Baltikum
Dióhéjba foglalt beszámoló lesz ez a bejegyzés. Mégpedig arról hogyan jutottam el Tallinnból Budapestre szárazföldön.
Busszal. Köszönöm a figyelmet.
Egy Észt busztársaság jóvoltából potom pénzért gurulhattam végig a fent látható útvonalon. Rigától az enyémhez hasonló génállománnyal rendelkező bátyám társaságában.
Tallin
Észtország fővárosa. Kb négyszázezer ember. A történelmi belváros a UNESCO világörökség része. Teljesen megérdemelten. Építészetileg híresen változatos. Gótikus, reneszánsz, barokk, szovjet, de még a skandináv art nouveau (új művészet, vagy szecesszió) is képviselteti magát - bármit is jelentsen mindaz, amit leírtam most.
Három jó baráttal, és egyben lakótárssal béreltünk egy rendkívül pofás kéglit a belvárosban. Két éjszakát töltöttünk el itt. Ez idő alatt volt alkalmam többször teleokádni a lakás wc-jét a Helsinkiben elkapott nyavalya következtében.
Hányás ide vagy oda, élveztem a város hangulatát. A középkori városrészt, és a kiváló tengerészeti múzeumot.
Korán reggel indultam Rigába busszal. Ott találkoztam bátyámmal. A többiek is tova repültek.
Riga
A Baltikum legnagyobb városa Lettországban található. Hatszáznegyvenezer ember. A történelmi központ itt is UNESCO világörökség. A szecesszió (vagy art nouveau, új művészet, blablabla) erősen koncentrált, majd nyolcszáz épület képviselteti a stílust. A Daugava partján fekvő nemzeti könyvtárról nem tudom eldönteni tetszik e, vagy undorító. A város összképéről könnyű volt eldönteni hogy nagyon jó. Két éjszaka, három nap itt.
Központi hostel, hatágyas szoba. Tiszta hely, kedves lett-lány személyzet. Hangulatos kocsmában sör, étteremben autentikus ízek. Nagy séták. Tengerpart. Mozi.
Vilnius
Hat óra alatt értünk át a Litván fővárosba. A busz kényelmes. A székek háttámlájába épített kis tablet egész jó szórakozási lehetőséget nyújtott. Tele volt angol nyelvű filmmel.
Komor idő fogadott ebben a komor országban. De legalább a szálláson kellemes kinézetű, és kedves lányok csekkoltak be.
Szép, de lehetne szebb is. Az óváros épületeinek falai elhanyagoltak, összefirkáltak, omladoznak.
Ötszázharmincezer ember. Belváros közepén domb, rajta erőd. Gyönyörű kilátás a városra, és a közeli erdőkre.
Az árak egyre alacsonyabbak, ahogy jövünk délre, de sajnos a helyiek életszínvonala is.
Élveztem az ott töltött időt. A hosszú sétákat, a szépművészeti múzeumot, egy remek helyi éttermet, és a mozizást.
Krakkó
Kivételesen nem főváros. Lengyelország. Hétszázhatvanezer ember. Itt is van UNESCO pont. Szám szerint kettő: a történelmi városközpont, és a Wieliczkai sóbányák.
Hosszú utunk volt idáig, majd egy nap, de eltelt.
Varsóban kellett átszállnunk. Meg akartuk nézni a várost a várakozási időben, de pocsék, esős idő sújtott minket. Még jó hogy jártam már ott korábban. Bátyám még nem, de ahogy Louis CK mondaná viccesen "ő nem én vagyok, tehát miért érdekelne".
Egy Costába ültünk be a belvárosban, míg jött a csatlakozásunk.
Tágas, és igényes hostel szoba két ággyal, csak nekünk két éjszakára. Pofátlanul olcsón.
A főtéren lovaskocsik, rengeteg turista, szép épületek. Lenge öltözékű lányok szórólapokkal, kacérkodó tekintettel, szimpátiát színlelve.
Étteremben lengyel pirog, és töltött káposzta. Szokásos hosszú séták. A sóbánya elképesztő. A főtermen több évtizedig dolgozott három szobrász, de egyszerre csak egy. Fényképezni nem tudtunk. Bíznod kell benne hogy nem hazudok, mikor azt mondom csodálatos. Mintha nem lenne egy rakat kép róla az interweben....
Ez lett volna tehát a Baltikumi dióhéj. Krakkó képek.
