"Ki figyel rád..."

Mi az a HelpX? Ez. 'Püssi.' Johanna megkért ne értsem félre. Nem a női reproduktív szerv egyik angol megfelelőjére gondol. Ez az állomás neve, ahol le kell majd szállnom ha vonattal jövök Tallinból. Észtország észak-keleti csücskében, az Orosz határtól egy órára, és a Balti-tenger finn öblének közelében találjuk meg Püssit. Az elbűvölőnek jóindulattal sem mondható falucska nagy részét elhanyagolt, épphogy élhető panel blokkok teszik ki. A nyomasztóra tervezett szürkeségre a település melletti síkságból kiemelkedő salakhegy teszi fel a szülinapi csákót. A szovjetunió szarta ide a helyet. Nem metaforikus értelemben, ha még egy hegynyi salakanyagot is hagyott. A már semmit nem termelő gyárépületek, és panelek közt elszórtan adios melegítős helyiek csámborognak. Ettől eltekintve az egész város kihaltnak tűnt. Szerencsére nem ez volt a végállomás, bár mindenképp érdekes élmény lett volna két hetet egy szocreál panelban tölteni. Mondjuk egy orosz ex gyári munkással aki havi 50...

- Szerinted itt kérni fogják az útlevelet? - kérdezte Endre. Értetlenül bámultam egy darabig, majd miután láttam hogy komoly a kérdés, tájékoztattam - Igen. Nemzetközi reptereken általában kérni szokták az útlevelet. Ez a kérdés nem azért hagyta el Endre száját, mert értelmi fogyatékos. Sőt, nagyon intelligens egyed.  Csak feldúlta a tény, hogy az út végére értünk. Meg volt zavarodva szegény. A Saigoni reptéren álltunk már, ami azt jelentette hogy két éjszaka Bangkokban, és repülnünk kell haza. Vissza a "valóságba". Nem olyan könnyű feldolgozni ezt a kontrasztot. Nekem van benne tapasztalatom, de még így is kellemetlen belegondolni hogy a gondtalan utazó életét munkáséra kell visszacseréljem. Mert hát kell a pénz a következő útra, és olyan apróságokra is mint a táplálék. Endre azt mondta otthon két hétig a sötét szobában fog maga elé bámulni. Több ágyas szobában szálltunk meg Bangkokban is, a turisztikai központtól picit félreeső negyedben, viszont közel a reptérre ta...

Saigonnak nevezik még sokan, főként az ország déli részén. De a háború vége óta hivatalosan már Ho Si Minh Város. Vietnam legnépesebb metropolisa. Ho Si Minh, a huszadik század közepén tevékenykedő kommunista forradalmár volt, később a demokratikus köztársaság miniszterelnöke. A háború alatt pedig az Észak Vietnami hadsereg, és a nemzeti felszabadító mozgalom (Viet Cong) egyik kulcsfigurája. 1969-ban hunyt el. Ma minden bankjegyen az ő képe virít. Nem volt város ahol ne láttuk volna kiplakátolva egy vörös poszteren. De a szobra sem hiánycikk az országban. Ahogy a külvárosba ért a vonat, boldog Vietnami dalokat kezdtek üvöltetni a vagonokban. Nagyjából nyolc bites minőségben recsegtek a "ding-dong-bing-bong" dalok - nem sértésként, egyszerűen így hangzik a nyelv sokszor - csak Ho Si Minh nevét értettem ki az egyik refrénjéből. Ezzel kellett szembesülnünk miután leszálltunk a vonatról. Úgy voltunk vele sétálunk, nincs messze a szállás. Arra nem számítottunk hogy járda s...

Kegyetlen, párás hőségre ébredtem reggel. Mindenhonnan szivárgott belőlem az izzadság. Az ablak nyitva volt, de légmozgás nulla. Felnézek a plafonra, a ventilátor kikapcsolva. Mikor lefeküdtem még ment. Endre kikapcsolhatta. Ránézek az ágyára, polar pulcsiban alszik hanyatt fekve, téli sapka a fején, teljesen be van takarózva. Ha másról lenne szó, aggódni kezdtem volna. 'Jaj, hát mi van szegénnyel, belázasodott? Mitől fázhat ennyire ebben a hőségben?' De mivel róla beszélünk, csak csóváltam a fejem egy ideig, majd visszakapcsoltam a ventilátort.   Természetesen nem volt semmi baja (fizikálisan). Esetében arról van szó hogy retteg a megbetegedés gondolattól. Amint úgy érzi van esély a megfázásra, irracionális óvintézkedéseket hoz. Tehát mikor éjszaka a ventilátor miatt picit fázni kezdett, magára kapkodta a vastag ruháit. Viszont később úgy érezte ez sem elég védelem a rideg, huszonnyolc fokos levegő ellen, így lekapcsolta a készüléket. Nem is lenne ezzel semmi probléma, amíg...

Száz kilométert kellett megtennünk Huétől a következő állomásig, Hoi Anig. Négy óra alatt sikerült is odaérnie a busznak. "Várjunk, itt valami nem stimmel... négy óra alatt száz kilométer? De hisz az huszonöt km/órás átlagsebesség, ennyi erővel biciklivel is mehetne az ember." Valóban így van, random olvasó, aki azt írta be a keresőbe hogy 'Pucér Vietnami lányok' és véletlenül ezt az oldalt dobta ki a google. Az elképesztően lassú menetidő hátterében ez esetben nem a rossz utak, hanem az állt, hogy utasszállítás mellett csomagszállítást is végeztek a járművel. Így sokszor álltunk meg hosszabb időre. Eléggé frusztrált a dolog, mivel még annyira sem voltak képesek hogy bármilyen nyelven mondjanak valamit nekünk arról miért is várunk már fél órája. Ezt tetőzte hogy a körülöttünk ülő Vietnami család végig üvöltötte, és köhögte az utat. A családapa egész testét beleadva, színpadiasan köpte ki majdnem a tüdejét. A keze olyan messze volt közben a szájától, amilyen messze cs...

Szkeptikusan néztünk elébe második alvó buszutunknak. Ezúttal csak tizenkét óráról volt szó Ninh Binh, és Hue közt, de korábbi élményeink után a hátunk közepére sem kívántuk a hosszú buszozást. De hát mit van tenni, a pénz nagyúr, és ez volt a legolcsóbb megoldás. Meglepetésünkre csak minimálisan volt döcögős, normális helyünk volt, és még aludni is sikerült. Korán reggel érkeztünk meg a szállásunkra.  Ez itt már közép-Vietnam, az idő érezhetően melegebb.  A fogadósok rendesek voltak, négy órával a hivatalos időpont előtt elfoglalhattuk a szobánkat a nyugodt kis vendégházban. Csak egy éjszakát töltöttünk Huéban. Háromszáznegyvenezres település, Vietnam egykori fővárosa. A kínai kulturális, és politikai hatást elég szépen mutatja a tizennegyedik században épült birodalmi város. A pekingi tiltott városhoz hasonló komplexum Hue legérdekesebb pontja, és egyben az UNESCO világörökség része (Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete). Endre ezen a ponto...