Utazás helyett: Diarios de motocicleta - A Motoros Naplója (2004)
Alberto Granado (Rodrigo De la Serna), argentin biokémikus, harmincadik esztendöjének megkoronázásaként nagyszabású túrára indul rozoga motorbiciklijével. Útitársa Ernesto Guevara (Gael García Bernal), ekkor még orvostanhallgató, később gerilla forradalmár, még később pop-kulturális ikon.
Argentínából Chile déli féltekére, majd az Andokon, és az Atacama sivatagon keresztül Peru Amazonas esőerdöjébe szándékoztak eljutni. Itt egy lepra kolóniában dolgoztak önkéntesként, majd Venezuela fővárosából, Caracasból tértek haza. Erről az enyhén szólva is ambiciózus, 14,000 kilométeres útról szól A Motoros Naplója.
Tartottam ettől a filmtől. Bár szeretem az utazós alkotásokat, féltem hogy szájbarágós idealizálást kell majd végig ülnöm. A marketingesek teljes gőzzel rámentek a forradalmi vonalra a vörös poszterekkel. Ráadásul a magyar cím elé odatették a Che Guevara nevet is, annak ellenére, hogy ebben a filmben Ernestot látjuk, nem a sapkában égbe meredő katonát. Semmi meglepő nincs ebben, ugyanis a magyar fordítók előszeretettel vezetik félre embert. Ezesetben jól sült el a dolog, mert kellemes meglepetésben lehetett részem.
Legfőképp az utazásról, és annak szeretetéről szól, de olyan témák is futnak a fő szál alatt mint a barátság, szerelem, felnövés és a társadalmi igazságtalanság. Természetesen, mivel tudjuk kiről szól a film, nem lehet száz százalékig elvonatkoztatni a politikai aspektusától sem.
Egyszerű, naturalista képeivel korhű hangulatot teremt Walter Salles rendezése. Közvetlen közel visz minket a történésekhez. Gael García Bernal (Korcs Szerelmek, Anyádat is) és Rodrigo De la Serna (A nagy pénzrablás) életteli játéka, és a karaktereik közti dinamika remekül elszórakoztatja az embert, miközben a Dél-Amerikai tájakat csodálja.
Kalandos útjuk során végig követjük, amint megismerik a helyi kultúrákat, barátságokat kötnek, kalamajkába keverednek. A felhőtlen, boldog pillanatok könnyed atmoszférája mellett az út nehézségein, és olykor kilátástalannak tűnő helyzeteken is keresztül megyünk.
A film utolsó harmada némiképp leül, és itt kapjuk a legtöbb utalást arra, hogyan válhatott Ernesto Che Guevarává, de nem éreztem úgy, hogy egyértelműen állást foglalt volna a film azzal kapcsolatban, hogy ez jó vagy rossz, a nézőre bízta ezt a döntést. Személy szerint végig tudtam élvezni, de főként az első két harmadát. Kevés alkotásnak sikerül ennyire hatásosan bemutatni milyen érzés minimális pénzzel utazni, és hogy mennyire jelentős változást okozhat az emberben, mikor saját szemével látja, hogyan él a világ legszerencsétlenebb hányada.
Kortól és beállítottságtól függ, hogyan ítéljük meg a film politikai vonatkozását. Ha egyetemistaként láttam volna A Motoros Naplóját, könnyen elképzelhető hogy más leckéket vonok le megtekintése után. Végtelen tiszteletet váltott volna ki belőlem Ernesto magas empátiája, és hogy az igazságtalanságokat tapasztalva nem ült a seggén, hanem fellázadt. Követendőnek tartottam volna azt a karaktert, akivé vált.
Minimális élettapasztalattal, és pár év utazással hátam mögött már inkább intő példának látom a történetét. Akármennyire is nemes a szándék, végezetül egy olyan tehetséges fiatalember esete ez, aki megpróbálta a hátára venni a világ gondjait, és beleroppant. Úgy gondolom orvosként több jót tehetett volna a világért, mint gerilla forradalmárként lövöldözve. Így a film lezáró képsorai közben nem az járt a fejemben, hogy "micsoda férfi", inkább az hogy "kár érte".
De bármi is legyen az ideológiai kicsengése, egy remekül elkészített utazós filmmel van dolgunk. Ajánlom szeretettel a zsáner rajongóinak.
