Faro/Lisszabon - Portugália

Faro 

Part menti kisváros Portugália déli részén. A hatvanezer lélekszámhoz képest méretes nemzetközi reptéren landolt a gépünk. 

Barátságos hostel a központban. Egy iskolát, vagy óvodát alakíthattak át, legalábbis a belmagasság, és a teremszerű szobák erről árulkodnak. Négy emeletes ágy, két random, jó fej brit átmeneti lakótársként. A közös fürdő tiszta, de csak kettő van belőle viszonylag sok vendégre. Konyha hűtővel, és rezsóval. Egy kis udvar a dohányzóknak.

Az óváros pár perc sétára volt a hostelünktől, a hostelünk pedig közvetlen a vasútállomás mellett. Picike hely, pár óra alatt bebarangolható.

Lilán virágzó fák stratégiailag elhelyezve a város különböző pontjain. Zsakarandának hívják őket. A wikipédia szerint az ajakosvirágúak rendjében a szivarfafélék családjába tartozó Tecomeae nemzetségcsoport egyik nemzetsége. Kézenfekvő.

Csontkápolna. Cepela dos Ossos. A Carmo templomban. Mint ahogy azt a név sejteti, egy csontokból készült kápolnáról van szó. Több mint ezer csontvázat használtak fel a megépítéséhez. Pogányokból előbb nézném ki az ilyesmit. Elb*szott egy hely. Bejött.

Az épületeket kívülről sokszor csempék borítják. Érdekes látvány. A mórok hagyták itt ezt a mára tipikusan portugállá vált hagyományt. Azulejo csempének nevezik őket.

A part mentén fekszik Faro, de itt csak mocsarat látni. A homokos parthoz hajóra, vagy buszra kell szállni. Mi egyiket sem tettük meg. Az azt követő héten láttunk eleget a partból. De erről később.

Lisszabon

"La Cocaina? Marijuana?" Portugáliában 2001-ben dekriminalizálták a drogfogyasztást. Ez röviden annyit jelent hogy nem minősül bűncselekménynek, de bizonyos esetekben járhat következményekkel (rehab, szociális munka, konzultációk).

Ennek megfelelően jöttek oda hozzánk kétes alakok a fenti kérdésekkel. Igen frekventáltan, főként a turista csomópontokban.

Laza hangulat, barátságos emberek. Stílusos Hostel. Jó kávé, finom péksütemények. Csempeépületek, kipingált régi villamosok. Utcaművészet, ötletes mintájú járókövek. Dombos belváros, a Castelo de S. Jorgéből belátni nagy részét, de a partot, és a Golden Gatere emlékeztető Április 25. hidat is.

Kár hogy nem szeretem a tengerből fogott állatok megfőtt, vagy sütött változatát. Portugália híres döglött halairól. Nekem maradt a steak. Az óváros egy kedves, nyüzsgő, és házias éttermében. Lehet ide elfért volna még egy jelző.

Az ott töltött szűk három napban volt még park, meg miegymás is. Sétával kevert bámészkodással telt az idő nagy része. Szép hely ez a Lisszabon. Azt hiszem az egyik kedvenc Európai fővárosom lett.