Holland Vidék - Giethoorn
Mikor Budapesten megkérdeztem egy ellenőrt tart e még az M3-mas vonal felújítása, úgy nézett rám mintha egy utolsó senkiházi sz*r lennék. Majd miután megismételtem a kérdést lenézően odavágta hogy "nem". Csak azért említem mindezt, mert tökéletes kontrasztként szolgál ahhoz, amit Hollandiában tapasztaltam.
A hollandok kedvesek. Ezzel a túláltalánosítással tudok szolgálni második, rövid látogatásom után. Persze biztosan találni itt is olyan embert mint az a megkeseredett vén fing ellenőr. De szerencsére az arányok sokkal kedvezőbbek. Legalábbis azok körében, akiknek az a dolguk hogy emberekkel foglalkozzanak.
Az amszterdami reptérről Meppel kis városába vitt a vonat. Az utat végigbeszélgettük egy helyi krapekkal. Épp Kanadából érkezett haza a nővére esküvőjéről. Kinézetre tipikus germán, és egyben a legsápadtabb tetőfedő akit életemben láttam. (Mert ugye rengeteggel találkoztam már életem során.) Állítása szerint kizárólag lapos tetőkön dolgozik. Felettébb érdekes, nem igaz?
Nijeveen falvának szélén találtuk meg a szállásunkat. Kertes ház melletti vendégépület. A háziasszony megkérdezte félünk e a lovaktól. "Nem, miért?" Erre megmutatta a két kis fehér pónit a kertben.
Mintha egy díszletben, vagy egy katalógusban sétáltunk volna. Így tudnám leírni a holland kisvárosok, és falvakban eltöltött időt. Makulátlanul tiszta, és rendezett. Az egy főre jutó kerékpárok száma pedig minimum negyvenkettő.
Giethoorn miatt látogattuk meg a vidéket. "Mesebeli falu" "Kis Velence" "Holland Velence" "Ahol autók helyett csónakkal járnak a helyiek." Ilyesmiket talál róla az ember, ha rákeres az internetben.
Először is, természetesen vannak itt utak, és kocsik is. Csak a falu egy része áll járdákból, hidakból, és kanálisokból. De az valóban mesebeli.
Gyalogszerrel érkeztünk és tökéletes időpontban. Délelőtt tízkor a legtöbb turista még valószínűleg a szálláson fetrengett, így magunkénak tudhattuk a helyet. Egy botrányosan rossz kávé után el is kezdtük bejárni.
Kis szigeteken házak. Mindegyikhez külön híd vezet. Fából készült hidak ezek, sokukon zárható kapu és jelzés a turisták felé, hogy maradjanak a helyükön. Így is tettünk.
Egy fél napot nagyon könnyű eltölteni itt, annak ellenére hogy nem túl nagy a falu. Hosszabb séta, hajótúra, majd egy éttermi látogatás után gyorsan délután öt óra lett.
Mindezek után átbuszoztunk a közeli kisvárosba, Steenwijkbe. Körbenéztünk ott mi történik. Nem sok. Nyugis, takaros kisváros. Innen jó nagyot sétáltunk a szállásig a kellemes időben, és még egy naplementéhez is volt szerencsénk.
Annyit még hozzátennék, hogy Giethoorn főszezonban állítólag már kellemetlenül túlzsúfolt. A kanálisokban alig látszódik a víz a hajóktól, a szűk járdákon pedig csak tyúklépésben lehet haladni. A kínai turisták közt például annyira népszerű a falu (évi 200 000 kínai látogató), hogy az éttermek mandarin nyelvű étlappal is szolgálnak. Ezen kívül több ház kapuján láttunk mandarin "ne gyere be" feliratot az angol, és holland mellett. Egy helyi szerint ez azért van, mert a kínai turisták előszeretettel bámulnak be közvetlen közelről a helyiek ablakán.
Külön érdekesség, hogy ez a párezres falu szerepel a Monopoly 2015-ös, nemzetközi kiadásán.
A hollandok kedvességét megerősítette házigazdánk azzal a cselekedetével hogy távozásunk napján kivitt minket a vonatállomásra. Kompenzációt nem fogadott el. Pedig a fuvar végén már kezdtem levenni a pólómat...
Képek:
