Két oka volt, hogy nem osztottam meg a blogon ezeket a képeket, mikor az indiai bejegyzéseket írtam.
Az első az az arrogáns téveszme, miszerint a szavaim irodalmi értéke túl magas ahhoz, minthogy holmi képekkel beléjük rondítsak. Meg kell állják a helyüket anélkül. Mostanra sikerült ép ésszel felfognom hogy jó illusztrációként szolgálnak, és inkább hozzáadnak a történetekhez.
A második, hogy akkor még létezett a facebook profilom. Úgy voltam vele, itt írok, a személyes oldalamra kiteszem a képeket. Ezáltal egyben marad a "szent" írásom, az ismerőseim pedig láthatják hol jártam.
Annak is két oka van, hogy most megosztom.
Már több mint három éve visszatértem a fejlett világba, és őszintén szólva kezd szürreális helyre szorulni az agyamban India. Annak ellenére mennyire személyiségformálónak bizonyult, mennyire élénken élnek bennem az emlékek, és hogy mennyire megviselt utána a visszailleszkedés. A képeimet nézegetve szinte hihetetlennek tűnik hogy valaha ott éltem.
Lamentálhatnék arról hogyan húzott vissza a pénzhajhászó, individualista nyugati lét elviselhetetlen könnyűsége. Valamilyen szinten igaz is lenne. Valamilyen szinten lamentáltam is ezzel a mondattal. - Persze az ott töltött hat hónap végén már alig vártam hogy eljöjjek.
Tehát archiválás, és saját magam emlékeztetése az első ok.
A második, hogy elég érdekesnek tartom ahhoz a feltételezéshez miszerint mások is érdekesnek fogják tartani. Ezért is teszem ki ahelyett hogy szimplán elmenteném őket több helyre, hiszen az is tökéletesen archiválná.
Nagyjából egy tucatnyi képet válogattam össze még a projekt végén rövid előadásokhoz. Mivel a régi számítógépem később elhalálozott, ezek a képek élték csak túl teljes formátumukban. A többi a facebook adattömörítési algoritmusának martalékává vált.
 |
| Holi - a színek fesztiválján a diákokkal. A képen nem én vagyok látható. |
 |
| Óra a negyedikesekkel. |
 |
| Séta Jagatpura nyomornegyedében. |
 |
| A projektem testvér iskolája Rajasthan államban. |
 |
| Az iskola belülről. Meena (Mína) a kislány neve, emlékszem nehéz volt rávenni hogy mosolyogjon. Esettanulmányhoz kellett a kép. Végül nem ezt használtam, bár ez az egyik kedvenc képem a mosoly, és a lány szerény személyisége közti kontraszt miatt. |
 |
| Vizsgaírás az iskolánkban. |
 |
| Játékok egy közeli parkban. |
 |
| Kedvenc diákom, Jay, munkálkodik. |
 |
| A projekt vezetője, Ashok egy falusi közösségnek tart beszédet. |
 |
| Ugyanazon a rendezvényen egy National Geografic borítójára illő lány kifejező arca. |
 |
| Madhya Pradesh állam kietlen vidékén pumpál vizet ez a kis srác. Majd három kilométert sétál utána a vödörrel hazáig. Közösségi projekteket látogattam itt. |
 |
| Játékosan angol tanulás az iskolában. |
 |
| Az egyik első osztályos úgy döntött nincs kedve tovább tanulni, inkább lefekszik egy picit. Egyik legjobb dolog, amit valaha láttam. |
 |
| Az iskola kívülről. |
 |
| Írd fel az angol ábécét, és mondj minden betűvel egy szót. |
 |
| Faültetés után csoportkép, és mindenkinek két banán. |
 |
| Helyi szakképzés fiataloknak délutánonként az iskolában. |
 |
| Befejezetlen boldogság kutatásom kérdőíves adatfelvétele közben. |
 |
| Az iskola legnagyobb terme. Ezzel a képpel próbáltam pénzt gyűjteni új szőnyegre internetes kampányokkal, teljesen sikertelenül. A szervezet vezetői, akiknek dolgoztam, mind Indiából, mind Norvégiából azt reagálták valahogy oldjam meg. Minimális volt a kért összeg. Végül helyi kereskedők finanszírozták a dolgot. |
