket, gépfegyvereket, és még sok minden mást. Kifejezetten szórakoztató, egy személyes színdarabnak is nevezhetnénk azt, amit művelt. Történelmi előadása picit csapongó volt, de a lényeg azért átjött. Az olasz sráccal kapcsolatban végig voltak kétségeim. Csillogó szemekkel bámult minden gyilkoló eszközre, mintha alig várná hogy ő is emberi életet oltson. Nem lepődnék meg, ha a híradóban kötne ki.
Meglepő, hogy a szexuális játékszereknek dedikált múzeum az óváros egyik szűk utcácskájában található. Spontán döntés volt a meglátogatása, és nem okozott túl sok meglepetést. Három szintből kettő tele van kezdetleges szex gépezettel, és műhímtaggal. Az ember mérnöki teljesítményének csúcsaival. A földszinten pedig kis vetítő terem található, ahol huszadik század eleji, fekete-fehér, és egyben néma pornófilmeket vetítenek. Ebből kifolyólag azon kaptuk magunkat, hogy idegenekkel nézzük, amint egy kövér férfi beletemeti a fejét egy középkorú nő méretes valagába. Természetesen vidám zongora dallam kíséretében.
Képek
