5 Filmszínház

Egy sötét teremben bámulod amint idegenek másnak tettetik magukat, mint amik. Annak reményében teszed mindezt hogy jól fogsz szórakozni. Talán elgondolkodsz, elérzékenyülsz, esetleg izgalmi állapotba kerülsz. Eközben magas szénhidrát tartalmú rágcsákat és széndioxiddal dúsított italokat fogyasztasz, mert hát ilyenkor szabad. Ha a kemény drogokat leszámítjuk a valóságtól való menekülés egyik leghatékonyabb módja. Egy képletes - vagy valódi - fellációkkal teli munkahét után pedig megváltás. 

Bárhova utazom, az elsők egyike hogy megnézem van e mozi. Ha van akkor értelemszerűen meglátogatom. Mikor ezt elmesélem valakinek, általában úgy néz rám mintha azt mondtam volna hébe-hóba szeretem friss eperlekvárral megtölteni a köldökömet, majd az ujjamat nagy lendülettel belenyomni. Pedig szerintem nem olyan fura dolog. Bárhogy is, ennek a ténynek köszönhetően rengeteg országban jártam már filmszínházban. Még Litvániában is. Bizony, ilyen egzotikus példákkal is tudok szolgálni, habár a Vilniusi mozi nem lesz rajta az öt kimagasló mozi listáján.

Először is szeretnék értelmet magyarázni abba, miért is mozizok mindenhol. Természetesen az a legfőbb oka hogy imádom a filmeket, ennek megfelelően a filmszínház élményét is. Viszont mint minden emberi lény, én is igénylem a zsigeri cselekedeteim mögötti értelem illúzióját. Ezért hát elkezdtem más okokat keresni:

Érdekel az emberi viselkedés és a kulturális különbségek. Szeretek megfigyelni. Nagyobb, tömött városokban jót tesz a lelkemnek az elvonulás, a mozi pedig úgy ad alkalmat erre hogy közben kommunális élményt is nyújt.

Eddigi élményeim alapján a következő, mozival kapcsolatos "szenzációs érdekességekkel" tudok szolgálni:

- Indiában egyszer hamarabb elindították a filmet, mint hogy beengedtek volna minket a terembe. 

-  Németországban az édes pattogatott kukoricát preferálja a nép, habár lehet sósat is kapni.

- Portugáliában és Indiában minden film kellős közepén van egy rövid pisi szünet.

- Egy Hanoii (Vietnam) moziban többe került a popcorn, mint a mozijegy. És még csak nem is volt jó. Valószínűleg a rizsföldeken is hasonló jellegű okokból panaszkodnak a helyiek.

- Tapasztalataim szerint a legilledelmesebb moziközönséget Skandináviában találjuk. Példának okáért, egy Norvég kisvárosban olyan halott csend volt végig hogy egy visszafogott szellentés trópusi viharnak hatott volna.

A legilletlenebb talán Malajzia fővárosában volt, Kuala Lumpurban. Mindez persze csak személyes tapasztalat, hisz én csak egy személy vagyok.

- Tájföldön a királyi családról vetített képek kíséretében lejátsszák a film előtt a nemzeti himnuszt, és mindenkinek fel kell állni közben. Ha nem teszed helyben lelőnek. (Az állítás utolsó része nem igaz.)

- Indiában hangos üdvrivalgás kíséri a kiemelkedően látványos jeleneteket.

- A legostobább, és egyben legdrágább reklámokkal az Egyesült Királyságban találkoztam. A fejlődő országokban pedig sokszor házi videónak tűnő, kézipoggyász méretű VHS kamerával felvett túlexponált hirdetéseket is látni.

Most pedig jöjjön a lista:

5. The Electric - Birmingham, Egyesült Királyság

A Birodalom legrégebben működő filmszínháza 1909 óta vetít mozgóképeket. Egy sorház részét képzi ez a szögletes épület, ami nem igazán meglepő, hisz az Egyesült Királyság gyakorlatilag egy gigászi sorház kisebb-nagyobb megszakításokkal. Az sem nyújt meglepetést hogy az előtér szűkös, mivel az Egyesült Királyság gyakorlatilag egy a gigászi sorházakban kialakított szűk tér.

A vörös huzatokhoz vörös falak dukálnak, a terem végében pedig kanapékon terpeszkedhetünk. A vászon nem hatalmas, de a mozi hangulata és a valódi filmszínház jelleg kárpótol mindezért.

Azt azért megjegyezném hogy a mellékhelyiségben terjengő szagok traumatikus élményt okoztak.

Ironikus módon a Wonder Women című filmet láttam itt. Ilyen típusú művész moziban általában két órán keresztül síró özvegyasszonyokat bámul az ember.  

4. Cinema Lumière - Brugge/Bruges, Belgium

Bruges tündérmesébe illő óvárosában találjuk a Lumière fivérek után elnevezett mozit.

Egy szűk utcából nyíló, nagyon szépen felújított öreg moziról van szó. A négy teremben mainstream és művészfilmet egyaránt találunk, mindent eredeti nyelven. Én a zöld termet látogattam meg. Azért zöld terem, mert a zöld szín dominál benne. M. Night Shayamalan szintű fordulat. Igazából nem az, hisz teljesen egyértelmű volt hogy azért zöld terem.

Az Inside Llewyn Davis című alkotáshoz volt itt szerencsém, ami rögtön az egyik kedvenc Coen filmemmé avanzsált. Talán az az egyik oka, hogy itt láttam. Talán nem. Annyi biztos, hogy a mozi jó volt.

3. Cinema Nuovo Olimpia - Róma, Olaszország

Két középkorú olasz nő és én. Mi alkottuk a közönséget a Nuovo Olimpia picike termében azon a bizonyos tavaszi délutánon. Még nem találkoztam olyan mozival, ahol közvetlen a teremből nyílt volna a WC, Rómában viszont így élnek.

Megint csak belváros, megint csak szűk utca. Ha valaki esetleg soknak érzi a Római tömeget városnézés közben, tökéletes menekvést nyújt ez a kis mozi. Legalábbis én kellemes menedéknek találtam.

A Macbeth legutóbbi mozis feldolgozását néztem itt. Talán eszembe juthatott volna hogy a Shakespeare kori angol elég sokban eltér a mostanitól. Azért nagyjából tudtam mi történik, a film pedig volt annyira stílusos és látványos hogy a nyelvi korlát ellenére is tudjam élvezni.

2. Pathé Tuschinski - Amszterdam, Hollandia

Art Deco, Art Nouveau, Jugendstil, Amsterdamse School. Állítólag ezeket az építészeti stílusokat találjuk meg, ha a mozira nézünk. Csak egyetérteni tudok, habár csak halvány fogalmam van arról melyik micsoda.

Szemet gyönyörködtető, extravagáns mozi a Tuschinski Amszterdam szívében. Kívül belül impozáns. Még ha nem is akar mozizni az ember, magát az épületet és az előcsarnokot érdemes meglátogatni.

Itt a Red Sparrow-t néztem. A mozival ellentétben egy picit lapos alkotás. Budapestet azért jó volt nézni benne.

1. Belvárosi Mozi - Szeged, Magyarország

1920 óta áll nyitva a szegedi Belvárosi Mozi. Egy nagyon egyszerű matematikai művelet felrajzolása után arra jutottam hogy jövőre lesz száz éves. Igazi színház jellegű filmszínház közvetlenül a nemzeti színház mellett.

Három termet találunk, mik magyar filmes személyiségek után kapták nevüket: Zsigmond Vilmos, Balázs Béla, Csőke József.

Az első nagy, a második kisebb, a harmadik még kisebb, de mindegyik szép.

Ez volt az első mozi amiben jártam. Itt hallottam először a dolby digital surround hangrendszert. Tizenegy évesen magam alá csináltam mikor mindenhonnan jött a hang. Nem számoltam, de úgy gondolom három számjegyű alkalommal biztosan váltottam itt jegyet. Hogy mindez miért releváns és kit érdekel? Nem az, és valószínűleg csak engem.