Rutland Water
Nem is „water”, inkább wa'e'.
Tekintve hogy a brit angol egyes nyelvjárásai hadilábon állnak a mássalhangzókkal. Így lesz a
"water"-ből vóö,
a "but"-ból ba, a "later"-ből léö, a
jó öreg "cheers, mate"-ből pedig sokszor csí mé.
Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy pár generáció elteltével kizárólag
magánhangzókban fognak kommunikálni ezen régiók lakosai.
A Rutland Water tehát egy tó, és azért említettem, mert néhány baráttal
körbesétáltuk. 27 kilométerbe tellett. Az oda-vissza úttal, és a túra utáni
étkezéssel együtt, egész napos programnak bizonyult mindez.
A helyi
vízszolgáltatónak, az anglian waternek köszönhetően szépen karban tartott
gyalogos ösvény, és egyben bicikliút veszi körbe a tavat.
Normanton
falvából indultunk útnak. Angliában nincs olyan évszak mely garantálná a
kellemes időt. Ennek megfelelően csontba maró szélben, borult ég alatt
sétáltuk végig az első fél órát. De legalább szinte teljesen üres volt az
ösvény, később pedig a szél is enyhült.
A terep sík, és könnyű. Utunkat keresztezték kacsák, hattyúk, birkák, tehenek,
jó pár, általam beazonosítatlan madár, és még több birka. Az ösvény mellett kis
kávézók, nagyobb parkolók, szép repceföldek, templomok, látogató központok,
zöld erdők, egy ponton országút, és aranyos kis falucskák.
Jó hangulatban
telt séta volt tehát, szép, változatos tájjal. Megérte körbejárni a Rutlandi
tavat. Lezárásként beültünk egy tipikus angol pubba, tipikusan zsíros pub
ételre. Hamburger, steak, ízetlen kolbász. A sötét barna, komor fa bútorokhoz,
és a régies stílusú dekorációhoz pont hogy (nem) illett a kilencvenes évekbeli
diszkózene. De legalább a pultnál vedelő helyiek nem szúrtak vasvillára amiért
Kelet-Európából származunk.
Képek:
