"Ki figyel rád..."

Taxiban a buszállomás felé. Főutca mentén tömegeket figyeltünk meg, amint közértek előtt tolakodnak, vagy már az üzletet hagyják el aránytalanul sok termékkel kezükben. Diana rákérdezett a sofőrnél mégis mi folyik itt. "Korona" válaszolta az idős úriember. Azzal folytatta hogy a félelemtől félig-meddig megbolondult emberek elkezdték felvásárolni a boltok wc papír, fertőtlenítő, és konzerv készleteit. Valóban nem hangzik túl ésszerűnek ez a viselkedés. Mint kiderült a világ több pontján dominált az a félelem, miszerint nem lesz mivel kitörölni a szaros seggünket.  Többet vártam az emberiségtől. Csak viccelek. Nem vártam többet. Nagyjából húsz százalékos kapacitással indult el a Limába tartó busz. Örvendetes tényként fogadtuk mindezt. Az ülések háttámlájába épített monitoron amerikai filmeket néztünk spanyol szinkronnal, és angol felirattal. Jó minőségű, kényelmes busz. A huszonegy órás menetidő ellenére elfogadhatóan telt az út. Peru - Lima Tíz milliós, óceánpart menti főváros...

Peru - Cusco Az Inka Birodalom fővárosa. A megye székhelye. A Machu Picchuba vágyakozók kiinduló pontja. 3,399 méter magasan fekszik több mint 400 ezer lakossal, kiknek jelentős része őslakos. Jómagam is csak a Machu Picchu miatt tudtam Cusco létezéséről, nulla elvárással érkeztem ide, ezért kellemes meglepetésként ért az a tény, hogy piszok szép. Ha a központban nem zaklatott volna két méterenként masszázs promoter, vagy utazási ügynök, még jobban élveztem volna az ottlétet. De azért így is nagyon jól teltek a napok. Annak ellenére is hogy a turista tömeg egyik belterjes brit tagja véletlenül belém rohant, majd még neki állt feljebb és fennhangon zsémbelt a barátnőjének. Én pedig a sajátomnak. Tehát igazi férfiként reagáltuk le a helyzetet. Ha lenne becsületem, párbajra hívtam volna. Mivel nincs, ezért csak simán elbaszta a következő fél órámat. Szállásunk domboldalon, pöpec kilátással, a történelmi központtól negyed órányi sétára. Ideális táborhely, a vendéglátóink pedig rendesek vol...

Colca Kanyon Félkegyelműnek tűnt az idegenvezetőnk. Visszanézve ez túl rosszindulatú, mert rendes volt a  krapek, de első blikkre akaratlanul ez ugrott a fejembe. Totálisan kancsal emberről beszélünk.  Komikusan álltak keresztbe a szemei, egyszerre nézett észak-kelet és dél-nyugat felé. Mikor rád nézett, azt hitted a mögötte ülő embert figyeli. Félhosszú haját több kilónyi zselével lapította a fejére, és nagyon úgy tűnt hogy nincs a helyzet magaslatán, ha szervezésről van szó. M indezek ellenére gördülékenyen lezajlott a túra a Colca Kanyonba, úgyhogy egy rossz szavam sem lehet. Erre a túrára is hajnalban indultunk. A kanyon felé menet megálltunk egy négyezer-akárhány-száz méteres kilátónál. Fagyos volt a levegő, szóval csak a járműből ki-be ugrás. Dianára először tört rá a hegyibetegség. Szédülés és fejfájás formájában jelentkezett, majd mondott búcsút, mikor lejjebb ereszkedett a buszunk . Egy kis falucskában is megálltunk fél órára. Itt népies öltözetű nénik árulták portéká...