Utazási Alapelvek
1. Nyugodj meg, minden rendben lesz. Elvégre mi rossz történhet? Sok minden. Nyugtasson a tény, miszerint az elképzelhető szörnyűségek bekövetkeztének nagy része nem áll az irányításod alatt.
2. Ne őrülj meg pakolás közben. Manapság már a világ végén is beszerezhető az összes, túléléshez szükséges kellék.
Pár éve belenéztem egy ismerősöm gigantikus poggyászába. Több hónapos utazásra készültünk. Talán emiatt kötött ki élettelen úti társában másfél kilónyi tisztálkodó szer, és a teljes ruhatárának kilencvenöt százaléka.
Az ember hajlamos túlaggódni magát, és olyan szituációkra is felkészülni, amik nagy valószínűséggel nem fognak bekövetkezni. Egy hét sem kellett hogy leszakadjon a pajtásom táskájának vállszíja.
Jobb gondosan átrágni magad mi is az, amire tényleg szükséged van, mint hogy utána feleslegesen cipelj egy versenyzongorát.
3. Az a legjobb terv, ha nincs terv. Mondják sokan. A szemlélet kialakulása mögött a váratlan, kellemes élmények állnak, és arra is tökéletes kifogás hogy ne kelljen munkát fektetni az utazásba.
Mint általában, itt is a végletek közt félúton találjuk az optimális megoldást. A terv hiánya legalább ugyanolyan eséllyel (de inkább nagyobb) vezethet frusztrációhoz, és kellemetlenségekhez, mint feledhetetlen "romantikus" kalandokhoz.
Az eltúlzott, porosz tervezés pedig könnyen kiszipolyozhatja az élvezetet a vándorlásból.
Mindenképp érdemes körvonalazni mit szeretnél elérni, megnézni utazásod során. Információt gyűjteni éghajlatról, kultúráról, valutáról, és nyelvről. Nem úgy, mintha disszertációt írnál, csak egy vázlatot, amit aztán út közben folyamatosan kitöltesz részletekkel. Így csökkentheted a frusztráció esélyét, viszont marad hely spontán élményeknek is.
Az okos telefonok szinte irritálóan könnyűvé teszik ezt a menet közbeni tervezést, tanulást. Vacsora alatt egy étteremben nyomogatod egy picit, és megvan másnapra a szállás, busz/vonat/repülőjegy.
4. Etikett.
Kinek nem inge, ne vegye magára, de földünkön akadnak olyanok, kik utazás közben élik ki legalpáribb mivoltukat. Főként a nyugati, azon belül is a brit individuumok hajlamosak kritikán aluli viselkedésükkel prezentálni felsőbbrendűségi komplexusukat. De a mértéktelen alkohol, és drogfogyasztás sem derogál nekik. Erről itt bővebb információt találunk, többek közt azt is hogy 2012-ben 6000 brit került börtönbe külföldön, valószínűleg nem a piroson való átkelés miatt.
Senki nem várja el, hogy egy forró kakaó után bújj takaró alá cowboy kalapos pizsamádban. Viszont a civilizált viselkedés alapvető része a külföldön való vendégeskedésnek.
A honfitársaiddal szemben sem túl korrekt ha patkányként adod elő magad. Ha én azt mondom Magyar vagyok, majd totál részegen telibe hányom a recepciós pultot a szálláson, vagy lekezelően beszélek a felszolgálóval csak mert nem beszél angolul; a helyiek fejében a "Magyar" nagy eséllyel válik majd egyenlővé a "tahó"-val.
5. Nyitottság
A tradicionális értelemben vett turista általában a hotel, az éttermek, és a főbb látnivalók közt ingázik. A helyiekhez való hozzáállása viszonylag zárt, főként a vendéglátásban, és turizmusban tevékenykedőkre korlátozódik figyelme.
A kényelmet, és a kiszámíthatóságot tolja előtérbe, ezáltal pedig nem sajnálja a pénzt szállásra, és éttermekre.
A spektrum másik végén a "világutazó" áll. Ők minimális költségvetéssel utaznak, alacsonyak az igényeik a kényelmet illetően. Gyakran nyitnak a helyiek felé. Nem csak az őket kiszolgáló személyzetet szólítják meg, hanem az átlag polgárokat is. Úgy általában érdeklődőek, viszont kevésbé pragmatikusak, előrelátóak.
Sokat gondolkodtam rajta melyik a jobb módja az utazásnak. Erre jutottam:
Egyik sem, és mindkettő. Kiszámítható fordulat, tudom.
Ha a dolgok gyakorlati oldalát nézem az első csoport kerül ki nyertesként a viadalból. Legfőképp a szegény országok látogatásánál. Véleményem szerint jobb ha a turista költ. Ha pénzt tesz a gazdaságba, támogatja a helyi üzleteket, vállalkozásokat. Igénybe veszi a szolgáltatásokat; mindenféle szir-szar megvételével a kreatív kézműveseket. De még ha nemzetközi láncokban is étkezik, vagy száll meg az ember, annak nagy része is a helyieknél köt ki.
Biztosan értékelik, ha random megöleled őket az utcán, de nem hiszem hogy a túláradó szereteteddel jól laknának.
Másik irányból megközelítve a problémát viszont úgy látom hogy a pénzt szóró kategóriából kerülnek ki azok is, akik olykor szarba sem veszik a helyieket, és úgy viselkednek mintha nekik az égvilágon minden járna.
Egy Amerikai turista jut eszembe erről, akit egy hosszú buszút alkalmával bámultunk páran, amint az autópálya pihenőjében a szerencsétlen sofőrrel üvöltözött, hogy márpedig neki jár a másfél órás szünet. Háromnegyed óra alatt képtelen étteremben megebédelni, és ő nem fog hideg ételt enni.
Nem véletlenül emelik morálisan a "turisták" fölé magukat a második csoport tagjai. Ők általában barátságosak, és nyugodtak. Bizalommal fordulnak még a legvisszataszítóbb kinézetű szervkereskedőhöz is az utcán. "Nem, köszönöm, most épp nincs szükségem új vesére." Mondják nagy mosollyal.
Ez utóbbi példa persze semmivel nem konstruktívabb mint a hisztiző amerikaié.
Vonjuk le a tanulságot, miszerint itt is a két halmaz keresztmetszetén érdemes mozogni, mert hát mindig jó kerülni a szélsőségeket.
Ha azon kapod magad hogy az égvilágon semmit nem tanultál az utazásod alatt, jó ötlet nyitni a helyi kultúra felé. Ha pedig azon ,hogy a helyieken élősködsz, és semmi kézzel foghatóval nem járultál hozzá a fejlődésükhöz, jobb ha belenyúlsz a tárcádba, vagy más módon segítesz.
Természetesen mindez csak személyes tapasztalataimra épült elmélkedés.
Egy Mark Twain idézettel zárnám, Jámbor lelkek külföldön című könyvéből. A kontextusból kiragadott, neves írók szövege mindig jól jön saját álláspontod alátámasztására:
"Az utazás halálos csapást mér az előítéletekre, a bigottságra és a
szemellenzős gondolkodásra, éppen ezért sok honfitársunknak égető szüksége lenne rá. Széles látókörű, teljes, áldozatos nézetek és dolgok nem jöhetnek létre úgy, hogy az ember egész életében a világ egy apró szegletében vegetál."
